Miért űzte ki III. Sándor az összes zsidót Moszkvából?
2024. 02. 13.
1891-ben a moszkvai főkormányzói posztot III. Sándor császár testvére, Szergej Alekszandrovics vette át, aki úgy gondolta, hogy egész élete célja Moszkva megvédése a „szemitáktól”.
Ugyanezen év márciusában III. Sándor aláírta a legmagasabb parancsot a zsidók többségének kiűzésére a városból. A kézműveseknek, szerelőknek és iparosoknak parancsot adtak, hogy hagyják el Moszkvát és a moszkvai régiót.
Ekkor már 25-35 ezer ember élt ezen a területen a zsidók száma. Hozzávetőleges becslések szerint ez a városi lakosság teljes számának 3%-a. A császár új rendeletének bejelentése március 28-án jelent meg a sajtóban, pontosan azon a napon, amikor minden zsidó ünnepelte az egyik legfontosabb zsidó ünnepet, a húsvétot.
A rendőrség mindenekelőtt illegális bevándorlókat és kézműveseket vett fel, majd az 1892. január 14-re kitűzött parancs végrehajtásának végére a katonákhoz is eljutott az ügy, akik nyugdíjba vonulva szolgálat után Moszkvában telepedtek le.
A birodalomban a zsidó lakosság problémája a hatóságok számára a „zsidók vallási fanatizmusa” és a helyi lakosság „gazdasági kizsákmányolása” képletekben volt . Utóbbit később az előbbi következményeként tekintették.
A „zsidó fanatizmus” gondolata azon a nézeten alapult, hogy „az évszázadok óta tartó üldöztetés és a Talmud tanítása egy sajátos zárt mentalitást alakított ki a zsidók körében – egy gettó-mentalitást, amely a vallásilag megerősített felsőbbrendűség érzésével együtt a zsidók körében. A „gójok” lehetetlenné tette a zsidók számára, hogy lojális állampolgárokká váljanak.
Orientalista.hu – Karoly Kuti
Lavrov: nem Zelenszkijjel kell tárgyalnunk a rendezésről →
Dmitrij Medvegyev: a jelenlegi ukrán vezetéssel nem lehet tárgyalni →
Kiszivárgott felvételeken német tisztek vitatták meg a Krími-híd felrobbantását →
