Történelem

2018. 06. 07.

Romulusz és Rémusz valamint Pelopsz Közel-Keleti származtatása



——-Romulusz és Rémusz:——-

Appianos: Róma története: (libr. I. /liber de regibus/ cap. 1): A történelmet [Appianosz] Aineiasszal kezdi, akinek Kapys fia, Anchisés volt az apja. A trójai háború alatt volt élete virágkorában, Trója elfoglalása után azonban elmenekült, és hosszú bolyongás után Itáliának egy Laurentum nevű partszakaszán kötött ki. Ott a táborát még ma is mutogatják, és az ottani tengerpartot Trójának nevezik. Akkoriban Faunus, Arés fia uralkodott az ottani itáliai őslakosokon, aki a lányát, Laviniát Aineiashoz adta feleségül, és négyszáz stadionnyi körzetben a földet is neki ajándékozta. Aineias pedig várost alapított, amit a feleségéről Laviniumnak nevezett el. Három év múlva, mikor Faunus meghalt, Aineias követte a trónon a rokoni kötelék miatt, melyre a házassága révén tett szert, és az őslakosokat apósáról, Latinus Faunusról latinoknak nevezte el. Újabb három év múlva a tyrrhén rutulusok megölték Aineiast a felesége, Lavinia miatt indított háborúban, ugyanis ő korábban a tyrrhén király jegyese volt. Őt Euryleón, másik nevén Ascanius követte a trónon, akit Kreusa szült Aineiasnak. Kreusa Priamos lánya volt Ilionban Aineias felesége. Ezzel szemben vannak, akik azt mondják, Lavinia szülte Aineiasnak Ascaniust, aki az utódja lett a trónon. Alba alapítása után négy évvel Ascanius meghalt. Ő is alapított ugyanis egy várost, amelyet Albának nevezett el, és Laviniumból telepítette oda a népet. Ascanius után pedig Silvius örökölte a trónt. Azt mondják, Silviusnak Aeneas Silvius volt a fia, az övé Latinus Silvius, Latinus Silviusnak Kapys, Kapysnek Kapetos, Kapetosnak Tiberinus, Tiberinusnak Agrippa, neki pedig Romulus, akit villámcsapás ért. Az ő fia volt Aventinus, Aventinusé Prokas. Mindannyian a Silvius nevet is viselték. Prokasnak két fia született, az idősebbnek Nemetór, az ifjabbnak Amulius volt a neve. Mikor apjuk halála után az idősebb örökölte a hatalmat, a fiatalabb önhitten és erőszakkal elragadta tőle azt. Bátyjának a fiát, Egestust is megölette, a lányát pedig papnőnek adta, hogy gyermektelen maradjon. De Nemetór szelíd és megbocsátó természete miatt megmenekült a merénylettől. Silvia azonban a törvényt megszegve teherbe esett. Amulius büntetésül börtönbe vetette, és a két gyermekét pedig odaadta a pásztoroknak, hogy vessék őket a közeli folyóba. A folyónak Thybris volt a neve, a gyermekek pedig Remus és Romulus voltak, akik anyai ágon Aineiastól származtak, apai származásuk viszont ismeretlen volt. (cap. 2): Az első könyv a hét királynak: Romulusnak, Numa Pompiliusnak, Ancus Hostiliusnak, egy másik Ancusnak, aki Numa leszármazottja volt, Ancus Marciusnak, valamint Tarquiniusnak, Servius Tulliusnak és végül Tarquinius fiának, Lucius Tarquiniusnak a tetteit és a tevékenységét tartalmazza. Közülük az első alapította és népesítette be Rómát.

(ezen történet bővebben olvasható po. Liviusnál az Ab urbe condita című művének elején; a rómaiak trójai eredetét sok régi írónál meg lehet találni; Sallustius: Catilina összeesküvése: (cap. 6): Róma városát -az én tudomásom szerint- azok a trójaiak alapították és uralták is kezdetben, akik Aeneas vezetésével földönfutókként kóboroltak., Vergilius: Aeneas: (libr. I. 254-277), (libr. VI. 756-787), stb. — Már itt megemlíthető, hogy Olaszországban nem minden település eredezteti magát trójaiaktól, vannak görög, föníciai, etruszk, ligur, kelta, stb. telepek, amelyekből külön érdekes lehet, hogy -habár még északon is vannak kis-ázsiai telepek- Olaszország jelenlegi második legnagyobb városát (Milánót) is hagyomány szerint nem trójaiak, hanem az Alpokon átkelt gallok vagy más néven kelták alapították. Milano [Mediolanum] gallok vagy más néven kelták általi alapításáról: Livius: Ab urbe condita: (libr. V. cap. 34); a (v)enetusok és Antenór Kis-Ázsiából Észak-Itáliába történt érkezéséről és Padova [Patavium] alapításáról: Livius: Ab urbe condita: (libr. I. cap. 1), Vergilius: Aeneas: (libr. I. 242-249))

érdekességül megemlíthető, hogy Róma nevének eredetével kapcsolatban, Romulusz és Rémusz mellett, több lehetőség is felmerült az Ókoriaknál:
Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok: Romulus: (cap. 1): A történetírók, amikor arról van szó, hogy kitől és miért kapta Róma nagy és világszerte híres nevét, különböző nézeteket vallanak. Egyesek azt mondják, hogy a pelaszgok, akik vándorlásaik közben bejárták az ember lakta vidékek legnagyobb részét, s számos népet leigáztak, itt telepedtek le, és fegyvereik erejéről nevezték a várost Rómának. Mások viszont úgy tudják, hogy Trója eleste után azokat a menekülőket, akiknek sikerült hajóra szállniuk, a türrhéniai partokra sodort a szél, s a Tiberis folyó torkolatánál kötöttek ki. Asszonyaik már nagyon el voltak keseredve, és nehezen viselték a tengert. Ekkor egy Rhómé nevű nő – ő volt köztük a legelőkelőbb és legeszesebb – azt ajánlotta nekik, hogy gyújtsák fel a hajókat. Így is történt. A férfiak kezdetben haragudtak, de aztán nem volt mit tenniük, letelepedtek a Palatinus körül elterülő vidéken. Nemsokára kitűnt, hogy vállalkozásuk jobban sikerült, mint remélték, kitűnő földre találtak, és az ott lakók is barátságosan fogadták őket. Rhómét többek között abban a megtiszteltetésben is részesítették, hogy új városukat, mivel megalapítását neki köszönhették, Rómának nevezték róla. Állítólag ettől az időtől kezdve maradt fenn az a szokás, hogy az asszonyok csókkal köszöntik rokonaikat és férjüket, mert amikor a hajókat felgyújtották, így kedveskedtek nekik, és ezzel igyekeztek haragjukat kiengesztelni. (cap. 2): Mások úgy tudják, hogy Italosz és Leukaria lányáról, Rhóméről nevezték el a várost, ismét mások szerint pedig Héraklész fiának, Télephosznak leányáról, aki állítólag Aeneas fiához, Ascaniushoz ment feleségül. Némelyek azt állítják, hogy a várost Rhómanosz, Odüsszeusz és Kirké fia alapította, vagy esetleg Émathión fia, Rhómosz, akit Diomédész küldött el Trójából. Végül vannak olyanok is, akik szerint a várost a latinok türannosza, Rhómisz alapította, aki elűzte a Thesszaliából Lüdiába, innen pedig Itáliába menekülő türrhéneket. Legvalószínűbbnek azonban az a feltevés látszik, hogy a város Romulustól nyerte nevét, de még ezen a ponton sincs teljes egyetértés. Némelyek szerint Romulus Aeneas és Phorbas leányának, Dexitheának volt a gyermeke, és testvérével, Remusszal együtt csecsemőkorában hozták Itáliába. A kiáradt folyó vizében mindnyájan odavesztek, de az a csónak, amelybe a két gyermeket tették, váratlanul megakadt a szelíd lejtésű parton és megmenekült. Ezt a helyet nevezték el Rómának. Más vélemény szerint Rhómé annak a trójai nőnek volt a leánya, aki Télemakhosz fiához, Latinushoz ment feleségül, és tőle született Romulus. Mások meg azt mondják, hogy Mars istentől szülte őt Aemilia, Aeneas és Lavinia lánya.

(Róma nevével és alapítóival kapcsolatban lásd még: Dionysios Halicarnasseus: (libr. I. cap. 72), további érdekesség Róma alapításának mondakörét illetően, hogy Rómáról több krónikásnál azt találjuk, hogy kétszer alapították, Dionysios Halicarnasseusznál pedig, Syrakusai Antiochost idézve, azt is olvashatjuk, hogy Aeneas és a Trójaiak Itáliába érkezése előtt is létezett már egy Róma valahol)

Cassius Dio: (libr. I cap. 5): Ez előtt a nagy Róma előtt, amit Romulusz Fausztulusz otthonához közel a Palatinusz dombon alapított, egy másik Roma quadrata* [négyszögű Róma] volt alapítva egy ezektől [az ikrektől] korábbi Rómosz vagy Rémosz által*. (*más értelmezés szerint: egy ezektől [az ikrektől] korábbi Romulusz és Rémusz által)

Dionysios Halicarnasseus: (libr. I. cap. 73): egyesek szerint Aineias fiai: Rhómylos és Rhómos voltak Róma alapítói, mások szerint Aineias leányának a fiai – hogy az apjuk ki volt, nem mondják meg határozottan. Ezeket Aineias kezesekként adta Latinusnak, az Aborigines nép királyának, amikor az őslakosok és a jövevények baráti szerződést kötöttek egymással. Latinus kedvelte és gondoskodásának minden látható jelével körülvette őket, majd amikor férfiutód nélkül halt meg, országa egy részét rájuk hagyományozta. Mások úgy írják, hogy Aineias halála után Askanios nyerte el a latinok egész országát, de testvéreivel Rhómylosszal és Rómosszal három felé osztotta a latinok földjét és [hadi] erejét; ő maga Albát és más kisebb városokat alapított; Rhómosz pedig Capuát dédapjáról, Kapysról; Anchisét nagyapjáról, Anchisésről, a később Ianculumnak mondott Aineiát apjáról, Rómát pedig magáról nevezte el. Ez [Róma] egy ideig néptelen volt, de amikor az albaiaktól küldött Rhómylos és Rhómos vezetése alatt újabb telepesek érkeztek, a régi telepet szállták meg. Ezek szerint Rómát kétszer alapították: először nem sokkal a Trójai események után, majd tizenöt nemzedékkel az előbbi után. Ha azonban valaki még messzebbre akar visszatekinteni, egy harmadik, még ezeknél is ősibb Rómát fog találni, amely Aineiassnak és a Trójaiaknak Itáliai megérkezése előtt keletkezett. Ezt pedig nem akármilyen és nem is valami újabb író nyomozta ki, hanem Szyrakuszai Antiochosz, akit már korábban is említettem. Szerinte Morgész Itáliai királysága idején (Itália akkoriban a Tarentumtól Poseidoniáig [Paestumig] húzódó parti szegélyre korlátozódott) egy római menekült folyamodott hozzá. Szó szerint ezt írja: „Amikor Itálosz már öreg volt Morgész vette át a királyságot. Ennek idejében Rómából egy Szikelosz nevű ember menekült hozzá.” A szirkúszai történetíró szerint tehát egy ősi, még a trójai események előtti Róma nyomozható ki. Hogy aztán ez ugyanazon a helyen terült-e el, ahol a mai népes város van, vagy egy másik helységet hívtak történetesen ugyanígy, én sem tudom eldönteni, mivel ő is tisztázatlanul hagyta.

(*Roma quadratáról: Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok: Romulus: (cap. 9): Alig fogtak a város építéséhez, azonnal egyenetlenség támadt köztük a hely tekintetében. Romulus ugyanis az u. n. Roma quadratát alapítá, a mi annyit jelent, hogy négy szögű és erre a helyre akará a várost építeni. Remus ellenben az Aventin-hegyen levő erős helyre, mely ő róla Remoniumnak neveztetett, most Rignarium a neve. Dionysios Halicarnasseus: (libr. I. cap. 88): Amikor úgy gondolta [Romulus], hogy mindent megtett, amiről úgy vélte, hogy az isteneknek elfogadható, mindenkit a kijelölt helyre hívott, s a dombot négyszög alakban körülírta, egy bika és egy tehén által húzott ekével folyamatos barázdát húzott, megrajzolva ezáltal a városfalakat.)

——-Pelopsz:——-

Diodoros: (libr. IV. cap. 73): Most, hogy megemlítettük ezeket a dolgokat, igyekszünk bemutatni Pelopsz, Tantalosz, Oinomaosz történetét, de ehhez vissza kell térni a korábbi időkhöz és az egész elbeszélést az elejétől előadni. A történet a Peloponnészoszon lévő Pisza városába nyúlik vissza, ahol Árész, Aszóposz lányával, Harpinával Oinomaoszt nemzette, akinek született egy leánya, akit Hippodameiának neveztek.

Az életének kimeneteléről pedig egy isteni jóslatban azt kapta, hogy meg kell halnia, ha a lányát férjhez adja. Következésképpen folytonosan ügyelt a lány házasságára és úgy döntött, hogy szűzen tartja, feltételezve, hogy egyedül ebben az esetben tudja megmenteni magát a halál veszélyétől. Így aztán, mivel sok kérője volt a lánynak, egy verseny rendezését határozta el, amiben a legyőzött kérőnek meg kellett halnia, a győztes pedig elnyerte a lány kezét. A verseny egy kocsihajtó verseny volt Piszából a Korinthoszi földszoroson lévő Poszeidoni oltárig, a lovak indulása pedig ilyen módon történt: Oinomaosz miközben egy kost áldozott Zeusznak, a kérő a négy lovas szekérrel elindult s Oinomaosz, amikor befejezte az áldozást, felszállt a szekerére, amit kocsisa Myrtilosz vezetett, és lándzsáját tartva kezében üldözte lánya kérőjét, arra törekedve, hogy a kérőt megelőzze és lándzsájával leszúrja. Ezen módon a sok kérőt gyors lovai miatt folyton megelőzte és megölte. Amikor aztán Pelopsz, Tantalosz fia, Piszába érkezett és ránézett Hippodameiára, egyből vágyakozott házassága után, Myrtiloszt pedig, aki Oinomaosznak szekerét kormányozta, hogy győzni tudjon, megvesztegette, s így az ő segítségével a Korinthoszi földszoroson lévő Poszeidoni oltárhoz ő érkezett elsőnek. Mivel ezt a jóslat beteljesülésének hitte Oinomaosz, annyira csüggedt a bánattól, hogy a halálba vetette magát. Ily módon tehát Pelopsz feleségül kapta Hippodameiat és átvette Piszában a királyságot, majd bátorsága és bölcsessége által mindinkább megnyerte magának a Peloponnészosz lakosait, aztán a földet magáról Peloponnészosznak nevezte el. (cap. 74): Minthogy tettünk említést Pelopszról, beszélnünk kell az apjáról, Tantaloszról is, annak érdekében, hogy ki ne maradjon semmi, ami említésre érdemes. Tantalosz Zeusz fia volt, kimagasló gazdagsággal és hírnévvel rendelkezett, Ázsiának azon részén lakott, amit most Paphlagonianak neveznek.

(a kocsihajtó verseny Apollodórosznál is olvasható az (ep. cap. II. 1-9)-ben, de abban Hippodameia vesztegeti meg Myrtiloszt: Apollodoros: (ep. cap. II. 6): Egyszer csak Pelopsz is felcsapott kérőnek: mikor Hippodameia megpillantotta szépségét, nyomban beleszeretett, és rávette Mürtiloszt, Hermész fiát, hogy legyen a segítségére; Mürtilosz volt ugyanis Oinomaosz kocsihajtója. (7): Mürtilosz, maga is szerelmes lévén a leányba, kedvében akart járni Hippodameiának: nem tette be a tengelyszögeket a kerékagyba, következésképp Oinomaosz alulmaradt a versenyben; Thuküdidész: (libr. I. cap. 9): A régiektől származó legmegbízhatóbb hagyományok őrei is azt mondják, hogy Pelopsz hatalmát az a roppant vagyon alapozta meg, amellyel Ázsiából eljött a nincstelen emberek közé, s ezért, noha jövevény volt, a földet is róla nevezték el, később pedig utódainak még ennél is dicsőbb sors jutott osztályrészül. Sztrabón: (libr. VII. cap. VII. 1): Pelopsz Phrygiából vezette be népét a róla elnevezett Peloponnésosba.)

Orientalista.hu –  Dany Roland

, , , , ,




<


Back to Top ↑

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com