Interjú

2015. 03. 06.

Urartu, az ókori Örményország bölcsője



 Interjú Dr. Szám László úrral a Magyar Rádió kisebbségi adásán a a 3000 éves örmény királyságról.

– Hogy lehet az, hogy a régebbi történelemkönyvekben Urarturól semmit sem olvashatunk?

Lovas kancsó Erebuniból

Lovas kancsó Erebuniból

A Közel-Keleten már akkor is ritka vendég volt a béke, iszonyú háborúk perzselték fel a múltat. A „tengeri népek” vándorlása olyan nyomtalanul elsöpörte ezt az országot, hogy az utánuk jövő kultúrák emlékezetéből is sikerült kitörölni. Dehát a hettitákkal is ugyanez történt Anatóliában, akik az Eufrátesz vonaláig terjeszkedtek és utolsó váraik épp ezekben az időkben estek el. Száz évvel ezelőttig legfeljebb rejtélyes romokról beszéltek a merészebb utazók. Oppenheim könyvének, az Ókori Mezopotámia történetének 1982-es magyar kiadása is Urartut néhány sorban intézi el, bár már hangsúlyozza fontosságát. Szinte minden róla szerzett ismeretünk a legmodernebb régészet vívmánya

– Hol keressük ezt a helyet a térképen és az ősi forrásokban?

Az országot ma az asszír Uruatri név alapján azonosítják, de urartui nyelven nevét a Ván-tóról kapta, amely éppen a középpontjában helyezkedett el, tehát Ván-tavi Királyságnak fordíthatjuk. Beletartozott a Tigris és Eufrátesz forrásvidéke, az Ararát hegység és a másik két örmény tó, a Szeván és Urmia környéke. Ararát formában a Biblia is említést tesz róla, amikor arról van szó, hogy ide menekültek Szanherib asszír király fiai. Ők az örmény történetírás szerint Szaszun földjén telepedtek le és ez a tartomány nevét éppen egyikükről, Szanaszarról kapta, aki az Ószövetségben Szarecer néven szerepel. – A név elég irónikus, mert akkádul azt jelenti hogy „óvja a királyt”, miközben tudjuk róluk, hogy apagyilkosok voltak.

–  Mit tudunk ma Urartu történetéről?

800px-Urartu_745-ig

Urartu terjeszkedése

Asszír írásos források mint országot először Kr. e. 1275 körül említik. Kr. e. a 9-ik és 6-ik század között volt szervezett királyság. Királyainak évszámos listája is fönnmaradt. Történelmét 3 korszakra szokták osztani:

Legkorábban, Tukulti-Ninurta asszír király és utódai alatt gyakran Nairi néven említik. Ekkor még kisebb fejedelemségek laza szövetsége számos királlyal. Az asszírok kíméletlen zsákmányszerző hadjáratokat folytattak ellene. Rengeteg lovat, szarvasmarhát raboltak.

Új korszak köszöntött rá a 9-ik századtól, mert addigra a kétféle néven emlegetett, képlékeny törzsszövetség igazi állammá kovácsolódott. Első királya, Aramu idejében az asszír hódítók már erődített városok láncolatába ütköztek. Ezt a hadjáratot a balavati templomkapu művészi domborításain örökítették meg.

Örmény nemzeti mondák szerint Örményországot Kr. e. 2300 körül alapította a vízözönt túlélt Noé dédunokája, Hájk. Ezért is nevezik magukat az örmények háj-nak, utódait pedig Hájkázján-dinasztiának. Aramu pedig nem más, mint Aram, e dinasztia hatodik tagja, akivel hosszan foglalkozik Movszesz Chorenáci. Bizonyára az ő nevéből ered az Arménia elnevezés, amely számos nyelvben ma is él.

A következő uralkodóház első fontos királya I. Szarduri magát Nairi-föld vagy Hurri királyának nevezte. Fővárosává Tuspát tette a Van-tó K-i partján. Feliratai még asszír nyelven készültek. A 7. sz.-ban az asszír feliratok nyelvét az urartui váltja fel. Ez egybeesik az állam fénykorával. Ispuini és Menua királyok hihetetlen gyorsasággal növelték Urartu területét. Számos erődje és városa közül több is máig fennálló jelentős örmény város lett, pl. az urartui táblákon olvasható erőd, a későbbi Gárni előde. Urartu félelmetes harci szekerei sisakokon, tegezeken és öveken gyakran díszítő-elemként láthatók. Menua átlépte az Eufráteszt, Irán és Anatólia felé nyomult. Egy tucat várost alapított. Csatornát épített a főváros vízellátására, erről Chorenáci is tudott, de ő Szemirámisz, azaz Sammu-ramat asszír királynénak tulajdonította. Gátakat és víztározót építtetett. Utóda, I. Argisti mauzóleuma falára vésette az un. xorxori évkönyveket, 10 hadjáratának felsorolásával. A mai Armavir-blur helyén Argistihilini várost alapította. Kr. e. 783-ban vagy 782-ben ő alapította Erebuni néven Jerevánt. A felirat szerint: „Ez a föld pusztaság volt és én hatalmas alkotást emeltem rajta. Haldi isten nagyságával Argisti, Menua fia.” Az Örmény Köztársaság fővárosa tehát Babilon és Ninive kortársa, Rómánál is öregebb. Több m-es falai Urartu szakrális, katonai és gazdasági centrumát védték. Területén van Theisebaini és Árin Pert erőd is.

Urartu hanyatlása a 8. században Asszíria hirtelen megerősödésével kezdődött. II. Szarduri király krónikáját a Van-tó melletti sziklaszentélyben találták meg. Innen tudjuk, hogy az asszírok már a fővárosig nyomultak, de nem tudták bevenni. A csakhamar kitört anarchiát I. Rusza még megfékezte. Sőt az erődített városok még egy pusztító Fekete-tengeri nomád nép, a kimmerek betörésének is ellenálltak. Rusza közben az újabb asszír támadásra sem várt tétlenül, hanem a lázadó szomszédokban keresett szövetségeseket. De Sarru-kinu bosszúhadjárata nem késett. A pusztítás olyan kíméletlen volt, hogy ezt látva maga az urartui király is öngyilkos lett. A párizsi Louvre-ban őrzik az erről szóló ékírásos táblákat.

Az utolsó korszakban már Urartunak csak az Asszíriával való újabb konfliktus elkerülésére maradt ereje. II. Rusza nagy építkezésekbe fogott. Az örményül Karmir Blurnak (vörös domb) nevezett lelőhelyen létrehozta Theisebáini közigazgatási központot. Ebben a folyóparti fellegvárban a régészek hatalmas szerszámkészletekre és gabonatároló agyagkorsókra (kárászokra) bukkantak. Elvezette a Hrázdán vizét az Ararát-völgy öntözésére egy olyan csatornával, melyet rabszolgái néhol 300 m hosszan is a sziklába vágtak. „Sokat dolgoztunk, de semmit nem kaptunk” – olvasható egy gárni feliratban. Királyaik gabonájukat elvették és gigantikus hombárokban őrizték. (Könnyen lehet, hogy az örmény hámbár szó a magyar hombárral közös eredetű.) A szörnyű háborúkban az alattvalók véreztek, ők cipelték a gigászi mennyiségű építőanyagot. Bár ekkor már az Erimena örmény dinasztia uralkodott Urartuban, Gevork Emin 20. századi eposzában ezeket a rabszolgákat, parasztokat tekinti az örmények őseinek. Rusza utóda III. Szarduri kénytelen volt elfogadni az asszír fennhatóságot, de ekkorra a szkíták és médek is megjelentek.

– Meddig tudjuk követni a birodalom sorsát?

Görög források szerint a médek által meghódított Urartu a 6. század elejéig állt fenn, felére zsugorodott területtel. A területén élő törzsek Sztrabon görög történetíró szerint addigra örményül beszéltek. Karmir Blur sorsát 590 körül a szkíták ostroma pecsételte meg: végnapjairól a hatalmas tűzvész nyomai tanúskodnak. I. Dareiosz perzsa királynak pedig behisztuni feliratában, a 6-5. században már gondjai vannak a „nyakas és leigázhatatlan örmény birodalommal”.

Uratu feliratai, mitológiája, gazdasági élete, kulturális öröksége

–  Honnan vannak információink az ókori ország életéről?

Movsziszján megfejtette az urartui hieroglifákat, Háruthjunján és Salvini jóvoltából pedig el lehetett olvasni az urartui ékírásos szövegeket. Innen derült ki szoros kapcsolatuk is a ránk maradt óörmény nyelvvel. Az agyagtáblák és feliratos kövek elterjedése is pontosan egybeesik a történelmi Örményország területével. Az utolsó évtizedek nagy sikereket hoztak pontosabb megértésükben.

– Az urartui mitológia panteonjáról milyen képet alkothatunk?

A számos felirat egyike hosszan sorolja fel összes isteneiket, a tiszteletükre állított kapun, a Van tó melletti Zemzem Dag oldalában találták. Haldi legfőbb istennőnek elképesztő mennyiségű állatot áldoztak. Szentélye Ardini szakrális fővárosban, a mai Muszaszir helyén volt, amelyet II. Sarrukin asszír király tett tönkre. Meghódítása történetét hosszú felirat mondja el. De főisten volt a hettita-hurri Tesubnak megfelelő Teiseba is, a főváros, a háború, a vihar és termékenység istene. Bikaszarvval ékesített koronával ábrázolták. Arubani istennő az ő felesége lehetett.

– Mit tártak fel a régészek és jelenleg mi látható belőle?

800px-Erebuni113

Erebuni falai

 Építészeti emlékeik erődítmények, paloták, temetkezési és igazgatási épületek. Theisebaini hatalmas palotáját néhol 3 sorban húzódó várfalak övezték, helyenként elérve a 12 m-es magasságot. Fellegvára 1968-ban nagyrészt újjáépült. Ünnepi fogadócsarnokában a falfestmény-töredékek színeiket csodálatosan megőrizték, ezeket rekonstruálták. Árin Pertben is kiástak 120 helyiséget. Torony-templomaik, a susi-templomok 20 m magasak voltak. Feltűnően pontos asszír dombormű készült Muszaszir városáról, de templomának többemeletes toronyépületét egy elefántcsont faragvány is ábrázolja. Ugyanitt I. Argisti díszsisakját és II. Szarduri feliratos pajzsát is megtalálták. Sok más lelettel együtt 2002-ben ezek is megtekinthetők voltak az „Örményország kincsei” c. világjáró kiállítás állomáshelyén, a Károlyi-palotában.

– Milyen lehetett az ország gazdasági élete? 

Kulcsszerepe volt az öntözéses mezőgazdaságnak. Az ihatatlanul sós Ván tó melletti vízvezetékrendszerük máig működik.

Örmény történetírók emlékeznek meg Szemiramisz (Sámirám) királynő Ván tó melletti szőlőskertjeiről. Ararát tartományt a hagyományok a vízözönnel és a szőlő-ültető Noéval hozzák kapcsolatba. A szőlőfürt szimbolikája aztán végigvonul az örmény képzőművészet egész történetén. Kiváló bor készült az 1800 méter magasban viruló szőlőből. A gigantomániás kort jellemzi, hogy 400 000 literes urartui bortároló is napvilágra került. I. Argisti a szőlőskertek létesítését még hőstettei felsorolásánál is fontosabbnak tartotta, mert a bort a halhatatlanság italának tekintették.

Lovaik és gabonájuk az ókor megbecsült árui voltak. A bányászatnak és fémművesség számos emléke közül itt meg kell elégednünk a 14 féle bronzanyag és 25 feltárt kohó említésével. Csodalényekkel és állatokkal díszített bronzaik Ciprustól K-Franciaországig elterjedtek. Egy urartui övlemezen ugyanaz az „égi vadászat” ismerhető fel, mint a nagyszentmiklósi kincs egyik korsóján.

Az Egyesült Államokban élő Borosjenői Kádár István 1980 óta gyűjtött urartui anyagát a bp.-i Hadtörténeti Múzeumnak adományozta.

– Elképzelhető-e olyan urartui hagyomány, amely túlélte az évezredeket?

Minden jel szerint ilyeneket őriznek a kereszteskövek (chácskhár-) és az örmény kereszt kialakulása. Eredetüket az urartui életfa-ábrázolásokban vélik fölfedezni. Ha egy kivégzőeszköz az élet fájává változhatott, akkor nem kell megütköznünk rajta, hogy a pogány életfa vált a kereszténység szimbólumává. Az életfára szinte ráfektették a keresztet, később annak rügyecskéi stilizált mértani rajzolattá egyszerűsödtek a kereszt végein. A chácskárokban pedig a szőlőfürtök és indák levelei szublimálódtak bonyolult kőcsipkévé.

Orientalista.hu – Kistarcsa  (MR4 nyomán)

Címkék: , ,






Back to Top ↑