Szaúd-Arábia saudi-vahabi

2015. 04. 26.

Szaúd-Arábia igaz története – Zsidók alapították a vahabita királyságot



A témában a kutatómunkát és publikálást Mohammed Shaker végezte, aki az alábbi kérdésekre kereste a választ:

-A szaúdi család tagjai a Anze bin Wa’el törzsből származnak? Az iszlám a tényleges vallásuk? Vajon arab származásúak egyáltalán?

Kutatómunkájával leleplezte a szaúdi rezsimet és azokra a válaszokra jutott, amire az iraki katonai hírszerzés is…

A muszlim naptár szerint 851. évben (mely a Gergely naptár szerint: 1447. év) az Anza törzs egyik ágának, az Al-Masaleekh férfi tagjai azzal foglakoztak, hogy karavánnal szállították a gabonaféléket , valamint egyéb élelmiszereket Irakból Najd-ba. (Najd = központi régió Szaúd-Arábiában)

A klán vezetője Sahmi Bin Hathool volt. Mikor a klán elérte Basra (Irak) városát, a csoport tagjai egy zsidó kereskedőt kerestek fel, akinek a neve Mordakhai bin Ibrahim bin Moshe volt. Az alku során a kereskedő megkérdezte tőlük: “Honnan származtok?” Amire azt válaszolták: “Az Anza törzs Al-Masaleekh klánjából.” Amikor a zsidó kereskedő meghallotta ezt a nevet, nagyon felderült és nagy szeretettel üdvözölte őket, és azt mondta, hogy ő maga is az Al-Masaleekh klánból származik, mégis Basra-ban (Irak) kell élnie, egy családi viszály következtében, ami az ő apja és az Anza törzs néhány tagja közt gerjedt.

Miután a zsidó elmesélte a klán tagjainak ezt a kitalált mesét a származására vonatkozóan, megparancsolta a szolgáinak, hogy a klán összes tevéjének a zsákjait töltsék meg búzával, datolyával, gyümölcsökkel.

A figyelemre méltó nagylelkű tett meglepte az Al-Masaleekh klán tagjait és vélhetően felkeltette a büszkeségüket is, hogy megtalálták ezt a szeretetteli rokonukat Irakban, aki az élelmiszer utánpótlást is tudja részükre biztosítani. Elhitték, amit a zsidó mondott és mivel az egy gazdag kereskedő volt, nekik pedig szükségük volt az élelmiszerre, egyből köreikbe fogadták.

Amikor a karaván indulásra készen állt, hogy visszatérjen az élelmiszerekkel Najdba, a zsidó kereskedő azt kérte tőlük, hogy velük utazhasson, mert szeretne visszatérni az eredeti hazájába, Najdba. A klán tagjai a szándékát teljes szívvel üdvözölték és boldogan hívták el magukkal.

Így a (titkolt) zsidó a karavánnal Najdba utazhatott, és miután odaért, nem sokkal már propaganda tevékenységekbe kezdett. Mivel azt a hazugságot híresztelte magáról, hogy ő is egy közülük való rokon, jelentős számú hívet sikerült gyűjtenie maga köré.

Majd mikor már elegen szimpatizáltak vele, meglepetésszerűen egy ellenzéki kampányt indított el el a sajátos nézeteit terjesztve, az akkori Saleh Salman Abdallah Al-Tamini sejk ellen, aki egy muszlim vallási prédikátor volt Al-Qassemben.

Saleh Salman Abdallah Al-Tamini sejk prédikációinak vonzáskörzete nem csak Najd régiót foglalta magában, hanem Jement és Hijazt is, így őt sokkal többen követték, ezért a zsidó próbálkozása nem sikerült, és arra kényszerült, hogy elhagyja Al-Qassem városát, és átköltözött AL ISHA-ba, ahol megváltoztatta a nevét is Mordakhairól Markhan bin Ibrahim Musa-ra. Aztán megint megváltoztatta a lakóhelyét és a Diriya nevű nagyobb város közelében, Al-Quteefben telepedett le.

Itt a lakosság körében elkezdett egy kitalált történetet terjeszteni Mohammed próféta pajzsáról, miszerint a pogány arabok zsákmányként megszerezték Mohammed próféta pajzsát a muszlim araboktól, melynek következtében harc robbant ki a pogány arabok és a muszlim arabok közt. A pogány arabok viszont eladták egy Banu Qunaiqa nevű zsidó klánnak a pajzsot, akik megőrizték ezt a kincset!

A történeteivel fokozatosan erősítette és növelte a pozícióját a beduin lakosság körében. A történeteinek lényegi mondanivalója az volt, hogy Arábia szerte a zsidók nagyon befolyásosak és jogosan, kiérdemelten tisztelik őket.

A beszédeivel megnyert sok fontos személyt a beduinok közül és ennek eredményeként úgy döntött, hogy tartósan letelepedik Al-Quteefben, amely település kapcsán már azt érezte, hogy ez az övé (az ő fővárosa) a Perzsa-öbölben. Ezt a helyet egy ugródeszkának tekintette és arra törekedett minden erejével, hogy létre jöhessen egy zsidó királyság a Perzsa-öbölben.

Az ambiciózus terv végrehajtásához a sivatagban élő arab beduinokhoz is közeledett, hogy elnyerje a támogatásukat. Majd egyre gyakrabban illette magát a “király” jelzővel.

Abban a pillanatban, ahogy az Ajaman és a Banu Khaled arab törzsek rájöttek a zsidó valódi kilétére, annak ellenőrzése után, valamint arra, hogy milyen ravasz tervet eszelt ki, úgy döntöttek, hogy véget vetnek az életének.  Megtámadták és elfoglalták azt a várost, ahol él, de a hívei segítségével a letartóztatás elől sikerült valahogy megszöknie.

A szaúdi család zsidó őse (Mordakhai) egy farmon talált menedéket az akkori Al-Malibeed Ghusaiba közelében A-Aridban, amit ma úgy hívnak: Al-Riyad

Azt kérte a farm gazdájától, hogy nyújtson számára menedéket. A gazda annyira vendégszerető volt, hogy ezt azonnal teljesítette és segített neki.

Egy hónapot sem töltött segítőkész befogadóinál, amikor meggyilkolta a föld urát és annak összes családtagját, majd utána úgy tett, mintha egy betörő tolvaj banda hajtotta volna végre mindezt. Később már azt mondta, hogy még a katasztrófa bekövetkezte előtt megvásárolta a gazdaságot a földdel együtt a családtól, és ennek megfelelően már joga volt ott élni, mint a föld uraként. Ezután új nevet adott a területnek; elnevezte Al-Diriyanak, azaz azt a nevet adta a földterületnek, ahonnan korábban elmenekült.

A szaúdi család zsidó őse (Mordakhai) gyorsan létesített egy vendégházat az áldozatai földjén, amit Madaffanak nevezett el, és a vendégek közül (talán a meghívott zsidó rokonai közül is) maga köré gyűjtötte a képmutatókat, akinek segítségével ismét hamis propagandát kezdett el terjeszteni, méghozzá azt, hogy ő egy prominens arab sejk.

Cselszövést hajtott végre Saleh Salman Abdallah Al-Tamini sejk, azaz az eredeti ellensége ellen és megölte (ölette) egy merénylettel Al-Zalafi város mecsetében.

Ezt követően már elégedett volt és biztonságban érezte magát Diriyaban, állandó otthonában, és poligámiában élt, nagyon sok nővel volt és sok gyermeket nemzett, akiknek tiszta arab neveket adott.

Amikor a leszármazottai felcseperedtek, apjuk nyomdokaiba léptek és összefogva, összeesküdve az arab nemzet ellen – magukat Szaúd klánnak nevezve – illegálisan foglaltak el földterületeket, megöltek minden embert, aki a terveiknek keresztbe akart tenni.

Különféle megtévesztéseket használtak céljaik eléréséhez: megvetették a lelkiismeretes és másképp gondolkodó embereket, a megvetésüknek hangot adtak és hazugságokat terjesztettek róluk. Pénzt és nőket ajánlottak fel befolyásos embereknek, különösen azoknak, akik ezen zsidó család igazi életrajzát vezették, amely aztán a történelem írokat is félrevezette a valós eredetük tisztázásában. Eközben magukat a legelőkelőbb arab törzsektől származtatták, mint a Rabi’a, az Anza, és az Al-Masaleekh.

Feltűnően képmutató, hogy napjainkban a szaúdi királyság könyvtárait úgy hívják egy volt igazgatóról elnevezve, hogy Mohammad Amin Al-Tamini. Arról az emberről nevezték el ugyanis a királyi könyvtárakat, aki a zsidó szaúdi család részére készített egy családfát, ami összeköti őket a nagy Mohammad prófétával. Akkor amikor a családfát elkészítette, a hamis munkájáért 35.000 egyiptomi fontot kapott az akkori szaúdi nagykövettől Kairóban 1943-ban (a muszlim naptár szerint 1362-ben). A nagykövet neve: Ibrahim Al-Fadel volt.

Mint fent említettetük, a szaúdi család zsidó őse (Mordakhai) a poligámiát gyakorolta, rengeteg nőt vett feleségül és sok gyermeket nemzett. Jelen pillanatban is ez folyik, mivel ragaszkodnak a családi örökséghez.

Mordakhai egyik fiának, akit A-Maqarannak hívtak, az első gyermekét Mohammad-nek nevezet el, a másodikat pedig Saudnak, aki a mai Szaúd-dinasztia nevét adta.

Saud leszármazottai (a mai szaúdi uralkodó család) egy kampányt indítottak merényletként az arab törzsek prominens vezetői ellen azzal az ürüggyel, hogy ezen vezetők hitehagyottakká váltak, eltávolodtak az iszlám vallástól és elhagyták a Korán tanítását, így megérdemlik a szaúdi kárhoztatást és lemészárlást.

A szaúdi uralkodó család történelemkönyvének 98-101 oldalain a családi történész kijelenti, hogy az összes ember a Najd régióban istenkáromló, a verüket kell venni, a földjeiket elkobozni, az asszonyaikat ágyasukká tenni.

Ez nem hiteles muszlim meggyőződés, kivéve ha a Mohammad bin Abdul Vahab szektához tartozik (a családi történész). A szekta eredete szintén zsidó gyökerű Törökországból.

A vahabi tanokat, melyeket a szaúdi család átvett, hogy elpusztítsanak minden lakót: férfiakat, gyerekeket, a nőket pedig megerőszakolják, továbbá a terhes nőket hasba szúrják és a gyerekek kezét levágják, majd felgyújtsák – a vahabi szekta engedélyezi, sőt kötelességnek tartja  regnálóknál, akik nem követeik a vahabi szekta vallást.

Ördögi cionista család, ami mindent megtett, hogy egy hamis vallási szekta neve alatt – ami valójában csak egy zsidó kitaláció – embereket terrorizáljon és gyilkoljon.

Ez a zsidó dinasztia brutális atrocitásokat követett el 1749-ben (muszlim naptár szerint 1163-ban), amelyet követően az egész Arab-félszigetet a családi nevük után Szaúd-Arábiára neveztek át, mintha az egész régió az ő személyes ingatlanjuk lenne, ahol az összes többi lakó csak az ő puszta alkalmazottjaik, rabszolgáik, akiknek az nyújthat örömet, hogy éjjel-nappal robotoljanak gazdáiknak (a szaúdi családnak).

Emellett teljesen a saját kezükben tartják az ország természeti kincseit.

Ha bármely szegény ember panaszkodik, vagy felemeli a hangját a köznép bármely despotikus szabály ellen, amit a zsidó dinasztia létrehozott, annak a dinasztia levágja a fejét közterületen.

A szaúdi hercegnő a kíséretével egyik alkalommal ellátogatott Floridába, és 90 szobát bérelt ki a Grand Hotelben 1 millió dollár/éjszaka körüli áron.

Az eset kapcsán hallott valaki olyan alattvalóról, aki ezt negatív fennhangon kommentálta volna? Nem, mert ha volt is ilyen, arra ismerős sor várt: Halál szaúdi kardok által, köztéren.

Bizonyítékok a szaúdi család zsidó származására vonatkozóan

Az 1960-as években a Sawt Al-Arab rádióállomás Kairóban, és a Jemen rádióállomás Sana’a-ban megerősítette a szaúdi család zsidó származását.

Faisal Al-Saud király abban az időben nem tagadta meg családja zsidó származását, mert kijelentette – amit a Washington Post 1969.szeptember 17-én közölt-, hogy ” Mi a szaúdi család a zsidók rokonai vagyunk, és teljesen ellentétei vagyunk az araboknak vagy a muszlimoknak, de velük együtt kell élni békében. A mi országunk (Arábia) a forrás, ahol az első zsidó felemelkedett és leszármazottai szétszóródtak az egész világon”

Ezt nyilatkozta Faisal bin Abdul Aziz Al-Saud király!

A szaúdi jogtanácsod, Hafez Wahbi említi az “Arab-félsziget” című könyvében, hogy Abdul Aziz Al-Saud király, aki 1953-ban hunyt el, azt mondta: “Üzentünk (szaúdiaké), hogy találkoznánk valamennyi arab törzzsel. Ennek során egy érkező arab küldöttségből nagyapám számos sejket csukatott börtönbe a Matheer törzsből, és amikor jött egy másik küldöttség ugyan ezen törzsből azzal a kéréssel, hogy elengedjék a foglyokat, Saud Awal(a nagyapja) azt a parancsot adta ki az embereinek, hogy vágják le minden bebörtönzött fejét és főzzék meg az áldozatok húsát és ezt szolgálják fel a követeknek a fogadásukra és megalázásukra tartott banketten. A követek, mikor megtudták, hogy a hozzátartozóikat tálalták fel, elborzadtak és el is utasították, de Saud Awal megparancsolta az embereinek, hogy akik nem hajlandóak a húsból enni, azoknak vágják le a fejét.

Ezt a szörnyű bűncselekményt követte el ártatlan emberekkel szemben, akiknek az volt a “bűnük”, hogy “ellenzékiek” voltak. Ő volt az egyik legkegyetlenebb uralkodó.

Hafez Wahbi leírt egy másik igaz történetet is, amit már a nagyapjáról fentiekben nyilatkozó Abdul Aziz Al-Saud király hajtott végre, ami szerint egy sejk érkezett a Matheer törzsből a királyhoz és egy prominens fogoly szabadulásáért járt közben. A király a sejket kivégezte, majd megfürdött a vérében, mielőtt imádkozni kezdett (ez is egy bevett szokás a vahabi szektánál).

További bizonyíték:

Az iraki katonai hírszerzési igazgatóság egy elmarasztaló, világrengető hírszerzési jelentés adott ki, miszerint Muhammad ibn Abd al-Wahhab, a vahabita-Takfirism iszlám vallási ág alapítója, és a Szaudi uralkodó ház, akik a legnagyobb támogatói és a vallás terjesztésnek finanszírozói, –  mind leszármazottai  a Sabbatizmus fanatikus zsidó szektának, amely tagjai eredetileg Törökországban éltek és ott gyakorolták az iszlám hitet nyilvánosan, de titokban a misztikus, kabbalisztikus judaizmust követték. A jelentésről bővebben itt.

Orientalista.hu – (Forrás: persianews, ummah.com)

Címkék: , , , ,






Back to Top ↑