Öt év után: Egyiptom és az „arab tavasz”
2016. 01. 25.
Január 25-én, hétfőn van az ötödik évfordulója Egyiptomban, hogy az „arab tavasz”-nak nevezett eseménysorozat, amely végigsöpört az Arab Liga országain, elérte a Nílus-menti országot is. Az eredményt mindannyian tudjuk: Szíria kivételével az összes komolyan érintett országban megbukott a törvényes vezető, és a „demokráciaexport” keretében „szabad” választásokat tartottak. Sokan azt mondják, hogy ez az egész a jó érdekében történt, és hasznos volt a világ, valamint az érintett országok számára. Azonban érdemes egy pillantást vetni arra is, hogy a nyugati propagandában olyan jól hangzó „szabadságért” milyen árat kellett fizessenek az emberek.
2011. január 25-én egyiptomiak ezrei lepték el az utcákat Kairóban, Alexandriában és a többi városban, akiket a 2010. december 18-án kitört tunéziai Jázminos Forradalom indított a megmozdulásra. A megmozdulások rövid időn belül forradalmi méretűvé eszkalálódtak, majd a kitörést követő 18 nappal a tüntetések hatására Hoszni Mubarak elnök hosszú ideje tartott hivatalának vége lett.
A demonstrálók követelése az volt, hogy legyen vége a korrupciónak, igazságtalanságoknak, a gyenge gazdaságnak, valamint az elnök autokratikus uralmának. A probléma csak az, hogy egyre inkább látszik, micsoda árat kellett fizessen az egyiptomi nemzet az „arab tavaszért” – az egész eseménysorozat hihetetlenül károsan érintette a gazdasági és szociális fejlődést a régióban.
Az „arab tavasz” ára
A 2015 decemberében nyolcadik alkalommal megrendezett Arab Stratégiai Fórumon (ASF), Dubaiban, Mohammed Al Gergawi, Mohammed bin Rashid Al Maktoum sejk Végrehajtói Hivatalának elnöke, valamint az ASF elnöke közzétettek egy nyilatkozatot, amely arról szólt, hogy mégis mekkora volt a valós ára az „arab tavaszként” emlegetett eseménysorozatnak.
A dokumentum a Világbank, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD), a Nyugat-ázsiai Gazdasági és Szociális Bizottság (ESCWA), az ENSZ Humanitárius Ügyekért felelős Koordinációs Hivatala ,valamint a Világkereskedelmi Szervezet tanulmányai által biztosított adatok alapján került megalkotásra.
Az „arab tavasz” eredményeként 2012 februárjáig eltávolították a hatalomból a vezetőket Tunéziában, Egyiptomban, Líbiában és Jemenben, lakossági felkelések törtek ki Bahreinben, valamint szélsőséges csoportok háborút robbantottak ki Szíriában. Jelentős tüntetéshullám söpört végig Algérián, Irakon, Jordánián, Kuvaiton, Marokkón és Szudánon, valamint kisebb demonstrációk voltak Mauritániában, Ománban, Szaúd-Arábiában, Dzsibutiban, Nyugat-Szaharában és Palesztinában.
Az eseménysorozat következtében meghalt vagy megsérült 1 340 000 ember az összecsapások, háborúk, valamint terrortámadások során 2010-14 között.
Az „arab tavasz” ráadásul 833 milliárd dollárnyi veszteséget is követelt. Az infrastrukturális kár 461 milliárd dollár, valamint az eszmei értéke mindazon elpusztult történelmi és építészeti emlékeknek, amelyeket többé nem lehet helyreállítani…
A régió GDP-jének a számítások szerint az eltelt idő alatt 289 milliárd dollárnyi kárt okoztak az események.
A tőzsdepiacok és a befektetési veszteségek összesen elérik a 35 milliárd dollárt, míg a pénzügyi piacok vesztesége 18,3 milliárd dollár.
A megnövekedett instabilitásnak és az egyre gyakoribb terrortámadásoknak köszönhetően a turizmus meredek zuhanásba kezdett: 2010-14 között 103,7 millióval(!) kevesebb turista látogatta meg a régiót, mint 2006 és 2010 között.
Az „arab tavasz” véres eseményeinek köszönhetően 14 389 000 ember kényszerült elhagyni az otthonát, és a menekültválság kezelése mind a régiónak, mind Európának hatalmas mennyiségű pénzét emésztette fel.
Az „arab tavasz” Egyiptomban
2011-ben, azután, hogy a Tahrir-téren 18 napon keresztül tömegek tüntettek, Hoszni Mubarak elnök lemondott, és a hatalmat a Fegyveres Erők Legfőbb Tanácsának kezébe adta. Az ország vezetése Mubarak egykori miniszterelnökének, Ahmed Shafik-nak a kezébe került. Az alkotmányt felfüggesztették, a parlamentet feloszlatták.
A hadsereg egy hat hónapos ütemtervet hozott létre, amelybe beütemezték az új alkotmány megírását, valamint azt, hogy új képviselő- és elnökválasztást tartanak, továbbá megfogadták, hogy átadják a hatalmat az újonnan megválasztott civil kormányzatnak, miután ez megtörtént. Ugyanakkor, az egykori tüntetők között ekkor már ellentétek alakultak ki: az események során megerősödött iszlamista csoportok azt követelték, hogy előbb a választásokat tartsák meg, míg a liberálisok és a szekularisták az alkotmány megírását akarták mindenek előtt. Végül az iszlamisták akarata teljesült.
Novemberben Egyiptomban megkezdődött a parlamenti választások hat hetes előkészítése, majd megtörtént maga a szavazás is, amely során az iszlamista pártok elsöprő győzelmet arattak. Az alsóházban a székek nagy részét a Muszlim Testvériség foglalta el, de jelentős frakciója lett az ultrakonzervatív szalafistáknak is. A felsőházban az iszlamisták a helyek 90%-át szerezték meg. Egyiptom a szélsőséges iszlám irányítása alá került.
2012 júniusában a Muszlim Testvériség elnökjelöltje, Mohamed Murszi a szavazatok 52%-ával elfoglalta az elnöki széket. Murszi augusztusban megkísérelte az elnöki rendszer helyreállítását, ennek keretében a Mubarak-éra katonai vezetőit nyugdíjazta, majd visszavonta a hadsereg deklarációját, amelyben hitet tettek a demokrácia és a szabadság mellett, még a forradalom után. A mellé álló katonai vezetők ugyanakkor jutalmazásban részesültek: Abdul Fattah el-Sisi tábornokot például, aki korábban a katonai hírszerzés feje volt, védelmi miniszterévé tette.
Az iszlamista elnök kiterjedt keresztényüldözésbe kezdett, amelynek következtében számos ártatlan civil meghalt, volt olyan is, hogy a szélsőségesek irányítása alatt álló hatóság felgyújtott egy hívekkel teli keresztény templomot, majd megakadályozva az emberek kimenekülését, végignézte, ahogy azok bennégtek…
Novemberben Murszi kibocsátott egy határozatot, amely által felhatalmazta önmagát, hogy bármilyen lépést megtehessen, amit szükségesnek érez az ország védelme érdekében. Ez a intézkedése napokig tartó tüntetéshullámot robbantott ki.
2013 júliusában, miközben a Muszlim Testvériség kormányzásával elégedetlenek demonstrációi mindennapossá váltak, az egyiptomi hadsereg leváltotta és száműzte Murszi elnököt, majd kihirdette az átmeneti időszakot az országban.
2014. május 26-28 között előrehozott elnökválasztást tartottak. A választást az egykori védelmi miniszter, Abdel Fattah el-Sisi nyerte meg, a szavazatok 96,3%-ával, így ő lett Egyiptom állam hatodik elnöke, aki máig is a hivatalában van.
A Kairói Bíróság Hoszni Mubarakot és fiait három év szigorított börtönre ítélte korrupció vádjával, 2015. május 9-én.
Öt nappal később, május 13-án az ítéletek ellenére Mubarakot szabadon engedték, ugyanis a bíróság döntése szerint az egykori elnök előzetesben már letöltötte büntetését.
Murszit szintén bíróság elé állították, számtalan bűntény elkövetésével vádolva. Az első tárgyalás során halálra lett ítélve, mégpedig azért, mert bebizonyosodott, hogy külföldi hírszerző szolgálatoknak kémkedett. Egy másik per során a volt elnököt 20 év börtönre ítélték, azért, mert erőszakosan lépett fel a tüntetők ellen uralma idején. A jelenleg is folyó harmadik per során, amelyben azzal vádolják, hogy Katarnak is kémkedett, feltehetőleg újabb halálos ítéletet olvasnak a fejére.
Murszi ellen egyébként 2015 májusában egy negyedik per is indult, azonban ebben nem egyedül, hanem a Muszlim Testvériségből 24 társával vesz részt, mégpedig amiatt, hogy a televíziókban és az egyéb médiumokban rendszeresen megrágalmazták az igazságügyi dolgozókat. Murszi itt becsületsértési vádak miatt áll bíróság elé – ugyanis egy bírát nagy nyilvánosság előtt, minden bizonyíték nélkül csalással vádolt meg.
Öt év után az országban rendeződni látszanak a viszonyok… A szélsőséges Muszlim Testvériséget betiltották, a keresztények elleni agressziót beszüntették. Ugyanakkor, az ország gazdasága feltehetőleg még évtizedekig nem áll helyre – az elmúlt évek instabilitásának, valamint a terrorizmusnak köszönhetően például Egyiptom egyik legfőbb bevételi forrása, a turizmus teljesen összeomlott, az egykor népes turistaszállók ma üresen omladoznak a tengerpartokon.
Orientalista.hu – Crusader
Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa követeli Izrael felelősségre vonását →
Ramallah: Gázának az önálló palesztin állam részévé kell válnia →
A gázai gyermekek többsége mentális egészségügyi támogatásra szorul →
