Cadmus fordítás Cadmus
Interjú

2017. 01. 19.

Az örményeket és a zsidókat vádolják, ha probléma adódik

2017. 01. 19.

A mai napig jelentős hullámokat ver a török közéletben egy tíz évvel ezelőtti isztambuli gyilkosság. Egy ultranacionalista fiatal három, közvetlen közelről leadott lövéssel végzett az első világháború alatti borzalmak után hátramaradt, maroknyi örmény kisebbség egyik köztiszteletben álló prominensével. A merénylet megrázta a török értelmiséget, Hrant Dink halálának körülményei azonban továbbra is tisztázatlanok. A merénylet tizedik évfordulóján a Hrant Dink által alapított örmény hetilap, az Agos főszerkesztőjével, Yetvart Danzikyannal beszélgettünk a Törökországban élő örmény kisebbség helyzetéről.

– Miben változott a török társadalom hozzáállása az örmény kérdéshez Hrant Dink meggyilkolását követően?

– A gyilkosság sokakat ráébresztett arra, hogy Törökországban még mindig létezik az örmény kérdés. Korábban politikai oldaltól függetlenül, általános nézet volt, hogy az örmény népirtás nem történt meg. Az identitását nyíltan felvállaló Hrant Dinket viszont százezres tömeg kísérte utolsó útján, köztük a török értelmiség számos kiemelkedő alakja. Ezek az emberek elkezdték megkérdőjelezni a hivatalos állami narratívát az utóbbi időszakban. A gyilkosság miatti nagy médiaérdeklődésnek köszönhetően a szélesebb közönség is megismerhette Hrant életútját, ami önmagában is jól példázza a Törökországban élő örmények sorsát. A török társadalom nyitottabb csoportjai mélyebb betekintést nyerhettek az állam és a nacionalista erők által nyomás alatt tartott kisebbség életébe.

– Hogy látja az örmény közösség helyzetét a mostani zűrzavarban?
– A többségi társadalomhoz hasonlóan mi is aggódva figyeljük az eseményeket. A puccskísérlet után bevezetett rendkívüli állapot alatt számos bombamerénylet történt az országban. Egy mostanában népszerűvé vált ironikus mondás szerint: ki tudja, mennyivel lenne rosszabb a helyzet, ha az államcsíny sikerült volna… A kormány lépései, amelyek az állam politikai berendezkedésének átalakítását célozzák, sokak szerint egyfajta puccsnak felelnek meg. A júliusi incidens mögött feltételezett hitszónok, az Egyesült Államokban élő Fethullah Gülen egyes kormánypárti véleményvezérek által hangoztatott teória szerint örmény vagy zsidó felmenőkkel rendelkezik. A török pártok hagyományosan a kisebbségeket vádolják, ha rosszul mennek a dolgok az országban. A kurd szakadárok és a török hadsereg között másfél évvel ezelőtt kiújult harcok kezdetén a már említett publicisták arról cikkeztek, hogy a felkelők mögött az örmények állnak. A kialakult légkör miatt az örmény kisebbség természetesen nem érzi teljes biztonságban magát, csakúgy mint a zsidók, a szekularizmus mellett elkötelezettek vagy éppen a kormánypárttal szemben álló vallásos muszlimok. Éppen ezért számos törökországi örmény fiatal fontolgatja, hogy nyugatra költözik.

– A puccsot követően több, gülenista kapcsolatokkal vádolt tisztviselőt is meggyanúsítottak a Dink-gyilkosságban való részvétellel. A kormány leszámolása végre igazságot hozhat, vagy csak egy újabb politikai játszmáról beszélhetünk?
– Ez rendkívül összetett kérdés. A gyilkosságot követően, amikor a Gülen-mozgalom még jelentős erővel bírt, arról lehetett olvasni, hogy az egész mögött az Ergenekon néven elhíresült nacionalista összeesküvők állnak (akik a jelenleg is regnáló iszlamista kormánypárt hatalmát akarták megdönteni – a szerk.). Mostanában pedig a kormánypárttal korábban szövetséges Gülen-mozgalmat teszik felelőssé. Emiatt rendkívül szkeptikusan fogadjuk a folyamatosan változó magyarázatokat. Úgy sejtjük, hogy egy széles körű összefonódás áll Hrant halála mögött.

– 2015 nyarát megelőzően a török kormány számos szimbolikus lépést tett az örmények irányába, ám ez a nyitottság azóta megszűnt. Megváltozhat a jelenlegi hozzáállás a közeljövőben?
– A diyarbakiri Surp Giragos templom felújítása vagy az isztambuli örmény temető tulajdonjogának a közösséghez való visszakerülése elválaszthatatlan a kurd békefolyamattól. A kormánypárt az Oszmán Birodalom időszakát tekinti példának, ahol egészen a XIX. század végéig viszonylag békében élhettek a kisebbségek. A kurd lázadókkal való béketárgyalások kezdetén ezért is nyitottak a többi kisebbség irányába is. Az örmény népirtást természetesen nem ismerték el, de kifejezésre juttatták, hogy megértik fájdalmunkat. A korábbi időszakhoz képest ez jelentős előrelépés volt. A kiegyezés irányába tett próbálkozások kudarca azonban a radikális nacionalisták megerősödését hozta magával. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de az elmondható, hogy a véleményvezérekkel ellentétben a politikusok nem akarnak még nagyobb nyomást helyezni az örményekre, hiszen a világ közvéleménye elég érzékeny ebben a tekintetben.

– Az első világháború alatti borzalmakat követően Törökországban maradt örmény közösség nagyrészt Isztambulra korlátozódik. Az utóbbi időszakban azonban egyre többen fedik fel rég eltitkolt örmény származásukat az ország keleti részén. Hogyan próbálnak meg kapcsolatba kerülni velük?
– Általában ők keresnek meg minket. Rendszeresen szervezünk konferenciákat, amelyeken részt vesznek, illetve ha Isztambulban járnak, a szerkesztőségbe is be szoktak nézni. Szívesen közlünk tudósításokat sajátos helyzetükről. Ez az új jelenség is Hrant Dink halálához köthető. A gyilkosságot követő események miatt egyre többen merik felvállalni identitásukat, látva, hogy a török társadalom kezd valamelyest nyitottabbá válni a kérdést illetően. A Kelet-Törökországban élő örmények közel érezték magukhoz a szintén a régióból származott Hrantot, aki sose rejtette véka alá örménységét. Az isztambuli örmény közösség sokáig távolságot igyekezett tartani a vidéki, „titkos örményektől”. A kulturális különbözőségek mellett az is közrejátszott ebben, hogy nem tudtak meggyőződni arról: valóban tényleg örmény származásúak-e. Hrant azonban mindvégig szoros kapcsolatot ápolt velük. Három évvel ezelőtt egy fontos konferenciát hozott tető alá a Hrant Dink emlékére létrehozott alapítvány, amelyen az identitásukat sokáig titokban tartók mellett az iszlamizált örmények képviselői is részt vettek.

– Hrant Dink örökségének zászlóshajója, az Agos című hetilap milyen szerepet játszik az örmény közösség életében?
– Lapunk rendszeresen beszámol a törökországi örmény közéletet érintő kérdésekről és problémákról. Egyfajta fórumként szolgál a közösség számára. Hrant halálát követően két fő célja lett a szerkesztőségnek, a gyilkosság körülményeinek maradéktalan feltárása, valamint a népirtás elismertetése a török állammal. Elő kell mozdítani a szembenézést a száz évvel ezelőtt történt tragédiával.

Magyar Idők

Megosztom:

, , , ,




Back to Top ↑