Publicisztika

2017. 06. 10.

A jók, a rosszak és a nagy csúfság – Válság a Perzsa-öbölben (1.rész)



Ezekben a napokban, amikor az Öbölmenti Együttműködés Tanácsának (GCC) tagjai 1 minden korábbinál nagyobb hévvvel esnek egymásnak – bevonva számos térségbeli arab és nemarab államot – szakértőink széles hada teljes meglepettséggel adózik a fejleményeknek, mint ami derült égből villámként csapott le. Pedig ebben a nagyon is összetett sakkjátékban az utóbbi hat-hét év minden válsága, egyben harminc év közel-keleti fejlődésének – mint cseppben a tenger – összes eredménye jelenik meg.

2017 június 6-án kedden reggel, közel két hetes média pergőtűz után, nyolc ország megszakította diplomáciai kapcsolatait Katarral, egyben máris komoly gazdasági és diplomáciai csapásokat léptettek életbe. Azt, hogy miért, hová tartunk, hol vagyuk, s legfőképpen mit várhatunk, alaposabban meg kell néznünk. Minthogy azonban a kérdés igen összetett, az okokat és a tényezőket szét kell szálaznunk. A helyzet ugyanis olyan, mint három nagy komplex gépezet, melyeknek megvan maguk logikája, de egyben egymásra is hatnak. Ezért aztán nemcsak az ürügyet kell elválasztanunk a valós okoktól, de egyben a gépezet különbőző fogaskerekeit is. Ha ugyanis csak egy eredményt állapítanánk meg, igen messze járnánk a valóságtól.

Az apropó

Ironikus módon, amint az “Arab Tavasznak” csúfolt átalakítási kísérlet utóbbi hat évének minden fejezete, ez is épp oly ikonikus példáját adja a kettősbeszédnek, mint minden korábbi. Másképpen beszélnek ugyanis ezek az arab országok igen fejlett médiafelűleteik útján nyugatra angolul, mint egymás közt arabul. A mostani válság nyugat felé mutatott apropója, mely hozzánk is eljut, hogy Katar állítólagosan terrorista szervezeteket támogat, médiája pedig szélsőséges nézeteknek ad teret. Az azonban finoman elsikkad – s ismét szakértőink felkészültségét mutatja,
hogy erre a szálra rá se mutatnak – hogy hogyan is derült ez ki pont most. Ám érdekes módon a Katarral diplomáciai kapcsolatot megszakító országok egymás közt nem is igen ezt rójják fel Dohának, hanem sokkal inkább Iránnal ápolt állítólagos baráti kapcsolatait, melyet szabályosan árulásnak tartanak. Ezt azonban, tudván nyugaton ez értelmezhetetlen, a térségen kívül nem is nagyon kommunikálják. Bár a közvetlen apropó, a casus belli, a valóságban ez volt. Nézzük hát meg e két ürügyet. Az a felvetés, hogy Katar terrorista csoportokat támogat állami és magán szereplők útján, nagyjából olyan közhely, mint a Föld a Nap körül forog. Abban az országban, ahol működhet Taliban Emirátus Afganisztánban követség teljes diplomáciai védettség mellett, ott nincs sok szükség további magyarázatra. A katari állami média, melynek zászlóshajója az al-Jazeera hálózat (2) amit az arab köznyelv már évek óta csak al-Hanzīra-ként, azaz Disznó Tv-ként emleget – igencsak kivette részét a líbiai, egyiptomi, szíriai válságokból – sok egyéb mellett – úszítással éshírhamisítással. Elég talán csak egy példa. Ahol egy olyan ember, mint Yūsaf al-Qaradāwī sejk – emberbaráti és keresztények iránti “szeretetéről” álljon csak itt két videó – önálló műsora van, ott nem nagyon van mit tagadni. S hogy ez a magatartás mennyire lepheti most meg a Nyugatot? Nos, nem nagyon, hiszen, nemcsak hogy az említett követégnyitásról számot adott az AFP, a BBC, vagy a France24 is – persze csak arabul – de azt még Obama elnök is méltatta. Mindez hosszú évek óta zajlik, ám ha az ember al-Jazeerát csak angolul szemlélte, melyet kifejezetten a nyugati célközönségnek terveztek, mindez bizony meglepheti. Erre lennének a valódi szakértők, akik nyelveket is beszélnek. Az azonban nehezen hihető, hogy államvezetői szinten ez ne lett volna aNapnál is világosabb.  A kép azonban nem lenne teljes, ha csak Katart pellengéreznénk ki, hiszen Szaúd-Arábia és a legtöbb öböl ország ugyanígy viselkedik, a szaúdi al-Arabiyya semmiben sem marad el katari konkurense mögött.

Ami az iráni kapcsolatot illeti, valóban igaz, hogy a katari uralkodó, Tamīm ibn Ḥamad igen forró szavakkal éltette az Iránnal való kapcsolatokat, melyeket testvérinek és történelminek nevezett, ám ezt később tagadta. Ugyanígy nem szabad elfelejtenünk, hogy több öböl ország is jó kapcsolatokat ápol Teheránnal. Omán már évekkel az atommegállapodás előtt közvetített Teherán és a nyugat között, amiért meg is kapta jutalmát. De Dubai is komoly hasznot húzott az iráni embargók megkerüléséből, s amióta Irakban ilyen komoly befolyással bír Irán, Kuvait is igyekszik baráti hangokat találni. Mi több, voltak azok az idők, mikor még a mostani szaúdi király, Salmān ibn ‘Abd
al‘Azīz vidáman táncolt az iráni sahnak. Látható tehát, hogy mindkét indok igen apró fügefa levél, mely gyengén, bár igen hangos médiahadjárat közepette próbálja takarni az igazságot. Ha pedig látjuk, hogy az indokoknak nincs sok közük a valósághoz, akkor fel kell tennünk a kérdést, mik a valós motivációk?

Orientalista.hu – Sógor Dániel

(1) Ezek Szaúd-Arabia, Kuvait, Bahrein, Katar, az Emirátusok és Omán. 
(2)Az al-Jazeera napi 24 órában, tíz csatornán, illetve holnapján, négy különböző nyelven, ám közönségre hangolt tartalommal  jelentkezik.

A második rész itt olvasható.

A harmadik rész itt olvasható.

A negyedik rész itt olvasható.

Az ötödik befejező rész itt olvasható.

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,






Back to Top ↑