Publicisztika

2015. 12. 30.

Ki volt az izraeli légicsapások célpontja Damaszkusz külvárosában? Hol voltak az orosz S-400-as rakéták?



Samir Al-Kantar libanoni származású szabadságharcos, az arab ellenállás egyik szimbóluma, izraeli rakéták elsődleges célpontja volt a Damaszkusz tartományban lévő Jaramana városhoz közeli katonai bázison.

Kantar, aki 30 évet töltött az életéből izraeli börtönökben, egy igazi legendává vált azáltal, hogy börtön évei alatt is nem kevés problémát okozott Izraelnek, majd a néhány évvel ezelőtti kiszabadulása után is egy igazi rossz fiú maradt a cionista állam szemében és egy, a cionista agresszió elleni igazi forradalmár az arabok szemében.

Drúz vallási háttere ellenére közeli kapcsolatokat tartott a síita libanoni Hezbollah és szunnita radikális palesztin ellenálló csoportokkal is, ami miatt sokan úgy gondolták, Izrael nem meri kivégezni, mert az egy újabb Hezbollah és Izrael közti háborút, vagy akár egy új “intifáda”-t, vagyis palesztin lázadást provokálna ki.

Kantar – aki közel állt a damaszkuszi vezetéshez is – szabadulása után az egyik háttér emberévé vált a Golán-fennsíki műveleteknek és egyike lett azoknak, akik a szíriai Golán-fennsík frontján harcott indított az Izrael támogatását élvező helyi Nuszra Front terroristái ellen.

Samir Al-Kantar 53 évesen életét vesztette. Ő, aki már 16 éves kora óta börtönből börtönbe kerül és napi szinten a halál árnyékában élte az életét egy szent ügy eléréséért.

Kantar hitt a Nagy-Szíriában, ami egyesíti a Termékeny Félhold országait.  Az egységhez csak is Palesztina felszabadításán keresztül vezet út.

Látszólag ez az ember volt az elsődleges célpontja az izraeli merényletnek. Más források szerint magas rangú Hezbollah tisztek és szír titkosszolgálati személyek találkoztak vele éppen a rakéták becsapódása idején, ami, ha igaz, mindenféle képpen magas szintű árulásra utal. Még akkor is, ha Kantarrol köztudott, hogy semmilyen biztonsági óvintézkedést nem tartott be és még a nagyon régi mobiltelefonját sem volt hajlandó sosem lecserélni.

Ez a sokak szerint nagyon fontos ember és szimbólum csak egy újabb áldozata a szent ügynek. A “Nagy Szíria” szent ügyének. A független, erős Szíria szent ügyének. Az ellenállás szent ügyének.

Csakhogy az izraeliek ezt az embert nem a kiléte és szerepe miatt gyilkolták meg, mert helyét már abban a pillanatban – nagy valószínűséggel – be is töltötte valaki, akinek a kilétét nem is baj, hogy nem tudjuk.

 Izrael maga nem is merte volna ezt a lépést megtenni, főleg az amerikai-orosz megállapodást követően, aminek a lényege az, hogy elvileg most már mindenki harcolni fog a terroristákkal és a szíriai kormány sorsát békés tárgyalások útján próbálják eldönteni, felgyorsítva a béketárgyalásokat a szíriai nép különböző csoportjai között.

Az egész támadás valódi célja nem más, mint sok millió becsületes ember érzelmeinek és gondolkodásának a teljes felkavarása, és az orosz, illetve szíriai vezetés nem irigyelhető helyzetbe kényszerítése. Azután, hogy alig pár héttel ezelőtt Oroszország Szíriába telepítette a legmodernebb légvédelmi fegyvereit, megüzenve a világnak; teljes erejével nem csak betette a lábat a régióba, hogy megvédje az érdekeit és a szövetségeseit, hanem jelentősen meg is törje Amerika és partnerei egyoldalú jelenlétét.

Az izraeli támadás célja – ami az első támadása a cionista államnak az orosz légvédelmi fegyverek telepítése óta – a düh, a fájdalom, a kiábrándulás és minden becsületes szíriai ember Oroszország ellen lázítása, mert a látszat továbbra is változatlan. Hiába Törökország vásárolja fel az olajat az Iszlám Államtól, ezt az olajat Izraelnek adja, sok más műkinccsel együtt, amire talán egy nap még fény is derül és az egész történelmet megváltoztatja.

Miközben Törökország az Al-Kaidat és Daesh-t támogatja északon, Izrael még gátlástalanabbul támogatja ugyanazokat a terrorszervezeteket Szíria déli területein és a Golánon, hogy teljesen elüldözhesse a szíreket azokról a területekről. Ezért építette Netanyahu a kórházakat az iszlamista terroristáknak és ezért bombáz az izraeli légierő, ahányszor csak előbbre halad a Szíriai Arab Hadsereg.

A Törökország és Izrael közötti konfliktus, mint kiderült csak egy színpadi játék volt. A háttérben a két ország szorosabban működött együtt, mint valaha. Már csak az, hogy mindkét ország kormánya ugyanazon terrorszervezeteket támogatta elég bizonyíték ahhoz, hogy a két ország elmúlt években jellemző viszonyát PR konfliktusnak nevezzük.

Hála Istennek, egyre jobban kibújik a szög a zsákból, még ha néha lehetetlennek is kezd tűnni a dolgok követése annak is, aki benne él.

Izrael ugyanúgy ahogyan Törökország is, nem a saját elhatározásából döntött így, hanem ez egy egész szövetségnek adöntése. És bár Törökország a neooszmán Erdogan szultánjával együtt jóval feláldozhatóbbnak tűnik, mint Izrael, de ez nem jelenti azt, hogy Izrael ki fog maradni a következményekből.

Az izraeli csapás csak azt bizonyítja, hogy hiába fogott kezet Kerry és Lavrov nagy mosollyal Moszkvában, de Kerry mosolya mögött sokkal több van és ez csak a felszínt.

Törökország és Oroszország között látszólag egészen az orosz vadászgép lelövéséig hivatalosan jó baráti kapcsolatok voltak, hiába tudta azt mindenki, hogy Oroszország az ISIS ellen van Assad oldalán, Erdogan meg Assad ellen az ISIS oldalán.

Lehet, hogy Izrael Törökország sorsára jut. Ami az izraeli merénylet célkeresztjében állt, az jóval nagyobb veszteség Oroszországnak és személyesen Putyin elnöknek, mint egy vadászgép lelövése és két orosz pilóta élete.

Mert az egész Orosz Föderáció és az S-400 hírneve volt itt a célpont – még ha a rakétákat a legmodernebb amerikai technológiával felszerelt amerikai gépek izraeli légtérben lőtték is ki, nem megsértve a szíriai légteret.

A támadást Vlagyimir Putyin neve és becsülete ellen is irányul. Elfogadja ezt a megaláztatást Oroszország? Vagy hasonló módon, mint a törökök esetében, holnaptól tele lesz a híradó az izraeli-Al-Kaida kapcsolatokkal és egy egészen új ellenállás születik meg Golán-fennsíkon, amin Kantar is személyesen dolgozott évekig és “Allah”, akárcsak a török elitről, az izraeli elitről is úgy dönt, egész haragját rajta vezeti le?

Ami biztos, hogy Allah pártja (Hezbollah) már azon dolgozik, hogy méltó módon bosszúja meg Kantart. A többi meg csak találgatás. Olyan találgatás, aminek alapos háttere van, mert a világ legmodernebb légvédelmi rendszerét így lejáratni a barátok és “hívek” előtt a legnagyobb megaláztatás, amit egy ilyen modern fegyver és haditechnológia ellen el lehet követni.

Allah pártjának főtitkára, Hassan Nasrallahnak Kantar halálát követő utolsó beszéde a nyugalmával és megfontoltságával, sokkal ijesztőbb volt a cionista állam számára  mint bármelyik eddigi beszédénél.

Bár senki sem említette, mivel az egész izraeli média aznap az izraeli belügyminiszter lemondásával és szexuális botrányaival terelte el a lakosság figyelmét, azóta már történtek ott dolgok. Olyan dolgok, amikről első sorban azok tudnak, akiknek tudniuk is kell róluk. De a folytatás garantáltan hangosabb lesz és sem a Hezbollah, sem a szír állam, sem az Irániak, de Oroszország sem hagyhatja annyiban, ami történt.

Orientalista.hu – Cadmus

Címkék: ,






Back to Top ↑