Lapszemle sziriai-katonak

2016. 11. 20.

A szíriai katonák a Facebookon temetnek



Évek óta állja az iszlamista fegyveresek rohamait az a katonai egység, amelynek feladata, hogy megvédje a szíriai fővárost, Damaszkuszt. A Dzsobar kerületi frontvonalon harcoló köztársasági gárda tisztje lapunknak arról beszélt, hogyan látja a több mint öt éve tartó háborút.

Amikor egy szeptemberi napon a legnagyobb közösségi oldalon tömegesen kezdték kirakni szíriai ismerőseim Hedr Szóbh fényképét, rögtön tudtam, hogy valami baj történt. Akkor már több hónapja tartottam a kapcsolatot a Damaszkusz mellett harcoló szíriai köztársasági gárda 105. dandárjának katonáival, akikre úgy akadtam rá, hogy filmet készítettek arról, amint Damaszkusz külvárosában alagutat ástak az iszlamisták állásai alá, majd a levegőbe röpítették őket. Nem telt sok időbe, míg megtaláltam a film készítőjét, Vasszim Isszát, ő aztán megmutatta nekem a videóban szereplő katonák Facebook-profilját, akik örömmel álltak rendelkezésre, hogy egy európai lapnak elmondják gondolataikat. Hiszen eddig kevesen keresték fel őket, az utóbbi években egyedül az orosz Anna News-zal volt kapcsolatuk, melynek riporterét körbekísérték az általuk ellenőrzött épületekben.

A tűzszünet is életveszély

Hedr Szóbh főhadnagy később naponta jelentkezett az aktuális katonai fejleményekkel: hol egy hidat, hol egy épületet sikerült visszafoglalniuk, máshol újabb alagutat ástak, hogy megtörjék az ellenség vonalait. Ellenségből ugyanis Dzsobarnál akad bőven: a kerület nagy részét az iszlamisták tartják a kezükben. Közülük itt a legveszélyesebb a Rahman Légió, a velük szövetséges Dzsais al-Iszlam, illetve a Dzsabhat Fatah as-Sam, vagyis az al-Kaida szíriai fiókszervezetének, az an-Nuszra Frontnak az utódja.

Már ezeknél a beszélgetéseknél megfigyeltem, hogy ha a szíriai gárdistáknak meghalt egy társuk, azonnal kitették a fényképét a Facebookra, amelyhez fájó hangú búcsúszöveget fűztek. Így amikor a főhadnagy fényképei egyszer csak elárasztották a hírfolyamomat, nem tudtam másra gondolni, mint hogy az egyik forrásomnak baja esett. Azonnal ráírtam: mi történt? Nem jött válasz. Majd a felettesét kérdeztem, aki megnyugtatott: a nemrég életbe léptetett tűzszünet ellenére támadás érte az egységüket, a főhadnagy is megsebesült, kórházban van, de meg fog gyógyulni. Csak egy hét után tudtam újra beszélni a katonával, aki végre személyesen is jelezte: jobban van, de még feküdnie kell, s alig várja, hogy újra dolgozhasson – vagyis hogy a frontvonalra menjen harcolni.

– Dehogy váltanék, az utolsó csepp vérig harcolni fogok Szíriáért! – válaszolja most, két hónap után a főhadnagy arra a kérdésünkre, hogy eszébe jutott-e a kórházban, hogy inkább szakmát váltson. Őt más fából faragták. 2008 óta szolgál katonaként, vagyis a 2011-ben kirobbant háború előtt csatlakozott a Szíriai Arab Hadsereghez. Mint mondja, azért választotta ezt a pályát, mert nehéz és szép is egyben, de a döntésében az őseitől örökölt hazafiság is szerepet játszott. Családjában többen katonáskodtak, nagybátyja vadászpilóta volt, aki az Izrael elleni háborúban esett el, édesapja pedig mérnök ezredesként dolgozott a hadseregnél. Ő a köztársasági gárda 105. gépesített dandárjához került, melynek fő feladata a főváros, Damaszkusz védelme. Szóbh a háborúban gyalogosként főhadnagyi rendfokozatig jutott. A gárda egyébként másról is híres: az Aszad családnak több tagja is szolgált ebben a szervezetben, Bassár el-Aszad és öccse, Maher el-Aszad ezredesi címet kapott.

Hedr Szobh és bajtársai a dzsobari romok közepén
Facebook

Ugyan a szíriai gárdisták által kitett fényképeken legtöbbször örömittas katonákat látni, akik hol a győzelem jelét mutatják, hol egyszerűen csak közösen étkeznek, azért sejthető, hogy egyáltalán nem könnyű a katonák élete. Kézzel ássák az alagutakat az iszlamisták állásai alá, éjt nappallá téve hordják ilyenkor a földet, majd időnként a talicskába fekszenek, hogy kicsit megpihenjenek. Ez azonban a harcosoknak mind-mind semmiség, nem azért mentek katonának, hogy kényelmes életük legyen. Szóbh szerint inkább az éhség, a hideg a nehézség a több mint öt éve tartó háborúban, és persze az, hogy távol vannak szeretteiktől. Még nincs családja, de már megkérte egy lány kezét, akivel eddig a háború miatt nem tudott házasságot kötni. Hasonlóan rossz érzés a katonáknak az is, ha elveszítik társukat, a főhadnagy legutóbb néhány hete tette közzé a kórházi ágyából egy harcos képét, aki belehalt sérüléseibe. A gárdista filmen is szerepelt, melyet az egység videósa készített tavasszal: ebben egyszer azt látjuk, ahogy a katonák meghallgatják egységük parancsnokának, Hasszan Haled Alinak az utasításait, máshol lendületesen törnek előre a romok között, megint máshol örömükben megölelik egymást. A videó alá akkor lendületes katonai zenét kevertek, most azonban a gárdisták szomorúan emlékeztek vissza társukra, akárcsak a főhadnagy, akinek csapatát szeptemberben megtámadták az iszlamisták. Ő is súlyosan megsebesült, testébe 24 repeszszilánk fúródott, öt nagyon veszélyes helyen találta el. A háború során ez már az ötödik eset volt, hogy megsebesült, így utóbbi már meg sem kottyant neki: kezelésre szorult volna még, de inkább elhagyta a kórházat, hogy mielőbb visszatérhessen a frontra az egységéhez. Keserűen mondja: ebben a háborúban az árulást viselik a legrosszabbul.

Sok az áruló

sziria-terkepHabár időnként fegyverszünettel próbálkoznak Szíriában – ilyenkor elsősorban Aleppóra figyel a világ –, ennek nincs sok eredménye Dzsobarban sem. Szóbh szerint ezt a terroristák szokták megsérteni, akiket Törökországból küldenek, de az öböl menti országok is támogatják őket pénzzel, illetve fegyverrel. Ezért úgy látja, a háborút akkor lehetne gyorsan befejezni, ha elvágnák a fegyveresek utánpótlási vonalait.

 Ha vannak, akik közelről látják, miért menekülnek Szíriából az emberek, azok bizonyosan a katonák, hiszen naponta észlelik a háború pusztításait. A főhadnagy szerint a migrációs válság fő oka a nélkülözés, valamint az, hogy a fegyveresek és a terroristák miatt sokan nem érzik magukat biztonságban. De olyanok is akadnak, akik azért menekültek el, mert – az ő értelmezésében – árulók, hangsúlyozza Szóbh; itt azokra gondol, akik megtagadták a katonai behívóparancsot.

– Egyben maradhat Szíria a jövőben? – kérdezzük annak tudatában, hogy Idlíb tartomány továbbra is a lázadók kezében van, Észak-Szíriát a kurdok ellenőrzik, a török hadsereg benyomult az országba, keleten pedig tartja magát az Iszlám Állam, melynek fellegvárát, Er-Rakkát ugyan már megközelítették a kurdok, de az még továbbra is a dzsihadisták kezében van.

– Szíria Isten akaratából egyben fog maradni, mert a szíriaiak az utolsó csepp vérükig harcolni fognak – válaszolja Hedr Szóbh főhadnagy. Meg sem fordult a fejében, hogy eljöjjön Szíriából, a fronton vannak a barátai, így még ha nem is gyógyult fel teljesen, már visszatért posztjára, Dzsobarba.

Magyar Nemzet Online – Majláth Ronald

Címkék: , ,






Back to Top ↑