Lapszemle

2017. 11. 20.

Erő és reménykedés az évfordulón



AZ ÉSZAK-CIPRUSI TÖRÖK KÖZTÁRSASÁG MAGÁNYOSAN ÜNNEPELTE FÜGGETLENSÉGÉT

Látványos légi parádéval és katonai felvonulással ünnepelte fennállásának 34. évfordulóját a csak Törökország által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság. A sziget északkeleti részén elterülő állam továbbra is pária, kizárólag Ankara ismeri el létezését, amelynek csapatai az ottani kaszárnyákban állomásoznak, fenntartva az 1974-es katonai beavatkozás óta működő status quót. Előrehaladás pedig egyelőre elképzelhetetlen.

November közepe van, de éget a nap a mediterrán szigeten. Fürdőzők már nincsenek a strandokon, az idénynek rég vége van, de a helybéliek se értik, miért csúszott idáig a nyár. A nemzeti ünnepen hagyományosan ­rossz az idő, szitál az eső és elkél a kabát. Most viszont azt az arcát mutatja Ciprus, amelyért a történelem során mindenki meg akarta kaparintani a szigetet, s amely a legnagyobb problémát okozza ma is. Spárta katonái beleszerettek Ciprusba, és odaköltöztek, magukkal hozva Afrodité tiszteletét, aki itt született a tenger habjaiból. A keresztesek beleszerettek a szigetbe, és felépítették gyönyörű templomaikat, kialakították kultúrájukat az „outremer” területén, a vízen túl, a Szentföld felé tartva, utolsó állomásként. Az Oszmán Birodalom beleszeretett a szigetbe, és kiűzve a Lusignan családot, tornyokat építettek a gótikus katedrális mellé, onnantól pedig az mecsetté vált.

Aztán beleszerettek a britek, felépítették katonai bázisaikat, hozzácsatolva a korona rengeteg kisebb-nagyobb ékkövéhez Ciprust. Ma is szeretik, ahogy az amerikaiak is, az oroszok, az izraeliek, a különböző arab országok, a gázt kereső olaszok, a kíváncsiskodó franciák, a mindig ugrásra kész kínaiak. A görögök és a törökök pedig nyilván szeretik, hiszen az ő hazájuk.

 „Túl sokan érdekeltek Ciprus ügyében” – mondta Tahsin Ertug­ruloglu, a török Ciprus külügyminisztere, rámutatva a rengeteg érdekre, amely összeütközik a sziget kapcsán. A török ciprusi diplomácia vezetője egyértelműen úgy vélte, semmi esély a helyzet megváltoztatására, hiszen a nemzetközi közösség a ciprusi görögök kormányát elismerte a Ciprusi Köztársaság legitim kormányának, így minden diplomáciai előny a görög közösség kezében van, nekik pedig nem érdekük belemenni bármilyen tárgyalásba, engedményeket nem fognak adni a törököknek, hogy javuljon a két közösség helyzete.

Mustafa Akinci, az Észak-ciprusi Török Köztársaság elnöke különleges épületben fogadja a látogatókat. A bejárat felett két oroszlán őrködik, egyértelmű utalásként a brit múltra. Az elnök régi támogatója a kiegyezésnek, büszke ciprusi örökségére, és őszintén fájlalja, hogy idén tavasszal a nagy reményekkel várt crans-montanai tárgyalások az utolsó pillanatban mégis kútba estek. „Mindent megtettünk, hogy létrejöhessen a megállapodás görög szomszédaink és közöttünk, csak nem volt a másik oldalról fogadókészség. Azt tartották, hogy egyetlen katona se maradhat nálunk, és nem voltak hajlandók tárgyalni” – mondta a svájci üdülőhelyen történt megbeszélésekről.

Szerinte a biztonsági kérdések roppant fontosak, főleg most, amikor semmiféle bizalom nincs a két közösség között. A határon átkelő törökök állítása szerint sokszor támadásoknak vannak kitéve, a görög ciprusi hatóságok pedig semmit se tesznek a védelmükben. Akinci úgy vélte, a tárgyalások kudarca dacára az élet nem áll meg, fejleszteniük kell gazdaságukat, infrastruktúrájukat, figyelni kell a tizenhat észak-ciprusi egyetem színvonalának további fejlesztésére, a turizmus támogatására. Mindezt sokkal könnyebben tennék meg, ha a görögökkel együtt tudnának működni, de egyelőre az elnök szerint erre semmi esély.

A Magyar Idők kérdésére Mustafa Akinci rávilágított, a svájci egyeztetéseken a britek teljesen semleges álláspontot képviseltek, ahogy a görögök sem akartak valójában megegyezést. „Ha listát írnék, a kiegyezést főként a török ciprusiak akarták. Második helyre tenném Törökországot, amely szintén támogatná a megállapodást. Görögországnak sem lenne igazán ellenére, bár nem tesz érte semmit, az utolsó helyen pedig a görög ciprusi közösség állna, akiknek igazából megfelel a mostani helyzet” – mondta a crans-montanai tárgyalásokról az elnök. London se támogató, se gátló tényezőként nem lépett fel Svájcban, a britek számára kielégítő, hogy a két katonai bázisa sérthetetlen Ciprus déli részén, és egyetlen tárgyaláson se érintik azok jogállását.

Cipruson a két közösség között tűzszünet van érvényben, de a megosztottságot jól mutatja az 1974-es török invázió óta üres Varosha, amely valaha Ciprus Monte-Carlója volt, luxusszállodákkal, elegáns sugárutakkal. Ma az egykor harmincezres város a tűzszüneti vonal közepére esik, a tengerparton hosszú kilométereken át sorakoznak a negyvenhárom éve üres épületek, az onnan elűzött lakók pedig mindennap láthatják valamikori otthonukat, ahogy a természet visszafoglalja a területet. Akinci egyszer kijelentette, nem akar egy hulla mellett élni, ám jelenleg semmi remény arra, hogy a hullát elvigyék onnan.

Sitkei Levente – Magyar Idők

 

Címkék: , , , , , , ,






Back to Top ↑