2023. 06. 02.
Assad: Szíria a pánarab eszme szíve
2023. 06. 02.
Több, mint 12 évig tartó háború, terror és arab országok által is szponzorált pusztítás es terrorizmus után sem sikerült Szíria ellenségeinek leváltani Szíria legitim kormányát és elnökét, majd hirtelen mintha semmi sem történt volna, Szíriát vissza vették az arab országok az Arab Ligába, aminek a májusi csúcstalálkozóján Szíria elnöke is részt vett. A következő fordítás Dr. Bashar Al-Assad szíriai elnök beszéde a 2023.05.19-i napon megtartott Arab Liga gyűlésen Jeddahban:
Köszöntöm őfelsége Mohamed Bin Salman herceget, a Szaúdi Arab Királyság koronahercegét! Felséges és fenséges uralkodók, tisztelt hölgyeim és uraim!
Honnan is kezdhetné az ember a beszédét, amikor a veszélyek már nem csak lesben állnak, hanem beteljesednek és kiterjednek körülöttünk. Kezdhetem a beszédem a reménnyel, ami motivációt ad és egy eredményes megoldás felé mutat. Amikor egy betegség eluralkodik az emberen, az orvos kezelheti ezt tünetileg, de a legfontosabb, ha kezeli a betegség fő okozóját, a betegség fő okát. Így nekünk is szükségünk van olyan címszavakra, olyan okokat keresni, amelyek a jövőnket fenyegetik, és amelyek a jövőnk konfliktusait generálják. Azért, hogy ne süllyedjünk el, és ne süllyesszük el a jövő generációit, nem a tüneteket, hanem az okokat kell kezelni.
Ezekben a fenyegető veszélyekben lehetőségek is fel lehet fedezni. Mi ma egy olyan lehetőség előtt állunk, amit a változó nemzetközi helyzet eredményezett. Láthatunk egy több pólósú világot kibontakozni az elvek, az etika, a barátok és partnerektől megfosztott Nyugati hegemóniája eredményeként. Ez egy történelmi lehetőség arra, hogy újra rendezzük a kapcsolatainkat a lehető legminimálisabb külső befolyásolás nélkül, amihez az újra pozicionálásunkra van szükség ebben a formálódó világban olyan módon, hogy aktívan részt tudjuk venni benne. Alapozva a pozitív légkörre, amit az Arab-csúcstalálkozót megelőző regionális béke egyeztetések hoztak létre.
Ez egy lehetőség a kultúránk megszilárdítására, mielőtt összeolvadna a közelgő neoliberalizmussal, azzal a neoliberalizmussal, amely az ember veleszületett hovatartozását célozta meg, és megfosztja erkölcsétől és identitásától. Egy lehetőség arra, hogy megismerhessük az arab identitásunk civilizációs dimenzióit, amelyet hamisan vádolnak etnikai sovinizmussal, annak érdekében, hogy folyamatos harcban legyen a nemzeti, etnikai és vallási összetevőivel, hogy a végeredményként elpusztuljon és vele együtt elpusztuljanak a társadalmaink is, a saját maga ellen vívott harcban ahelyett, hogy mások ellen harcolna. Sok címszó van, amit nehéz szavakba önteni, és nincs rá elég idő egy ilyen csúcstalálkozón. A főcímek nem az arab nemzet által kitaszított cionista entitás bűntetteivel kezdődnek az ellenálló palesztin néppel szemben és nem is az elvetemült muszlim testvériség ízesítésű, terjeszkedő ottomán veszélynél érnek véget.
Mindezek elválaszthatatlanok a fejlődés kihívásaitól, melyek rendkívül fontosok a társadalmainkra nézve. Itt jön közbe az Arab-liga szerepe, ami természetes platformja a különböző ügyek megoldásához és átbeszéléshez azzal a feltétellel, hogy a Liga munkarendszerét fejlesszük az alapító okirata és belső rendszerének felülvizsgálatával, beleértve a mechanizmusainak fejlesztését, hogy lépést tudjon tartani a korral. A közös arab együttműködésnek szüksége van víziókra, stratégiákra és közös célokra, amelyeket később megvalósíthatunk operatív terveken keresztül. Szükségünk van egyesített politikára és szilárd alapelvekre, illetve világos mechanizmusokra és iránymutatókra. Ekkor juthatunk el az előrelátáshoz a válaszreakciók helyett. Akkor lesz csak az Arab Liga alkalmas arra, hogy levegővételhez jusson a támadások közepette, és nem pedig partner az ostromban, hanem menedék az agresszió elől, és nem annak egy platformja.
Ami viszont a minket naponta foglalkoztató kérdéseket illeti, Líbiától Szíriáig, Jemenen és Szudánon át, és sok más kérdést illetően különböző régiókban, azt kell mondanom, hogy a betegségeket nem tudjuk a tünetek kezelésével gyógyítani. Mindezek a problémák nagyobb problémák eredményei, amelyek korábban nem lettek kezelve. Orvosolni kell azokat a repedéseket, amelyek az elmúlt évtizedben az arab színtéren jelentkeztek, és vissza kell állítani a Liga szerepét, a sebek gyógyítója, ne a sebek mélyítője legyünk, de a legfontosabb, hogy a belső kérdéseket a népeinkre bízzuk. A népeink képesek saját ügyeiket megoldani, nekünk pedig csak meg kell akadályoznunk a külső beavatkozást az országainkba, és kizárólag csak kérésre segítünk.
Ami Szíriát illeti, annak múltja, jelene és jövője a pánarab eszme, de ez a hovatartozás nem feltétlen egy közösséghez való tartozást jelent.
A közösségek múlandóak, de a hovatartozás állandó. Az ember valamilyen okból átkerülhet egyik közösségből, szövetségből a másikba, de ez nem változtat az identitásán. Aki azt megváltoztatja, az eleve identitás nélküli, és ami a szívben található, nem időzik mások karjában. Szíria a pánarab eszme szíve.
Hölgyeim és Uraim: Miközben ezt a csúcstalálkozót egy viharos világban tartjuk, feltámad a remény az arab-arab, regionális és nemzetközi közeledés fényére, amely ebben a találkozóban csúcsosodott ki, remélem, hogy az arab szolidáris fellépés új szakaszának kezdete lesz, ami békét hoz régiónkba a fejlődésért és a jólétért, a háború és pusztítás helyett.
A szóra szánt öt percnek megfelelően köszönetet mondok a küldöttségvezetőknek, akik kifejezték mélyen gyökerező Szíria iránti vonzalmukat, és viszonzom is, valamint köszönetet mondok a két Szent Mecset Őrzőjének is az általa nyújtott nagyszerű szerepért, és az intenzív erőfeszítésekért, amelyeket a megbékélés előmozdítása érdekében tett régiónkban és a csúcstalálkozó sikere érdekében. Kívánok Őfelsége, a koronaherceg és a testvéri szaúdi népnek folyamatos haladást és jólétet, békét és Isten irgalmát.
Orientalista.hu – Cadmus