Szíria

2016. 04. 06.

Assad: Párizs és London nem örül Palmyra felszabadításának – 2. rész



A Palmyra felszabadítása után két nappal Dr. Bashar Al-Assad szír elnökkel készült interjú kétségtelen, hogy az európai embert leginkább érintő, legfontosabb kérdésekre adja meg választ. Az elnököt menekültekről, az orosz-szír kapcsolatokról, a terrorizmusról, Törökország valamint a nyugati államok szerepéről kérdezte az újságíró a szíriai konfliktussal kapcsolatban. Oldalunkon a legfontosabb kérdéseket magyar nyelvre lefordítottuk, a teljes interjú angolul az orosz Sputniknews vagy a szíriai SANA oldalán érhető el. (Interjú 2. rész, az 1. rész itt olvasható)

 

Elnök úr! Ma sok mendemonda kering a szíriai menekültekről. Az Európába menekülők többsége szíriainak mondja magát, még a pakisztániak is. Német statisztikák szerint a menekültek 77%-a semmilyen okmánnyal nem rendelkezik. Ha lehetséges, meg szeretnénk érteni, hogy önök hogyan mérik fel azoknak a menekülteknek a számát, akik hazájuk elhagyására kényszerültek. Mi az oka a menekülésüknek? Milyen számban vannak menekültek Szíria területén belül?

– Természetesen pontos adatok sem a Szíriából, sem a Szírián belül menekülő emberekről nincsenek. Közelítő számok vannak csak, mert az emberek Szírián belül anélkül vándorolnak, hogy bárhol is bejegyezzék magukat, mint menekültek. Sokan költöznek a rokonaikhoz más falvakba, vagy laknak egy ideig barátoknál vagy rokonaiknál. Ezeknek az embereknek a többsége olyan településekről érkezik az állam által ellenőrzött területekre, ahol terroristák vannak, és azért jönnek, hogy biztonságban lehessenek. Én úgy vélem, hogy a fő probléma itt nem a számokban rejlik, hanem abban, hogy a világ legtöbb országa ezeknek az embereknek a problémájára nem akar megoldást keríteni. Ők a migráció kérdésére úgy tekintenek, hogy az csakis a Szírián kívüli dolgokon alapszik. Fogadni akarják a menekülteket néhány európai országban és persze segítenek szállással és étellel a rászorulóknak, de ez nem oldja meg a kérdést, mert itt a fő probléma az a terrorizmus. Nemzetközileg kell fellépni a terrorizmus ellen, mert a terrorizmus nem csak Szíriához köthető. A terrorizmus ugyanúgy Irakban is létezik. A mindkét országban tapasztalható terrorizmus Törökország és persze közvetlenül a szaúdi uralkodó család által is támogatott, egyúttal néhány nyugati állam, főleg Anglia és Franciaország által szintén. A többi ország meg csak néz, lát, de nem tesz semmi komolyat ez ellen. Én szerintem ez itt a probléma és nem maguk a számok, amelyekről kérdezett.

– Hogyan értékelik Oroszország katonai beavatkozását a terrorizmus ellen Szíriában?

– Én tényekről és kézzel fogható dolgokról szeretek beszélni. Mondhatom azt, hogy nagy a siker, de jöhet talán más, aki azt akarja állítani, hogy ez nem valami nagy siker. De csináljunk egy egyszerű összehasonlítást: milyen volt a helyzet az orosz beavatkozás előtt, amikor még a nyugati koalíció dolgozott a terepen már másfél éve annak létrejötte után! A nyugati koalíció idején a terrorizmus nagymértékben növekedett Szíriában és Irakban. És azt is láthatjuk, hogy milyen lett ma a helyzet hat hónappal az orosz beavatkozás után. A terrorista erők jelentősen visszaestek, főleg a Daesh (ISIS). Tehát a valóság azt mondja, hogy az oroszok hatalmas sikert értek el a terrorizmus elleni harcban a mi szempontunkból, de főleg katonai téren. Mindenesetre ez a csata még korántsem ért véget és továbbra is zajlik.

– Oroszország jelentősen csökkentette az erőinek számát. De ennek ellenére is sokak számára aggodalmat jelent az orosz S 400 légvédelmi rendszer telepítése a hmeimimi légi bázison. Önök szerint meddig maradhat ott ez a légvédelmi rendszer, van-e bármi időintervalluma ennek? Kérték Oroszországtól, hogy ezt a fegyvert átadja önöknek?

– Szerintem azokat, akiket zavar az orosz jelenség az országban, inkább azért zavarja, mert az oroszok harcolnak a terrorizmus ellen. Ezek tapsolnának Putyinnak, ha az erőit azért küldené, hogy a terroristák oldalán harcoljanak. Ez a problémája a nyugati országoknak. Nekik nem az a gondjuk, hogy van egy orosz bázis itt és most ebben az időszakban, hanem az, hogy nem akarják azt, hogy Oroszország részt vegyen a nemzetközi terepen. Nem akarják engedni Oroszországnak, hogy természetes szerepét betölthesse, mint elsőrangú világhatalom és nem úgy, mint másodrangú hatalom, amit az amerikaiak kívánnak az oroszoknak. Ez zavarja őket. Viszont, ami az orosz erőket illeti, amelyek Szíriában tartózkodnak, ez egy olyan dolog – mint említettem már – ami a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos. Csak másodlagosan kapcsolódik a világon kialakult geopolitikai helyzethez. Számunkra, mint kicsi ország számára és sok más kisebb országnak is biztonságot és kényelemérzetet, jelent, ha egyszer nemzetközi egyensúly van a világon. Amikor ennek az egyensúlynak egy része egy katonai bázis vagy művelet, akkor mi ezt csak üdvözölni tudjuk, mert politikai értelemben minket szolgál. Ez egy nagyon fontos téma számunkra és sok más ország számára a világon.

– Tehát nem esik szóba semmiféle időintervallum az S400 átadásáról a szíriai hadseregnek?

– Nem. Jelenleg nincs erről szó. Ennek nincs is köze, ahhoz, hogy Latakiában van felépítve. Ez az adásvételi szerződésekhez kapcsolódik köztünk és az orosz hadsereg között.

 

– Elnök úr, mi a helyzet Erdogannal, ő mit csinált?

– Erdogan nyíltan nyújt támogatást terroristáknak. Engedi nekik, hogy Törökországon belül hadgyakorlatokat végezzenek a tankjaikkal és nem csak azt, hogy szabadon legyenek a terroristák Törökországban. Ő pénzt nyújt ezeknek a terroristáknak Szaúd-Arábia és Katar által, természetesen Törökországon keresztül. Erdogan eladja az olajat, amit az ISIS ellop. Ugyanakkor a szíriai hadsereget veszi célkeresztbe, amikor a hadsereg előre tör a terroristák ellen, hogy ezzel a terroristákat fedezze. Ő török terroristákat küldött, hogy más terroristákkal együtt harcoljanak Szírián belül. Ez továbbra is változatlan. Az orosz gép elleni agresszió Szíria légterében szintén egy Szíria ellenes agresszió, mert a repülőgép a mi légterünkben volt, avagy a szíriai szuverenitás alatt. Ezeket a dolgokat Erdogan a kezdetektől fogva műveli, kiegészítve a folytonos kijelentéseivel, amelyekkel beleavatkozik a szíriai belügyekbe. Minden, amit ez az ember művelt, a szószoros értelmében vett agresszió. Mondhatni, elveszítettük a reményt és a türelmet, hogy ez az ember bármit is változzon. Ma a háború Erdogan ellen és Szaúd-Arábia ellen úgy néz ki, hogy mi a terroristákat pusztítjuk. A török hadsereg, avagy Erdogan hadsereg Szíriában – és nem Törökország hadserege – az, ami harcol Szíriában ellenünk. Ők a terroristák. Amikor mi lőjük ezeket Szíriában, akkor ezzel Erdogannak okozunk közvetlenül veszteséget. Ennek értelmében először Szírián belül kell válaszolni, utána pedig, ha egyszer legyőztük a terrorizmust, akkor más lesz a helyzet. A török nép nincs Szíria ellen és nem Szíria ellensége. Akkor a kapcsolatok jók is lehetnek a két nép között, de nem biztos, hogy Erdogan maradni fog a helyén.

 

 

Damaszkusz, 31.03.2016

 

Orientalista.hu – Cadmus

 

Címkék: , ,






Back to Top ↑