Meroé az ókorban
2021. 07. 30.
Hérodotosz: A görög-perzsa háború: (lib. II. 29): Ha negyven nap után átjutunk a vidéken, ismét hajóra szállva tizenkét napig kell utaznunk, hogy egy nagy városba érjünk, amelynek Meroé a neve, s mint mondják, valamennyi etiópnak a fővárosa.
Pauszaniasz: Görögország leírása: (lib. I. XXXIII. 4): A legnemesebb aithiopszok azonban Meroé városában, az úgynevezett Aithiopsz-síkságon laknak, és náluk csodálható meg a Nap asztala* is, de a Nílust kivéve sem tengerük, sem folyójuk nincsen.
Pauszaniasz: Görögország leírása: (lib. V. VII. 4): Azok a görögök és egyiptomiak, akik Aithiópiában Szüénén túl, a Meroé nevű aithiopiai városig is eljutottak, azt mesélik, hogy a Nílus itt egy tóba ömlik, ezen átfolyik, s ezután, mintha a szárazföldről érkezett volna, folytatja útját Aithiopia alsó részén, s Egyiptomot átszelve Pharosznál torkollik az ottani tengerbe.
Ptolemaiosz: Geographia: (lib. IV. 7): Ezután a Nílus folyó nyugat felől és az Asztabórasz folyó kelet felől formálják Meroé szigetét, ezen a szigeten az alábbi városok vannak: Meroé (61° 30′, 16° 25′), Szakolche (61° 40′, 15° 15′), Eszer (61° 40′, 13° 30′), Darón (vagy Dóron) falu (62°, 12° 30′). Aztán az összefolyása a Nílus folyónak és az Asztapusz folyónak (61°, 12°), aztán az összefolyása az Asztabórasz folyónak és az Asztapusznak (62° 30′, 11° 30′). Aztán ahol a Nílus egyetlen folyóvá válik a folyók összefolyása által, amik két fentebbi tóból folynak (60°, sept. 2°), a tavakból a nyugatabbi (57°, aust. 6°), a tavakból a keletebbi (65°, aust. 7°), Koloé tó, amiből az Asztapusz folyó folyik (69°, aequin. circ.).
Iosephus Flaviusnál az olvasható, hogy Meroéban Mózes egy Tharbisz nevű etióp királylányt, még a midiáni Cippóra (vagy Szippora, Szefora) előtt (lásd: Iosephus Flavius: A zsidók története: lib. II. 11. vö: Biblia: Mózes: lib. II. 2), feleségül vett: Iosephus Flavius: A zsidók története: (lib. II. 10. /Mózes háborút visel az etiópok ellen/): Utoljára visszaszorította [Mózes és az irányítása alatt állt egyiptomi sereg] őket [ti. az etiópokat] Sabába, Etiópia székvárosába, amelyet később Kambyses a testvéréről Meroénak nevezett el és ott ostrom alá fogta őket.
Ez a város pedig szinte bevehetetlen volt, mert a Nílus egészen körül vette és más folyók is, mint az Astapus és Astabora szinte lehetetlenné tették a támadást, még ha az ellenség át is kelt a vizeken. Így a város valósággal olyan volt, mint egy sziget; a folyók védelmén kívül erős várfala is volt, ezenfelül pedig a falakon belül erős töltések, hogy felfogják a víztömegeket, amelyek a folyamok megáradása idején fenyegették a várost. Még ha az ellenségnek sikerülne is átkelnie a folyókon, ennyi akadály igen megnehezítené a város elfoglalását.
Mikor már Mózest nagyon elkedvetlenítette, hogy hadserege tétlenségre van kárhoztatva, mert az ellenség sem mert harcot kezdeni, ez történt: az etiópok királyának volt egy leánya, Tharbis. Ez látta, amint Mózes hadseregét a várfal alá vezette és maga is vitézül küzdött és csodálkozott azon, amit már kitervelt és végrehajtott, hogy tudniillik nem csupán az egyiptomiakat mentette meg, akik már-már kétségbeestek vereségeik miatt, hanem az etiópokat is végső veszedelembe sodorta, pedig már dicső haditetteket hajtottak végre; és ezért heves szerelemre lobbant iránta. És mivel szenvedélye napról-napra nőtt, elküldte hozzá legbizalmasabb szolgáit és házasságot ajánlott neki. Mózes elfogadta az ajánlatot, azzal a feltétellel, hogy átadják neki a várost. És miután esküt tett arra, hogy a királylányt feleségül veszi és hogy a város átadása után állja a szerződést meg is valósították a megegyezést. Ezután hálát adott Istennek az etiópok legyőzéséért, megtartotta menyegzőjét és az egyiptomi hadsereget visszavezette hazájába.
Diodórosz: Történeti könyvtár: (lib. I. 33): A Nílus sok szigetet is magába foglal, főleg Aithiópia mellett, s a szigetek között van egy igen nagy, amit Meroénak hívnak. Azon található egy a szigettel azonos nevű híres város, amit Kambüszész alapított és anyjáról Meroénak nevezett el. A sziget alakja, mint mondják, hosszú pajzsra hasonlít, és nagysága messze fölülmúlja a többi szigetet, amik azon a vidéken vannak, mert azt mondják, hogy három ezer stadion hosszú, és ezer széles. Városok is vannak rajta, nem kis számban, amelyek közül a legnevezetesebb Meroé.
A sziget határán végig, amíg csak körbeveszi a folyó, Libüa felől hatalmas homokdűnék, Arábia felől pedig meredek sziklák húzódnak. Vannak ott arany-, ezüst-, vas-, rézbányák, továbbá rengeteg ébenfa és sok fajta drágakő. Azonban hogy a folyó annyi szigetet alkot, mint amennyiről hallani lehet, azt nem könnyű elhinni. Mert a vízzel körülvett részen kívül, amit Deltának neveznek, van további több mint hétszáz sziget, amikből néhányat az aithiopszok öntöznek és kölessel vetnek be, más szigetek viszont, mivel bővelkednek kígyókban, künokephaloszokban, és mindenféle más vadállatokban, az emberek számára hozzáférhetetlenek.
Idősebb Plinius: A természet históriája: (lib. VI. 29 (35)): Innen [ti. Napatától] Meroé-szigetig [a távolság] 360 ezer lépés. Meroé környékén a fű jobban virul, és látható némi erdő, valamint orrszarvúk és elefántok nyomai is. Meroé városa 70 ezer lépésre van a sziget bejáratától. Közelében van egy Tadu (vagy Tatu) nevű másik sziget is, ami kikötőt képez a folyó jobb ágán közeledőknek. A városnak kevés épülete van. Uralkodójuk egy Candace nevű nő, amely név már sok éve egyik királynőről a másikra szállt. Áll ott egy szentély Ammón tiszteletére, és sok kis szentély szerte a vidéken. Amikor az aethiopok erősek voltak, ez a sziget nagyhírű volt. Azt mondják, hogy korábban 250 ezer fegyverest állított ki, és 400 ezer kézművest tartott fent.* Ma, mint mondják, 45 aethiop király van. (*néhány latin kiadásban: Azt mondják, hogy korábban 250 ezer fegyverest állított ki, és 3 ezer elefántot tartott fent.)
Sztrabón: Geógraphika: (lib. XVI. IV. 8): A közbeeső területen ömlik a tengerbe az Astaboras nevű folyó egyik ága, amely egy tóból ered, s vizének egy részét itt adja le, a nagyobb részét azonban a Nílusba viszi. Azután a Latomiai nevű hat sziget következik, ezek után meg az ún. Sabaisi-torkolat, s a belföldön egy erőd Tosukhos építménye. Azután az Elaia nevű kikötő és Stratón szigete, majd Saba kikötője, s a vele azonos nevű elefántvadászó hely. Az ezek között mélyen benyúló területet Ténessisnek nevezik, és a Psammitikhostól menekülő egyiptomiak laknak rajta; ezeket sembritáknak, azaz menekülteknek nevezik. Egy nő az uralkodójuk s ennek a fennhatósága alatt áll Meroé is, a Nílus egyik szigete, nem messze ezektől a helyektől; ezen túl nem nagy távolságban van a folyón egy másik sziget, ugyanazon menekülteknek a lakóhelye. Meroétól eddig a tengerig az út egy gyors járású embernek 15 napig tart. Meroé környékén van az Astaboras és az Astapos összefolyása, valamint az Astaboras egyesülése a Nílussal.
Sztrabón: Geógraphika: (lib. XVII. I. 2): Az ő [ti. Eratosthenés] állítása szerint a Nílus 1000 stadion távolságra van az Arab-öböltől nyugatra s egy fekvő megfordított N-hez hasonlít. Miután ugyanis a Nílus Meroétól mintegy 2700 stadionnyira folyik északi irányban, ismét dél és délnyugat felé fordul 3700 stadion hosszúságban s majdnem Meroé vidékére megy vissza, és messzire előrenyomul Libya felé, majd egy másik fordulatot tesz és észak felé halad 5300 stadion hosszúságban a nagy vízesésig, egy kissé azonban kelet felé hajolva, majd 1200 stadiont tesz meg a Syéné melletti kisebb vízesésig, a tengerig pedig még 5300 stadiont. Két folyó ömlik bele, amelyek keletről folynak bizonyos tavakból, s körülveszik Meroé jó nagy szigetét. Ezek közül az egyiknek, amelyik a keleti oldalon folyik, Astabora a neve, a másiké Astapus; ezt azonban némelyek Astasobasnak nevezik, s szerintük Astapus egy másik folyó, amely délről folyik bizonyos tavakból és majdnem egyenes vonalban a Nílus testét alkotja; áradását a nyári esőzések okozzák. Az Astaboras és a Nílus egyesülésén túl 700 stadionnyira fekszik a szigettel azonos nevű Meroé városa.
De Meróén túl van egy másik sziget is, amelyen azok az egyiptomi menekültek laknak, akik elpártoltak Psammitikhostól, s akiket, mint jövevényeket, sembritáknak neveznek. Egy asszony az uralkodójuk, de Meroé uralkodójának is engedelmeskednek. Meroétól lejjebb a Nílus mentén a Vörös-tenger felé eső részeken a megabarosok és a blemmyesek laknak, akik az aithiopsoknak engedelmeskednek, s szomszédok az egyiptomiakkal, a tenger felé pedig a tróglodytákkal. A Meroé magasságában lakó tróglodyták 10 vagy 12 napi útra vannak a Nílustól. A Nílus folyásától balra Libyában a nubák nagy népe lakik, Meroétól a kanyarulatokig, de nem hódolnak az aithiopsoknak, hanem több önálló királyságra oszlanak. Egyiptomnak a tenger melletti oldala a pélusioni torkolattól a kanóbosiig 1300 stadion.
Sztrabón: Geógraphika: (lib. XVII. I. 5): Egyiptom meghódítása után Kambysés is előrenyomult az egyiptomiakkal a Meroéig, sőt azt is mondják, hogy a szigetnek és a városnak ez az elnevezése tőle származik, minthogy ott halt meg a nővére, Meroé, mások a feleségének mondják.
Sztrabón: Geógraphika: (lib. XVII. II. 2): Legnagyobb királyi székhelyük [az aithiopsoknak] Meroé, a szigettel azonos nevű város. A szigetnek állítólag pajzs alakja van, nagysága azonban valószínűleg túlzott, amennyiben hosszúságát kb. 3000 stadionnak, szélességét pedig 1000 stadionnak mondják. A szigeten sok hegy és sok nagy erdő is van. Lakosai részint nomádok, részint vadászok, részint földművelők. Vannak réz-, vas-, arany- és különféle drágakőbányái is. Libya felől nagy homokbuckák környezik, Arábia felől összefüggő meredek hegyoldalak, délen fent az Astaboras, Astapus és Astasobas folyóknak az összefolyása, északon Egyiptomig a Nílus további folyása, a folyónak előbb említett kanyarulatával. A városokban a házak falait összefont pálmahasábokból vagy téglákból készítik. A sót úgy bányásszák, mint az arabok. Bőven van náluk pálmafa, persea, ébenfa és szentjánoskenyérfa. Vadásszák az elefántokat, oroszlánokat és párducokat. Vannak náluk olyan kígyók is, melyek az elefántokkal is fölveszik a harcot és még több másféle állat, amelyek melegebb és szárazabb vidékekről a nedves és mocsaras területekre menekülnek.
Meroé-sziget elhelyezkedéséről lásd még: Idősebb Plinius: Nat. hist: (lib. II. 73 (75)), (lib. V. 9 (10)), Sztrabón: (lib. II. I. 20), (lib. II. V. 7), Pomponius Mela: (lib. I. 9), Solinus: (cap. 30), (cap. 32), Ammianus Marcellinus: (lib. XXII. 15), Agatharchidész: (cap. 50 /Agatharchidészt idézi: Photiosz: Ex libro quinto Agatharchidis, de mari Rubro: cap. 22/), Vitruvius: (lib. VIII. II. 6), Orosius: Hist. adv. pag: (lib. I. 2), stb. *A Nap asztaláról lásd még: Pauszaniasz: (lib. VI. XXVI. 2); a Nap asztaláról Hérodotosznál (lib. III. 18) az olvasható, hogy az emberek hite szerint ott a föld magától termett mindenféle húsételt, Pomponius Melanál pedig (lib. III. 9) az, hogy az ételek ott istenei akaratból teremtek újra, amiből mindenki ehetett, aki akart. Vagyis a Nap asztala tulajdonképpen a magyar népmesék „terülj, terülj asztalkám!” felszólításra étellel-itallal előpattanó asztal megfelelője. A történet alapját többek szerint az istenek aethiopoknál elköltött lakomája adta: Homérosz: Iliász: (lib. I. 423-424).
Orientalista.hu – Dany Roland
(fordította: Földy József, Dany Roland, Muraközi Gyula, Révay József)
Jemen útja a győzelemhez – A NATO veresége →
50 éve tört ki a jóm kipúri háború →
A nyugati országok evakuálják az állampolgáraikat Szudánból →
