Publicisztika

2015. 12. 20.

Ez a férfi veszélyben van. A gyilkos minaretek és a csalóka kupolák.



Aki még mindig a vérengzés és vérontás gyökereit keresi, és nem érti, hogy hol rejtőznek, az nem tudja azt sem, hogy hol végződnek a háború gyökerei. Annak, aki ezt nem érti, és nem tudja, annak a szellemét be kell olvasztani a filozófia kemencéjében, majd újraönteni. Majd ismét beolvasztani és újraönteni. Majd megint megtenni ugyan ezt, hogy a tűz formálja szellemébe a tudást. Viszont, akik tudják már, hogy hol rejtőznek a háború gyökerei, a jó és a gonosz, az éjszakák és a nappalok, ők azok, akik felhatalmazottak arra, hogy a filozófia felolvadjon a szellemük kemencéjében, melyek a csillagok szívére hasonlítanak. Ők írják meg tintájukkal azt, ami az idő acélját is képes megolvasztani a sors zárjaival együtt. A tintájuk nem csak az idő falaira ír, hanem a civilizációk, nemzetek falaira, a fény útjára, a csillagok sorsára. A hullócsillagok fájdalmára, miközben hullnak a csillagok öléből, és a hegyek nyöszörgésére a földrengések ostorcsapásai alatt.

Mit fog írni Törökországról az a filozófus, akinek a tintatartóját a vulkánok lávájával tölti meg?

Mit fog a tűz tintájából ráírni a minaretek falaira és kupoláira, melyeket Erdogan épített? Írni fog vajon a hullócsillagok fájdalmairól, ahogy a csillagok öleiből aláhullnak?

Ma a világ Erdogan tettével, Oroszország hátba szúrásának csapadékával van elfoglalva. Miután Erdogan meghívta őket a házába, és megetette őket ígéretekkel Antaliyában, jóllakatta őket színdarabokkal és előadásokkal, majd miközben a vendégek távoztak és az ajtóban álltak, Erdogan hátába szúrta Putyint. De a világnak többet kell várnia ettől a szeldzsuktól, aki kegyes házakba lép be egyik nap, majd meglopja őket másik nap. Nem kell a világnak meglepődnie ezen, mert Erdogan egy jobb lehetőségre vár, hogy újabb hátba szúrást tegyen, ismét döfjön egyet az oroszok hátába.

Ő a NATO embere. Az, hogy hatalomra került, egy atlanista döntés volt, hogy szembeszálljon az iszlám világgal, hogy szétzilálja azt a muszlim hullámot, amit az iráni forradalom vezetett, és a Nyugat ellen irányított a szövetségeseivel együtt. Az ellen a hullám ellen, amelynek sikerült belopózni a muszlim testvériség soraiba, hogy az iráni hullám egyszerre mozgassa őket vele együtt. Ez azt jelentette, hogy egy fontos nyugati fegyvert sajátítottak el, amivel az összes arab nacionalista mozgalmat fenyegetni tudtak Nasszer idejétől egészen Hafez Al-Assad idejéig.

Szaúd-Arábia egyedül nem tudta a muszlimokat meggyőzni arról, hogy ő egy kreatív kormányzati modell az iráni iszlám kormányzattal szemben és azzal párhuzamosan. A választott Egyiptom volt vagy Törökország. De a választás Törökországra esett, mert Törökország volt egyszer az iszlám kalifátus központja és a muszlimok utolsó kalifátusa, amelynek a bukása fájt a muszlimoknak és sokkolta őket.

A szívük mélyén még honvágyuk van azok után a napok után, amikor az Ottomán birodalom Bécs szívéig elért. Miközben Egyiptom nem volt sohasem az iszlám világ központja nagy birodalomként. A kalifátus sosem rögzült rajta, csak a fatimi dinasztia alatt, de ez a muszlim köztudatban nem több egy ideiglenes próbálkozásnál.

Erdogan már nem az a titok, amit ne lehetne megismernie senkinek, sem az a legenda, amit a törökök építettek. Mert ez a férfi már mindenki előtt az az ember, aki egy bizonyos feladattal jött, amióta Obama átadta neki az iszlamista terv kulcsait a híres isztambuli látogatása során, amint Obamát elnökké választották. Erdogan nagyon jól tudja azt, hogy az amerikaiak segítették hatalomra az utolsó választásokon szaúdi pénzből, és azzal, hogy Fathullah Golan tömegét rávették arra, hogy szavazzanak Erdogan igazság pártjára, hogy korrigálhassák az eredményeket, amik sokkolták őt. Az egész csak egy lecke volt számára, hogy értse azt, hogy hatalomra kerülése amerikai segítség nélkül nem történt volna meg. Ő tartozik az Egyesült Államoknak. Amerika nem akarja megadni azt a szabadságot a szövetségeseinek, hogy a vezetőségüket maguk válasszák meg.

Ha a nyugat nem akarná Erdogant a hatalmon az abnormális iszlamista viselkedése miatt, akkor blokkolták volna. Megkérték volna a Nyugat barát hatalmakat, hogy buktassák meg őt, beleértve a török hadsereget is, amelynek a kemény magja továbbra is a NATO kezében van. Amihez eddig Erdogan sem mert hozzányúlni, annak ellenére, amit terjesztettek róla.

Az Erdoganista Iszlám mindent megtesz, amit akar. Bár azt állítja, hogy az orosz vadászgépet Szíriában a NATO együttműködésével végezte ki, felmagasztalva magát az iszlamisták előtt, hogy ő szembe mert szállni Oroszországgal, hogy az Iszlám dicső korát hozza vissza. Próbálta az egészet színházi szerepléssel végigjátszani, mint ahogyan a darfusi és marmarai színjátékokat is végigjátszotta. Ma ő az utolsó színdarabját játssza, amit úgy hívnak, hogy a “Szukhoj Színdarabja”. Sokan akarták ezt a színdarabot az első napjaiban befeketíteni a hangoskodással és kihívással, de ezeket a mutatványokat csak a buták torka tudja lenyelni. Köztudott, hogy ő fenyegetőzik és mutogatja az izmait, de nem mer a vizsganapon megszólalni. A teszt napján ő csak a NATO-ra néz a sarokba húzódva, várva a parancsokat. Annak ellenére, hogy ő öt éve fenyegetőzik azzal, hogy a hadseregével megszállja Szíriát és véget vet az uralkodásnak Szíriában, mert úgy döntött, hogy a damaszkuszi umajjád mecsetbe akar imádkozni, de az engedélyt ehhez az imához is a nyugati fővárosoktól várta. De a parancsok azt mondták, hogy legyen türelemmel és szállja meg Szíriát a dzsihadisták álcája alatt. Ő nagyon jól betartotta a parancsokat, mert mindenki tudta, hogy egy szíriai “Sámsoni” döntés várakozik a közel-kelet oszlopaira. A NATO megtiltott neki minden kalandozást, mert mindenki tudta, hogy a vörös vonal áthaladása során Izrael veszélybe kerül. És Izrael rákényszerül a háborúra, de Izrael erre nem áll készen. Izrael szemei kedvéért a férfi lenyelte a nyelvét a cipőjével együtt. Leborotválta a bajuszát és a híres mondata, (a minaretek a szuronyok és a kupolák a pajzsaink) helyett a minaretek lettek a lopott szíriai olajvezetékek, miközben a mecsetek kupolái a széfjei a lopott pénznek és gyáraknak. A mecsetek kupolái nem mások lettek, mint a rablók barlangjai és nem a harcosok sisakjai.

Annak ellenére, hogy egy másik alkalommal Ein Al-Arab (Kobani) városát akarta megszállni, hogy puffer zónának jelentse ki, de nem merte megtenni, mert az üzenet, amit kapott a szírektől, világos volt. Az üzenet tartalma az volt, hogy széttörik a lábait, ha a hadserege átmegy a határon. Ez az üzenet egy iráni-orosz pecséttel volt lezárva. Akkoriban is a vezetőire nézett, de a parancsok továbbra is azok voltak, hogy el kell kerülnie a háborút.

Ma büszkélkedik azzal, hogy egy orosz gépet kilőtt. Próbálja azt állítani, hogy ő tervelte ki és ez a művelet az ő bátorságát tükrözi. Majd megjátssza a sajnálkozó embert, aki bánja, amit tette, miután az első kakaskodásával az iszlamisták soraiban úgy mutatta magát, mint a bátor hős, aki nem fél a háborúktól. Aki úgy mutatta be magát, mint a hívő, aki képes mindenért a vallása védelmében. Aki felemelte a minareteket, hogy rakéták legyenek, amikkel a “hitetlenek” repülőit lövi ki. A megbánása viszont számukra nem más, mint a háború egyik csele.

Aki figyeli ennek az embernek a viselkedését és folyamatos próbálkozását, hogy Oroszországot felbosszantsa, elkezd kérdezősködni ennek az embernek a változó viselkedéséről, amiről Putyin azt mondta, hogy a magyarázatát csak Allah tudhatja. Furán viselkedik. Feláldozta a kapcsolatait Oroszországgal, nem törődve egész Törökország érdekeivel néhány türkmén harcosért, miközben nagyon jól tudja, hogy Oroszország nagyon vad ha feldühítik és képes véres aktákat megnyitni és megrázni, de egyetlen oka, hogy nem tette, hogy számára egy stabil Törökország kell a vele szembenéző fekete-tengeri parton.

Erdogan török tengeralattjárókat küld, hogy lefoglalják Oroszországot és felbőszítsék. Mert Erdogan új feladata Oroszország felbosszantása és nehéz döntések elé kényszerítése. Bizonyos adatok arról beszélnek, hogy a Sinai orosz utasszállító felrobbantásában is benne van a török titkosszolgálat. Majd  jött az orosz vadászgép kilövése. Ami el volt várva az az, hogy összezavarja Oroszországot. Mivel nem akar nagyobb háborút, sem közvetlen ütközést a NATO-val, nem teheti meg, hogy lenyeli az egészet félretéve a büszkeségét. Ezért Putyin előtt nehéz döntések állnak: vagy háború Törökországgal, vagy talán az egész NATO-val, vagy a szíriai tervének a felfüggesztés és a fél győzelem elfogadása.

Az amerikaik, néhány orosz megfigyelő szerint, Erdogan heroin dózisának a fokozását tervezik, hogy egy igazi problémát jelentsen az oroszok számára, akit muszáj eltávolítani.

Ezzel Erdogan Bashar Al-Assad elnök ellentétéve válik, Erdogan akit a NATO szögei rögzítenek a hatalomhoz. Assad meg az ember, akit az amerikaiak akarnak minden áron leváltani. Így kezdődik majd a cserekereskedelem: Mondjatok le Assadról, mi lemondunk Erdoganról. A két férfi az oka végül is minden problémának a közel-keleten és a két tábor között. És ha az oroszok azt értik, hogy Erdogan szemtelen volt velük, mindenki tudja, hogy Bashar Al-Assad iránt ugyan azt a fájdalmat érzik az amerikaiak. Az amerikai felvetés az lesz, hogy leváltják Erdogant az egész kormányával egy palota vagy párt puccsal, vagy ha szükséges egy katonai puccsal, amit az embereik hajtanak végre. Az amerikai cserekosárában mindenre van megoldás, ahogyan azt ők gondolják. Ők azt mondják majd, hogy az egész Iszlám-Állam is a két férfi miatt jött létre, ők felelnek a konfliktusról, a háborúról, a menekültekről. Legjobb esetében felajánlhatja Amerika azt, hogy mind két férfi maradjon de Szíria felosztása után a kettő ember között. Úgy, hogy Erdogan elfoglalja az Törökországnak hasznos szír területeket és átveszi az Iszlám Állam helyét. Végez a kurdok álmaival és ő lesz a közlekedési rendőr a gázvezetékek felett Irán, Irak és Szíria között.

Aki meghallgatja az amerikaiakat, megtudja, hogy hogyan gondolkozik egy cowboy. A világ a szemükben egy farm, tehenek, parasztok és eladó, üzletelhető szarvasmarhák. De a cowboy nem ismeri eléggé az oroszokat. Amikor felvetették ezt az amerikai tervet az egyik fontos orosz embernek, aki kapcsolatban áll Putyin elnök közeli körével, azt mondta:” Ez olyan mintha aranyat kéne cserélnünk fára! Odaadjuk az amerikaiaknak az aranyat, ők meg fát adnak cserében? Minden nap találhatsz magadnak egy olyan ügynököt, mint Erdogan. De nagyon ritka olyan erős álláspontú ellenséget találni, mint Assad, aki szembe szállt Amerikával Irakban és Libanonba, amikor győztes volt Amerika, és senki, sem mert vele kikezdeni. Amerika ezer és ezer Erdogant és Salman királyt tud teremteni, de képtelen megtörni egy olyan férfit, mint Assad. Hogy mondhatnánk le mi Amerika legkeményebb ellenségéről? Oroszország nem tud ekkorát kockáztatni, mert megtanultuk a történelem során, hogy egy hiba az egész nemzet pusztulását okozhatja. És Oroszország nagyon jól tudja, hogy Assad az egyetlen, akire a Szíriai Arab Hadsereg és a fegyveres szíriai erők hallgatnak, ami azt is jelenti, hogy a távozása az egész hadsereg összeomlását jelentené. Ha viszont a Szíriai Arab Hadsereg megszűnik létezni a Közel-Keleten, akkor vele együtt örökké távozik Szíria is meg maga Oroszország is az egész régióból. Ami azt jelenti, hogy Amerika újra megfogta Oroszországot és újra tudja azt irányítani. Viszont ha Erdogan távozna, akkor semmi sem változna Törökországban, mivel Törökország csupán a NATO egyik állama.

Az alapján, amiket én hallottam: „Mindenki, aki ismeri Erdogan történetét, tudja nagyon jól, hogy készül egy újabb döfésre. Csak az a kérdés, hogy Oroszországon belül vagy kívül? „

Az alapján, amiket az oroszok mondanak, és az alapján, ami a kevés beszédből kiszivárog, az az, hogy ez az ember veszélyben van, mert a legveszélyesebb nemzetközi játékkal játszadozik és a fejét egyenesen az orosz fejsze alá helyezi. Ami ennél is veszélyesebb, az az, hogy ő magát egy jövőbeli háború feláldozható személyének nevezte ki.

Az oroszok el akarják őt távolítani, de látják tisztán, hogy lehet, maguk az amerikaiak fognak végezni vele, amikor már azt kezdik látni, hogy a halálával fontosabb mintha élne.

Ennek a gondolatnak az alapja az, hogy miután az Egyesült Államok felfújja őt és a nevét azzal, hogy ő szembeszállt Oroszországgal, akkor egy egyszerű robbanékony anyag lesz belőle, amit egy gombnyomással fel is robbantanak ha kell, majd az Iszlám mártírját faragják ezáltal belőle. Megvádolják az „ortodox” Oroszországot a meggyilkolásával és sorban megjelennek majd a hamis szemtanúk, akik állítják majd, hogy Medvegyev személyesen adta ki a parancsot erre, és Putyin saját kézzel adta át a bombákat a Kreml közepén.

A fülig korrupt Bilal Erdogan (híres olaj tolvaj) lesz hirtelen a szunni világ egyik vezére, aki bosszút akar állni az apjáért, amiben a világ dzsihadistáinak támogatniuk is kell őt, mivel Oroszország gyilkolta meg a Kalifát, a Szultánt, az Iszlám Kalifátus egyetlen reményét, aki a török csodát vezette. Így Amerika holtan is kihasználná, sőt lehet jobban, mint élve. Ezt a játékot az amerikaiak nagyon jól szokták játszani. Annak ellenére, hogy ők maguk buktatták meg Szaddam Huszeint majd ki is végezték őt a híres siíta és kurd kiáltások közepette. Ők maguk gyilkolták meg Rafik Al-Hariri volt libanoni miniszterelnököt Bejrútban. Mindazok ellenére az amerikaiak ügyesen játszották ki a szunni világ haragját, amit át is változtattak a síiták iránti gyűlöletre, a Hezbollah és Irán iránti gyűlöletre, Bashar Al-Assad elnök iránti gyűlöletre.

Az oroszok úgy néznek rá Erdoganra, hogy ő csupán Oroszország lefoglalásának a szerepét játssza, és a terrorizmus életének a meghosszabbítását.

Ő egy csapdává vált a Nyugat kezében. Károsabb lesz-e számukra, ha életben marad vagy ha megölik? Csak ez a kérdés. De a legveszélyesebb dolog, amit az oroszok fedeztek fel az, hogy ők nagyon későn ítélték meg ezt az embert. A szírek számításai voltak a pontosak, és nekik volt igazuk a szíriai konfliktus fejlődésének az irányában. Abban, hogy Irak és Szíria szétzúzása Oroszország szétzúzását is jelenti egyben. Az, hogy az orosz szukhoj gépet ki merték lőni, megtört egy több mint 50 éves szokást, és általa akarják az első Orosz-NATO nyílt szembenállást kirobbantani, amelyben Törökország játssza a lándzsa élét. A brit parlament beleegyezése, hogy szíriai pontokat támad meg, annak az érdekében történik, hogy fokozza az orosz-török konfliktust, ami az amerikai üzletet akarja az asztalra kényszeríteni. Ezért Assad eltávolítása bármilyen nemzetközi egyezmény során a nyugati terv sikerét jelentené azzal, hogy létrehozzon vallási alapú államokat Szíria és Irak területén, amik kívül állnak a nemzetközi jog hatásán, de a jövőben Törökországhoz és a NATO-hoz tartoznak. Ez Oroszország megtámadásának a tervét, annak az elindítását jelentené világos iszlamista forgatókönyv alapján.

Én személyesen már tisztában vagyok azzal, hogy az orosz vadászgép kilövése egy erős földrengést okozott az orosz politika házában, ami ezáltal egy nagyon előrehaladt lehetőség elé kényszeríti Törökországgal kapcsolatosan, aminek a jelentősége az, hogy Oroszország nem fogadja el a veszteséget. A veszteségnek csupán az elfogadása, Amerika óhajának az elfogadása, az új „Peresztrojka”, és a második bukást jelenti. Ezért Oroszország előtt nincs más, csak hogy elfogadja a török falovat a maga módján. Ez az a módszer, amire a Nyugat talán nem számított. Az oroszok nem akarják meggyilkolni Erdogant és nem akarnak háborút a NATO-val, hanem élve fogják Erdogant megtörni, és a katonai, politikai szégyent megkóstoltatni vele. Vagy egy különleges orosz katonai beavatkozás során Szíriában, ami megalázza a török hadsereget és letartóztatja a Szíria területén tevékenykedő katonatisztjeit. Vagy egy belső török háború kirobbantásával. És talán egy új módszerrel, amit Vlagyimir Putyin dönt el, hogy az egész világot megleckéztesse.

 Köztudott, hogy a Nyugat, ha Erdogant egy nyílt háborúra is kényszerítené Oroszországgal, Oroszország nagyon jól tudja azt, hogy a NATO bármennyit is csacsog arról, hogy védelmezni fog egy NATO tagállamot Oroszországgal szemben, nem fog háborúba lépni Oroszország ellen, csak nagyon is kiszámítható határokon belül, melyek nem árthatnak neki, mert Oroszország tudja már azt, hogy a nyugati közvélemény összezavarodott Törökországot illetően, mivel az orosz médiának sikerült bemutatnia Törökországot, mint a terrorizmus egyik fő szponzorát és az Iszlám Állam vezérét. Közben egy rejtett európai belegyezés is van azt illetően, hogy Törökország felel a menekült áramlatról azáltal, hogy tudja azt irányítani. Ami bizonyítja ezt, az Európa jutalma Törökországnak, hogy megállítsa a menekült áramlatot. Még ha ennek a jutalomnak a lényege valójában nem más, mint Törökország kárpótlása az Oroszországgal szembeni gazdasági veszteségekért.

Vajon létezhet az, hogy a világ harcolni fog egy fülig korrupt iszlamista Törökországért, amely létre hozta az Iszlám Államot? Egy ártatlan kérdés, ami felveti magát, mivel az oroszok elleni kaland nem egy mindennapi mutatvány. De ezt meghagyjuk Vlagyimir Putyin elnöknek, aki a legtisztább megoldást fogja választani, ami egyben a legkevésbé követelhető is. De minden bizonnyal a legveszélyesebb eredménye ennek az időszaknak az, hogy ez a férfi veszélyben van.. Igen! Erdogan nagy veszélyben van. Veszélyben, mert nem bízhat az amerikai barátaiban. Veszélyben, mert a testét az Oroszország elleni dzsihad felkiáltásának a piacán árulta el. Veszélyben, hogy ő maga végez saját maga kardjával vagy Oroszország kardjával. Ezt mondta Putyin és az egész világ hallotta: a török férfi, aki elveszítette az eszét, és a minareteket egy nap lándzsaként emelte fel, hogy gyilkoljon általuk, és felemelte a mecsetek kupoláit, mint a pajzsokat, hogy lophasson általuk és raboljon. Majd magával végeztek a saját lándzsái és a fejére borultak saját kupolái.

Orientalista.hu – Naram Sarjoon (Fordította: Cadmus és Siroi Isi)

Címkék: ,






Back to Top ↑