Történelem

2018. 02. 13.

39 éve történt Khomeini ajatollah és az iráni nép forradalma



Az Iráni Iszlám Köztársaságban az utóbbi napokban ünnepelték meg az 1979-es forradalom évfordulóját. Az évfordulót szinte csak elvétve említette meg a nyugati média és leginkább a közel-keleti hírforrások számoltak be róla.

Az évfordulót országszerte jelentős tömegek ünnepelték és csak a főváros, Teherán utcáin milliók gyűltek össze, hogy megemlékezzenek e jeles napról. És érthető is, hogy ez az évforduló kényesen érinti a nyugati médiát, hiszen az iráni nép az amerikai gyarmatosító politika alól szabadult fel, illetve az amerikai és cionista érdekeket kiszolgáló uralkodót távolították el Irán éléről.

Iránban sajnálatos módon egy 2500 éves monarchia hanyatlott le, azonban az uralkodó család, a Pahlavi-dinasztia a 20. században folyamatosan idegen érdekek kiszolgálója volt és az ország kőolaj készletének felfedezése után szinte valamennyi nagyhatalom próbálta a maga oldalára fordítani az iráni uralkodó családot. Az országban 1901-től működő Angol-Perzsa Olajvállalat (ma British Petrol) a 40-es 50-es évekre jelentős befolyásra tett szert Iránban és rátette a kezét az ország kőolaj kincsére. 1951-ben az akkori iráni miniszterelnök Mohamed Mossadegh kísérletet tett az olajtársaság kiutasítására az országból, hiszen szerette volna ha Irán függetleníti magát az idegen hatalmaktól és az ásványkincseit a saját javára hasznosítja. Azonban 1953-ban a brit és az amerikai titkosszolgálatok egy közös művelet keretein belül (Ajax hadművelet) a nyugatbarát uralkodó segítségével elmozdították a demokratikusan megválasztott Mohamed Mossadegh-et és kormányát. (…vagyis a Nyugat számára mindig a kőolaj határozza meg a politikai érdekeket és a demokráciát….)

A nyugati puccs után a kőolajból meggazdagodott iráni elit hozzákezdett az iráni társadalomátalakításához is. Az uralkodó ugyanis egy nyugati mintájú országot próbált létrehozni azonban Iránban nem volt mire építkezniük, hiszen a szűk gazdag elit mellett csupán az elszegényedett iráni milliók alkották a társadalmat, akikről az állam megfeledkezett és elsősorban a síita egyházi intézmények és segélyszervezetek segítették őket. A síita vallási vezetők amúgy is erősen ellenezték a Sah nyugatosító politikáját. Ebben a légkörben jelent meg a politikai színtéren a síita vallási vezető Ruhollah Khomeini ajatollah aki az 1963-as rendszer ellenes zavargások idején vált az iráni nép kiemelkedő vezetőjévé. A felkelés során a sah rendőrsége és titkosszolgálata 15.000 tüntetőt lőtt agyon, Khomeini ajatollahot pedig letartóztatták. Nyolc hónap után elengedték, azonban 1964-ben ismét letartóztatták és száműzték az országból, mivel tiltakozott az uralkodó Izrael-barát politikája miatt. (Először Irakban, majd Párizsban töltötte száműzetését.)

Khomeini ajatollah a száműzetés éveiben dolgozta ki az iszlám forradalom tervét és az új alkotmány, valamint egy új testület gondolatát, (Az Őrök Tanácsa- Velayat E-Faqih) melynek feladata az állam mindenek feletti védelme akár az aktuális kormány felülbírálásának árán is. A 70-es évekre ezek a forradalmi gondolatok táptalajra leltek és elterjedtek Iránban, hiszen hatalmas szakadék alakult ki a társadalomban az egyre fényűzőbb életet élő elit és nagy többségében szegény iráni lakosság között. 1976-ra az iráni uralkodó család az olajvagyonból dollár milliárdokat költött a fényűző életstílus fenntartására. Abban az időben jelentek meg olyan hírek, hogy a sah Párizsból rendel magának ebédet és a feleségének cipőket. Ez a fajta fényűzés és luxus teljesen jogosan háborította fel a szegénységben élő lakosságot. Továbbá még az keltett felháborodást, hogy az Iránban lévő amerikai katonák, üzletemberek és a sah barátai úgynevezett ,,immunitást,, élveztek, vagyis mentesültek az iráni igazságszolgáltatás alól. Mindennek akkor volt visszhangja amikor amerikai, vagy nyugati személyek iráni állampolgár halálát okozó balesetet okoztak. 1977-re Jimmy Carter amerikai elnök nyomására a sah látszatintézkedésekkel valamelyest próbált lazítani az állam elnyomó politikáján. Politikai foglyokat engedtek szabadon és a Nemzetközi Vöröskereszt ekkor látogathatott el először az iráni börtönökbe. Ebben az időben alakultak meg különböző ellenzéki csoportok, melyek tiltakoztak a sah elnyomó politikája ellen. Az indulatok akkor szabadultak el, amikor a sah titkosszolgálata (SAVAK) 1977 októberében meggyilkolta Khomeini ajatollah idősebb fiát Mostafa Khomeinit. 1978-ra már halálos áldozatokkal járó összecsapások voltak a hatalom erőszakszervezetei és a tüntetők között. Az utcára vezényelt iráni hadsereg több száz tüntetőt lőtt agyon. Erre válaszul megjelentek a tüntetők között is különböző fegyveres csoportok, melyek felvették a harcot a kormánycsapatokkal. Ekkor alakult ki a később létrejövő Iráni Iszlám Forradalmi Gárda magja. A fegyveresek a kormánycsapatok mellett támadták az amerikai és nyugati intézményeket és személyeket. A CIA viszont alaposan elszámolta magát, hiszen olyan jelentéseket küldött a Fehér Háznak, hogy Iránban nem alakulhat ki forradalom.

1978 végére egyre nagyobb tömegek követelték a kormány leváltását és iszlám kormány kinevezését. A legnagyobb tüntetések az iszlám egyik legnagyobb ünnepe, az Ashura idejére estek, míg Teheránban az egyetemisták felgyújtották a brit követséget. Decemberben már 9 millió tüntető követelte a sah távozását. 1979 elejére már a hadsereg egy része is átállt a tüntetők oldalára, sokuk pedig csak egyszerűen visszavonult a laktanyákba és megtagadta a tűzparancsot. Az iráni kormány politikailag meggyengült és ez tette lehetővé, hogy 1979 február 1-jén Khomeini ajatollah visszatérhetett Teheránba ahol milliós tömeg várta. Khomeini az állam megreformálását és a sah eltávolítását tűzte ki célul. Az amerikaiakat felszólította az országból való távozásra. Február 11-én a hadsereg bejelentette, hogy semleges marad a kialakult helyzettel kapcsolatban és ez a Pahlavi monarchia végét is jelentette. (Éppen ezért Február 11-e minden évben az iráni forradalom ünnepe.) 1979 áprilisában pedig kikiáltották az Iráni Iszlám Köztársaságot, mellyel egy olyan Irán jött létre ahol a hatalom az iráni emberek kezébe került.

Orientalista.hu – Al-Isfahani

, , ,






Back to Top ↑