Cadmus fordítás Cadmus
Menekültügy

2017. 01. 08.

Mi lett a menekültekkel egy év alatt: Kawa és Emina Németországban

2017. 01. 08.

A német rozsdaövezetben járunk: a szén- és acéltermeléséről híres Ruhr-vidék valaha a német ipar fellegvára volt. Ma jelentős a munkanélküliség, a német átlagnál nagyobb a szegénység, és rengeteg a beáramló menekült. Sok kurd család érkezik Szíria északi részéből – köztük egy olyan család, akikkel 2015-ben találkoztunk.

Két évvel ezelőtt egy kis csónak kelt át a Fekete-tengeren Törökországból Romániába, hetven menekülttel a fedélzetén. Egy romániai menekülttáborban találkoztam Kawa Elivel, a feleségével és az újszülött kislányukkal. Mi történt velük azóta?

Kawa és Emina szülővárosukból, Kobanéból menekültek el, amikor a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet számos kurd települést foglalt el Szíria északi részén. Először a határ török oldalán húzták meg magukat, Emina megszülte a lányukat, Hunert. Ezután a család úgy döntött, hogy Európában keresi a boldogulást.

– Láttam háborút, láttam emberek lemészárlását… ott haltak meg a szemem előtt. Láttam, ahogy levágták őket, ahogy levágták a lábukat. Borzasztó látni egy embert, akit ismersz, látni meghalni… látni, ahogy az ember otthona elpusztul… egy pillanat alatt a levegőbe röpül az egész…

– idézte fel emlékeit akkor Kawa Eli.

Kawa Eli új otthona, Gladbeck egy 77 000 lakosú német város, ahol mintegy ezerkétszáz menekült is él. Emina a második kislányukkal várandós, januárra várják a babát.

A román hatóságok embercsempészettel gyanúsították Kawa Elit, mert illegális határátlépésre vette rá a feleségét és az újszülött gyerekét.

Hat hónapot töltött őrizetben Romániában, eközben egy kamionsofőr Németországba vitte Eminát és Hunert. Kawa eközben a tárgyalására várt, és sakkozott a cellájában. Egy szép napon az egyik tolmács jó hírt hozott.

– Azt mondta: a feleséged Németországban van, biztonságban, nem kell aggódnod… Abban a percben teljesen megfeledkeztem a börtönről, annyira boldog voltam. – mesélte Kawa.

A román bíróságok végül arra jutottak, hogy Kawa nem embercsempész, de illegális határátlépésért megbírságolták hatezer lejre – az majdnem négyszázezer forint. Amikor elengedték, Kawa Németországba jött, ahol újra együtt lehetett a családjával. A kislánya addigra sokat nőtt – vajon megismerte-e az apukáját?

– Rám nézett és azt mondta: Apa? Mire én azt mondtam, hogy igen, apa. Akkor két-három percig még nem mozdult, azután nevetve hozzám szaladt, játszott velem, játszott a hajammal… Még most is emlékszem arra a pillanatra, amikor azt mondtam neki, hogy gyere apához, és odaszaladt hozzám. Hihetetlen pillanat volt, tényleg – idézte fel ezt a megható pillanatot Kawa.

– Nagyszerű érzés volt, amikor meghallottam, hogy a férjemet Romániában kiengedték a börtönből… A következő pedig már az volt, amikor megláttam őt Németországban a vasútállomáson. Először el sem hittem, hogy tényleg eljut Németországba… Annyira jó volt újra együtt lenni vele. Amikor a vonat megérkezett először nem is Kawát láttam meg, hanem a csomagját, amit olyan jól ismerek. Amikor azt megláttam, elöntött ez az érzés, hogy igen, ez valóság, Kawa visszatért hozzánk. És már meg is öleltem.  – mesélte a feleség, Emina.

A családot először Kelet-Németországban helyezték el. De a szélesebb család többi tagja Nyugat-Németországban volt, így végül Emina és Huner is ideköltözött. A gladbecki városházán a város polgármester-helyettesével találkozunk.

– Különösen 2016 tavaszától azt figyeltük meg, hogy a szövetségi köztársaság keleti feléből a menekültek tömegesen kezdtek átköltözni Nyugatra, közelebbről ide Gladbeckbe – mondta a polgármester-helyettes. – Ott nem érezték magukat biztonságban, holott munkahelyek tekintetében Kelet-Németország jobban áll, mint a Ruhr-vidék.

Hogy megkönnyítsék a család beilleszkedését, Kawa megszerezte néhány bölcsöde elérhetőségét. Huner szívesen játszana más gyerekekkel, de egyelőre sehol nem kapott helyet. Gladbeck önkormányzatának hirtelen százötven iskolásnál kisebb gyerek szakadt a nyakába. Bár a városnak nincs túl sok pénze, új óvodát és bölcsödét is építenek.

– Biztos vagyok abban, hogy a lányom nagyon jól kijön majd a többi gyerekkel. Már voltunk egy óvodában, de még nem fogadták be Hunert, mert még csak két éves, és ott csak négy éves kortól lehet. Azt szeretnénk, ha Huner egészen kicsi kortól tanulhatna németül, mi otthon majd beszélünk vele kurd nyelven – mondta az apuka.

A családnak idáig nincsenek német barátai. A legtöbb kapcsolatuk a többi kurd menekülttel van, nagyon sokan vannak itt a szíriai Kobanéból.

Kamerán kívül a német tisztviselők elveszett generációról beszélnek: szerintük a menekültek derékhada csak öt-tíz év múlva tud munkába állni.

– A nyelvtanulás ebben a helyzetben kulcsfonotosságú: elég nyelvi kurzus áll rendelkezésre, vagy hosszúak a várólisták? – tettük fel a kérdést a gladbecki polgármesterhelyettesnek.

– Sokat kell várni, nem volt más mód a helyzet kezelésére – válaszolt Rainer Weichelt. – Kétezertizenöt nyarától egy éven keresztül óriási volt a nyomás. Amikor egy, egy egész két tized millió ember áramlik be az országba, a különböző rendszerek nem alkalmazkodnak gombnyomásra? Először lépésről lépésre össze kellett rakni a megfelelő adminisztratív struktúrákat.

Gladbeckből az ipari forradalom során lett igazi város, a korábbi települést elsősorban lengyel bevándorlók népesítették be. Mintha ugyanez a forgatókönyv ismétlődne most is.

– Azon gondolkozom, hogy németül fogok tanulni és megszerzem a jogosítványt – mondja Kawa. – Öt év múlva abban bízom, hogy lesz egy saját hangszerem, tudok zenével foglalkozni. Ha megkapom az engedélyt, akkor örökre itt maradok Németországban.

Orientalista.hu – Euronews

Megosztom:

, ,




Back to Top ↑