Publicisztika

2018. 03. 20.

Az “amerikai évszázadnak” vége, elhunyt Szíriában



A demokratikus erők és az Új Világrend „hatalmas” morális előnyei nagyhatalmi konfliktusoknak és új önkényuralomnak törtek utat.

 Azok számára, akik úgy gondolták, hogy az Iszlám Állam terrorszervezet ellen folytatott háború lezárása miatt a szíriai polgárháború majd eltűnik az újságok címsoraiból, az elmúlt hetek történései durva ébresztőt fújtak. A szíriai konfliktus mérséklődése helyett a feszültség tovább fokozódott brutális támadások sora által – a szíriai kormány részéről feltételezett vegyi fegyverek a lázadok uralta Damaszkusz közeli területeken történő bevetésének, továbbá az izraeli, iráni és szíriai erők közötti éles légi összeütközésnek, valamint az amerikai légierő és az orosz “zsoldosok” közötti véres és egyoldalú konfrontációnak köszönhetően.

 Ezek az események, azon felül, hogy egyértelműsítik, hogy a szíriai konfliktus okozta szörnyű humanitárius katasztrófa továbbra is fennáll, rámutatnak arra is, hogy Szíria a destabilizáló folyamatok csomópontjává vált, amelyek a teljes világrendet válságba sodorják.

 Ezt a bizonyos világrendet eredetileg a második világháború után hozták létre, de teljes virágzását és kibontakozását a Szovjetunió bukása után érte el. A hidegháború utáni időszakban az emberek nagy része azt remélte, hogy a rend és a civilizáció végül legyőzte az agressziót és az embertelenséget; hogy a demokrácia valóban egyetemes; hogy a nagyhatalmak versengésének végre vége; és hogy egy világméretű háború kitörésének kockázata szinte minimálisra csökkent. Közel három évtizeddel később azonban a megelőző korszak optimizmusa sötétebb tendenciákba csapott át, amelyek mindegyike Szíriához köthető.

 Kezdjük azzal, ami nyilvánvaló: Szíria támadást jelent az erkölcsi haladás eszméjére, de ezzel nincs egyedül. Mivel a régi jogi és etikai normák egyre inkább erodálódnak, a világ látványosan hátrál egy sokkal kíméletlenebb, és kevésbé megvilágosodott korszak felé.

 Azonban a pusztulás folyamata Szíriában a legszembetűnőbb, és a következmények is itt a legborzalmasabbak. A bombák és illegális fegyverek polgári lakosság ellen való szüntelen bevetése a rezsim által – amivel szemben a nemzetközi közösség cselekvésképtelennek minősült, vagy csak egyszerűen nem volt hajlandó véget vetni a kíméletlen tömegmészárlásnak – mindennél jobban bizonyítja, hogy, bár úgy tűnt, a világ végre elnyerte az általa kitűzött morális előnyöket, azok most mégis a visszájukra kezdenek fordulni, és a saját maguk által lefektetett magatartási szabályokat kezdik láthatóan áthágni. Sem a Barack Obama adminisztráció “vörös vonalas” politikájának 2013-as kudarca, sem a Donald Trump adminisztráció a konfliktustól való „diplomatikus távolmaradása”, nem felelt erre a kihívásra.

 A szíriai háború egyúttal rámutat a jelenlegi globális politika egyéb zavaró vonására is: ami nem más, mint az ideológiai konfliktus visszatérése. Ez nem azt jelenti, hogy a polgárháború egyfajta összecsapás a magukat körülárkolt autoriterek és a törekvő demokraták között. Sok mérsékelt szíriai közül, akik 2011-ben és 2012-ben tiltakoztak és küzdöttek a rezsim ellen, egy pluralista rendszerre kívánva áttérni, a legtöbbet mára már megölték, radikalizálták vagy egyszerűen kiűzték a térségből.

 A háború leginkább arra mutat rá, hogy ideológiai különbségek vezetik újra a globális politikát. A nyugati demokráciák többsége követelte – legalábbis retorikai szinten -, hogy a gyilkolásnak legyen végre vége, és Assad távozzon posztjából. Ennek ellenére a világ vezető autokráciái – Kína, Oroszország és Irán – elutasították egy külföldi erők által kezdeményezett rendszerváltás eszméjét,  és különböző támogatási formákkal járultak hozzá az autokratikus hatalom életben tartásához. A tekintélyelvűség és a demokrácia közötti éles versengés tehát újra éledt, ami sehol nem olyan kézzel fogható, mint Szíriában.

 Napjainkban saját nemzetközi rendszerünk az élek tompítására törekszik. Ha ez a folyamat folytatódik, egy nap úgy tekinthetünk vissza Szíriára, mint a válságra, amely előre jelezte számunkra egy mélyebb felismerés szükségességének eljövetelét.

Orientalista.hu – Vivkamar (Bloomberg)

, , , , ,






Back to Top ↑