Publicisztika

2015. 12. 26.

Ajándékok



Olivia Jackson, amerikai sztár kaszkadőr – amolyan jó nő – durva balesetet szenvedett. Bal karját amputálni kellett, az arca pedig összeroncsolódott. Miután úgy-ahogy összerakták az orvosok, azt nyilatkozta: Bárcsak visszakaphatnám a régi arcom! Mindegy, hálás vagyok, hogy túléltem a balesetet.” Palácsik Tímea, vagyis Andy Vajna felesége, egyszer gyémántot kapott ajándékba a férjétől. Ennek annyira megörült, hogy ezt írta a Fb-ra:  „Remélem, minden nő valami hasonlót kapott Valentin-napra! A gyémánt örök! Minden nő megérdemli a csillogást”. Adtak neki érte hideget és meleget, pedig akkor még nem is lúzerezte le a gyémánttal nem rendelkező embertársait.

Lássuk be, a lúzerezés kicsit erős volt, de az eredeti bejegyzéssel nem volt semmi baj. Nő-gyémánt-megérdemli. A probléma az lehetett, hogy neki van, másnak meg nincs, sőt valószínűleg nem is lesz. Andy Vajnának, vagyis a férjének, egyszer volt egy gyermeke, egy fia. Ez a gyermek pedig skizofrén volt és öngyilkos lett néhány éve. “Nem is akarok túl lenni a tragédián. A fiam velem van mindennap. Minden órában, minden percben jelen van az életemben…” – nyilatkozta egyszer Vajna. No, most, ebben a nagy ajándékozási lázban: Vajon hány gyémántot adna Andy a fia életéért? Vajon mit adna – ha adhatna – Olivia a karjáért és az ép arcáért?

A karácsony ünnep. Nem vásárlási és ajándékozási elmebaj. Az ajándék az életünk, sőt azok élete, akik nekünk fontosak. És erre ne akkor jöjjünk rá, amikor elveszítjük őket, vagy amikor közli velünk az orvos: tessék felkészülni, ennyi volt. Mert akkor a gyémántokat, meg az összes mindenünket feldughatjuk magunknak. (Már elnézést!) A szobában, ahol e cikk íródik – és ahol olvasódik – meleg van, víz van, villany van, étel a hűtőben, ja és internet is van. Az országban – a környékünkön – béke van. Ezeket mind-mind természetesnek vesszük, pedig nem feltétlenül azok. Csak néhány évtizede élünk, élhetünk így. És jó lenne, illene ezeket megbecsülni. Már csak azért is, hogy ne váljunk érzéketlen fogyasztó zombivá, egy kis gömböccé.

Kis gömböcök nem csak emberek, hanem országok is lehetnek. A történelem erről is szól. Jön gömböc ország és bekapja a másikat. Ez régen könnyebben ment, mert csak el kellett határozni a támadást, aztán hajrá! Most nehezebb, mert kell egy magasztosabb érv, nem lehet csak úgy rohamozni a gyémántokért. Vagy az olajért, vagy egyéb ásványokért, nyersanyagért, olcsó munkásért stb. Ma azt kell mondani, a demokráciáért, az elnyomott népek felszabadításáért (a szabad választásokért) harcolunk. A meló ugyanúgy zajlik: bombázás, megszállás, háború. Esetleg ezek előtt kitör a diáklázadás. Aztán a diákok gépfegyverrel kezdenek lövöldözni… Demokratizálni nyilván onnan lehet, ahol az van. Csak a demokraták tudják, mi kell a népnek. A demokraták csak Nyugaton vannak, meg ott, ahol ők mondják. Északon is demokraták vannak, de ők jólétibbek a nyugatiaknál, ezért nem nagyon törődnek már semmivel. Délen is demokraták vannak, mert elfoglalták őket a nyugatiak. (Lásd: gazdasági gyarmatosítás.) Csak Keleten nincsenek demokraták. A déliek meg néha lázadnak és a keletiekkel kokettálnak. No, ilyenkor kell bevetni a Nyugaton kiképzett és onnan pénzelt terroristákat, akik sanyargatják a népet és veszélyeztetik a világbékét. És meg kell értenie a keleti és déli népeknek, hogy amíg nem hagyják, hogy náluk is demokrácia legyen, na, addig nem lesz karácsony. Sőt, nem hogy az nem lesz, de lakása sem, orvosi ellátása sem, árama és ivóvize sem. Helyette nap, mint nap remeghet az életéért és eltemetheti a szeretteit. Akár Európában is, ha elég messze van “A Nyugattól”, például az ukrán – orosz határnál. A Közel-Keletről már ne is beszéljünk. Ahogy a borz bűzös, úgy a gömböc mindent bekap. A Nyugat – az USA-val az élen – harcol, gyilkol, rabol. Most is, csak sunyi módon. Itt egy nagy doboz ajándék, ott egy nagy bombázógép.

Orientalista.hu – Vahn Mégh

Címkék: ,






Back to Top ↑

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com