Cadmus fordítás Cadmus
Lapszemle

2017. 03. 20.

Pincétől a Padlásig

2017. 03. 20.

Az iraki fegyveres erők lassan, de biztosan nyomulnak előre Moszul nyugati részén, ám ebben a külföldi – főleg amerikai – szárazföldi „tanácsadóknak” is szerepük van. A múlt héten megjelentek Szíria területén is az amerikai menetoszlopok, mégpedig az Iszlám Állam fővárosa, Rakka felé tartva, noha senki sem kérte fel őket a beavatkozásra.

Irak második legnagyobb városa, Moszul mellett, amelynek nyugati felén még tartják magukat az Iszlám Állam fegyveresei, egy páncélozott járművekből álló egység pihen. Álcahálóval eltakarva állnak a felségjel nélküli csapatszállítók, géppuskás Humvee-k, az árnyékukban katonák fekszenek. Irakban dicsőség, ha valaki részese Moszul felszabadításának, tudatják is a különböző hadi jelvényekkel, nemzeti zászlóval, de itt semmi jele ennek. A haditudósítók közelebb érve tisztán kiveszik a harcosok egymás közti beszélgetéséből, hogy ezek az akcentusukból ítélve amerikaiak. Parancsban tiltották meg nekik, hogy nyilatkozzanak, a katonáknak újságíróval tilos szóba állniuk.
Ez csak egy pillanatkép arról, hogy nyugati szárazföldi csapatok is részt vesznek a moszuli harcokban. A háttérbeszélgetéseken a katonai illetékesek úgy ötszáz „tanácsadóról” szólnak, akiknek túlnyomó többsége amerikai. Moszul tavaly év végi visszafoglalásának kezdete óta a koalíciós erők sohasem tagadták, hogy a szárazföldön is segítséget nyújtanak az irakiaknak. Miután Barack Obama előző amerikai elnök megtagadta, hogy jelentősebb szárazföldi katonai csapatokat küldjön az Iszlám Állam ellen, más választása nem maradt a Pentagonnak, mint felkarolni a 2014-ben a dzsihadisták elleni harcokban felmorzsolódott iraki hadsereget. Egy ilyen súlyos vereség után újra felállítani az egész haderőt nem volt idő, arra viszont igen, hogy elegendő fegyverest állítsanak ki Moszul visszavételéhez.

Ez az irakiak feladata volt, bevonva a kurd erőket és az iráni milicistákat is. Az amerikaiak kezükbe vették a kommandósok kiképzését: elit alakulatokat, különleges erőket szereltek fel a legkorszerűbb haditechnikai eszközökkel, és megtanították a használatukat. A moszuli harcokban ők adják a lándzsa hegyét. A rendőrség, a hadsereg különböző kiképzett kommandósai házról házra törnek előre, miután megtisztították azokat a dzsihadista fegyveresektől, utána tőlük veszik át az épületet a kizárólag szunnita iraki harcosok.

A félezer külföldi „tanácsadó” a harcok közvetlen közelében osztja meg véleményét az irakiakkal. Állandó kapcsolatban állnak a légierővel, amelyek helikopterről, vadászgépről egy nehezen bevehető épületet is levegőbe repíthetnek. Moszul egét a szövetséges csapatok drónjai, kémrepülőgépei, vadászbombázói borítják be. Drónokról filmezik a megtámadandó épületet, megpróbálják felderíteni, hány ellenséges katona tartja megszállva, de még telefon- és rádióbeszélgetéseiket is lehallgatják.

Tehát nem rohamoznak azonnal, hanem feltérképezik a várható ellenállást, azt követően 155 milliméteres tarackokkal próbálják megsemmisíteni a dzsihadista állásokat. Ha nem sikerül, előkerülnek a Himars típusú tüzérségi rakéták, amelyek GPS-vezérléssel, a céltól maximum egy méter pontossággal csapódnak be. A „tanácsadók” harcálláspontjára – amely közel van a megtámadott épülethez – futnak be a különböző adatok. Ezeket megosztják az iraki parancsnokokkal, akik kizárólagos felelősséget viselnek az akcióért.

Ekkor jön el az iraki rohamcsapatok ideje: a skorpióké, a rendőrség gyors reagálású erőinek kommandósaié, vagy az iraki hadsereg terroristaellenes szolgálatáé. Az ő feladatuk házról házra járva, a pincétől a padlásig átkutatni minden helyiséget. Ezért halad ilyen lassan Moszul visszafoglalása. Az épületblokkok csatája folyik, amely a XXI. század legnagyobb városi összecsapása. Eddig nagy épülettömbökről volt szó, most viszont, hogy az Iszlám Állam harcosai visszaszorultak a nyugati óvárosba, ez Moszul kis része, de minden négyzetméterért harcot kell folytatni. A város egészéhez képest csekély területeken, a kis utcákban méretük miatt nem lehet alkalmazni sem tankokat, sem géppuskával felszerelt páncélozott járműveket. Talán helikopterről ki tudják lőni az ellenállási gócpontokat, de ha nem, akkor minden házért küzdelem várható.

A dzsihadisták az elmúlt másfél évben a védelemre készültek. A város nyugati fele tele van több tíz kilométeres, új ásású alagutakkal, ezek a házakat kötik össze. Ha az egyik meggyengül, a „vakondok népe” már megy tovább a másikba, ráadásul a föld alatti járatokat a légtérben keringő drónok sem tudják ellenőrizni. Így történhet meg az, hogy olyan negyedekben jelennek meg az Iszlám Állam harcosai, amelyeket korábban már megtisztított az iraki hadsereg. A különböző jelentések szerint Moszulban úgy háromezer iszlám harcos van, de ezek legalább olyan harcedzettek, mint a rájuk támadó felszabadítók. A szunnita lakosság támogatását is élvezik, elhitették velük, hogy a város elestével a kormány síita katonái kiirtják őket, így nekik is a végsőkig kell harcolniuk.

A nyugati „tanácsadók” és az iraki hadsereg közt Moszul felszabadításáért eddig bevált a nagy dobra nem vert, diszkrét, de hatásos együttműködés, de vélhetően más lesz az Iszlám Állam szíriai központja, a „fővárosa”, Rakka elleni támadás. Sokan akarják magukénak tudni a győzelmet. Az amerikaiak a múlt héten – mintegy ezer fővel és az azt kiszolgáló technikával – megindultak a kelet-szíriai város felé. „Nem hívta őket senki – mondta egy interjúban Bassár el-Aszad, az ország elnöke –, úgyhogy megszálló erőnek minősülnek.”

Ők az Egyesült Államok hadseregének legfőbb parancsnoka, Donald Trump utasítását hajtják végre. A cél az, hogy egyesüljenek az arab és kurd lázadó, „demokratikus erőkkel”, akik már szintén errefelé tartanak. A tudósítások szerint 30 ezer harcossal vágnának neki Rakka felszabadításának, amely az utolsó nagyváros az Iszlám Állam kezén. E haderőnek kétharmada szíriai kurd, egyharmada pedig arab ellenálló.

De még más is munkál az amerikai tervben: fő cél, hogy előbb kezdjék meg a város ostromát, mint az ugyanerre készülő Aszad-párti kormányerők és orosz támogatóik. Nem elhanyagolható a másik szándék sem, Törökország kiszorítása a szír válságból. Ankarát láthatóan ingerli, hogy az Egyesült Államok mással képzeli el a győzelmet az iszlám erők felett. Törökország tiltakozik az ellen, hogy a szíriai kurdok ilyen sikert érjenek el, mert az könnyen elvezethet a kurd autonómiához.

Jelenleg a kurd erők bekerítették Manbidzs szíriai várost, amely fontos összekötő kapocs a Rakkához vezető úton. Egyes kurd szakértők úgy értékelik a helyzetet, hogy „Manbidzs lesz a törökországi szír ambíciók halála”. Az Egyesült Államok viszont minden eszközzel meg akarja akadályozni, hogy összetűzés bontakozzon ki a két szövetséges közt a szíriai csatamezőn. Rakka ostromára még várni kell, de már a felvonuló erők sem ígérnek olyan sikeres együttműködést, mint amilyet Moszulban jelenleg is végrehajtanak.

Magyar Idők – Pósa Tibor

Megosztom:

, , , , , , , , ,




Back to Top ↑