Migránsok temetője a Szahara
2017. 01. 06.
Több migráns hal meg a Szaharában, mint ahányan a Földközi-tengerbe vesznek, állítják egybehangzóan az afrikai migrációval foglalkozó civil szervezetek. A fekete kontinens szubszaharai régiójából tömegek indulnak el minden héten északra, hogy valamely tengerparti országban csónakra szállva átjussanak Európába.
Az utazás rendkívül veszélyes, a fekete-afrikai migránsok többsége a nigeri Agadez városába igyekszik, onnan indulnak a szervezett csempészhálózatok teherautói a sivatagon keresztül, így jutnak el Algériába vagy Líbiába, ha igen szerencsések, és nem válnak banditák áldozatává, vagy nem tévednek el a sivatagban, esetleg nem hagyja sorsukra őket a csempész. A feketéket általában nem látják szívesen az észak-afrikai országokban.
Agadez Niger egyik fontos csomópontja, ahol a kelet–nyugati utak összefutnak, s innen lehet megkezdeni a világ talán legveszélyesebb átkelését a Szaharán. Az esetek többségében itt nem turistákról vagy kereskedőkről van szó, hanem olyan emberekről, akik Fekete-Afrika minden szegletéből jönnek Agadezbe, a végcéljuk pedig Európa. Az internet és a mobiltelefonok világában minden sokkal egyszerűbb és gyorsabb, de a messziről jött ember most is azt mondja, amit akar. A koldusszegény országok fiai is olvassák a híreket, kapják az üzeneteket azoktól az ismerőseiktől, akik megcsinálták a hosszú utat Európába, és boldogan szelfiznek a spanyol vagy az olasz tengerpartról.
Ennél sokkal többen vannak azonban, akik soha nem jelentkeznek. Már az is nagy szó, ha eljutnak Agadezig azokkal a csempészekkel, akik néhány dollárért felveszik a teherautóra az Európába vágyókat. Onnan viszont nincs senki, aki figyelné a sorsukat. Agadezben virágzik az emberkereskedelem, csempészek százai dolgoznak, hogy eljuttassák a jelentkezőket a sivatagon túlra, Algériába vagy Líbiába.
A sivatagban pedig bármi megtörténhet. Vannak fegyveres banditák, akik a migránsok zsebében rejlő pénzt akarják, meg a teherautót. Vannak olyan csempészek, akik maguk is banditák, a nincstelenek utolsó pénzét elveszik, majd lerugdossák őket a platóról. A gyakorlatilag ellenőrizhetetlen migránshullámok áldozatairól legtöbbször akkor hallunk, amikor a Földközi-tengerbe vesznek; a nemzetközi szervezetek gyanúja szerint azonban a Szahara még halálosabb, mint a tenger.
A migránsok legfőbb jellemzője, hogy nem a háború elől menekülnek, hanem egyszerűen jobb életet akarnak maguknak és családjuknak. Afrika legkisebb területű állama, Gambia különleges hely, a Gambia folyó két partján terül el, a lakosság közös nyelve az angol, míg az államot minden oldalról körbevevő Szenegál francia ajkú. Gambia fiataljainak többsége a jövőjét Európában képzeli el, hiszen mindenki ismer olyanokat, akik átjutottak, és küldik haza a számukra elképzelhetetlen összegeket. A nagy kereslet pedig azt eredményezte, hogy a kínálat is megjelent, azaz a rengeteg elvágyódó fiatalt rengeteg embercsempész fogadja.
A hálózat nagyon jól kiépült, a szükséges telefonszámokat könnyű beszerezni, és a személyre szabott ár se olyan óriási manapság, mint a kilencvenes években. Észak-Afrikában viszont nagyon nem mindegy, hová fordulnak. Algériában ugyanis rendezetten működik az ország, vannak hatóságok, amelyek figyelik az érkezőket, és az illegális bevándorlók sokszor kénytelenek visszafordulni, ami nekik a halálos ítélettel egyenlő. Líbiában viszont fegyveres bandák uralkodnak, ott egyetlen rendőr se fogja visszafordítani őket, még munkát is tudnak vállalni, hogy elég pénzük legyen az európai úthoz, de egy káoszba süllyedt országban ismét csak nagy a veszély, hogy soha nem kerülnek ki onnan élve. Ha viszont átjutnak, onnantól fogva övék a világ, és erről biztosítják hozzátartozóikat is, még ha az üzeneteket egy menekülttáborból írják is.
ALGÉRIA KÜZDELME A DÉLRŐL ÉRKEZŐKKEL
Algéria Észak-Afrika azon szeglete, amelyen „átugrott” az arab tavasz 2011-ben, s – bár senki se tudja, ki irányítja, csak azt, hogy ki nem – meg- lehetősen jól működik. A franciák egykori szívszerelme ma az Afrikából érkező migráció egyik ütközőállama, ahol pontosan ugyanúgy nem örülnek a bevándorlóknak, mint egy kontinenssel északabbra.
Múlt márciusban egy nigeri illegális bevándorló megölt egy algériait Ourgla városában, az ország déli részén. Az eset miatt a feldühödött algériaiak öszszecsaptak a Szahara felől érkező feketékkel, többtucatnyian sérültek meg. Később rátámadtak egy menekülttáborra, a hatóságok pedig az illegális migránsokat kiutasították a városból, és dél felé űzték őket. Később hasonló helyzet alakult ki Bechar városában is, Nyugat-Algériában. A helyszíni beszámolók szerint ahogy nő a feketék aránya Algéria városaiban, úgy nő az elégedetlenség a helyiek körében. Az algériai arab lakosság attól tart, hogy a feketék betegségeket terjesztenek, lopnak, erőszakoskodnak, és megváltoztatják a szépen felépített rendet, amely igazán algériai azóta, hogy a franciák távoztak.
A FIATALOK ELHAGYNÁK TUNÉZIÁT
Egy friss felmérés szerint a fiatal tunéziai lakosok több mint 45 százaléka illegálisan Európába akar utazni, írja a Breitbart portál. A tunéziai kutatás szerint a 18 és 34 közöttiek 75 százaléka ugyanakkor tart az illegális migráció problémáitól. A legtöbben a saját országuk hatóságaitól félnek, Tunéziában ugyanis az illegális elvándorlás bűncselekmény. Ennek ellenére több mint 35 ezer fiatal már eljutott Európába az elmúlt években. A legtöbben egyetemisták a visszamaradottabb régiókból, valamint a „gazdasági és társadalmi kirekesztés áldozatai”, írja felmérés.
Nem mindenkinek sikerült eljutnia Európába, a szervezet szerint mintegy ezren veszíthették életüket az út során. A megkérdezett fiatalok úgy nyilatkoztak, hogy elsősorban azért mennének Európába, mert ott magasabb az életszínvonal. A másik legfőbb érvként a terrorveszély szerepelt a válaszaikban.
A tunéziai fiatalok nagyobb figyelmet kaptak az utóbbi időben, hiszen két, Európában merényletet elkövető terrorista is innen származott. Egyikük Anis Amri, egy illegális bevándorló, aki december 19-én Berlinben hajtott a karácsonyi vásáron összegyűlt tömegbe, 12 embert megölve. Másikuk a nizzai terrorista, Mohamed Lahouaiej Bouhlel, aki a francia nemzeti ünnepen 86 ember halálát okozta idén nyáron. Tunézia az utóbbi időben az Iszlám Állam egyik legjobb toborzóbázisává vált, a legtöbben ebből az országból mentek Szíriába és Irakba.
Erik Berglöf globális kapcsolatokkal foglalkozó brit professzor a tunéziai fiatalok helyzetéről írt az Euronews oldalon. „A tunéziaiak is félnek a terrortól, de nemcsak az egyes támadásoktól, hanem a társadalom felkelésétől is, amely veszélyeztetheti a még gyenge demokráciát” – írta. Kiemelte, hogy az ország lakói jogosan aggódnak, hiszen negatív példaként áll előttük a szomszédos Líbiában uralkodó helyzet, a rendőrállammá vált Egyiptom vagy az erőszakos konfliktus sújtotta Algéria. A lakosság tudja, hogy államuk gyenge, és nem képes őket megvédeni. Ráadásul a kormány megoldásai nem tűnnek biztatónak. A professzor kiemeli, hogy a terrorizmus súlyos csapást mért Tunézia turisztikai szektorára is, ami komoly probléma a gazdaságra nézve, sőt az ország már a Nemzetközi Valutaalap támogatását is igénybe vette a munkanélküliség kezeléséhez. Mélyrepülésben van az ország, és a fiatalok a globalizáció áldozataiként tekintenek magukra – írja Berglöf. Így nem csoda, hogy menekülőre fogják, és az sem, hogy a dzsihadizmus jelentős eredményeket tud elérni. (Z. R.)
Magyar Idők – Sitkei Levente
Megosztom:
Afrika, Menekültek, Menekültválság
