Cadmus fordítás Cadmus
Törökország

2018. 06. 17.

Brutusz valamint Francio Közel-Keleti származtatása

2018. 06. 17.

 ——-Brutusz:——-
Nennius: Historia Brittonum: (cap. 10): Ha valaki tudni akarja, arról az időszakról, amikor ez a sziget lakottá vált az özönvizet követően, két különböző elbeszélést találtam. A Római évkönyvekben így van írva: Aeneas a Trójai háború után fiával Ascaniussal Itáliába érkezett, és megölte Turnust, elvette Lavíniát, aki Latinus lánya, Faunus unokája, Picus dédunokája, Saturnus ükunokája volt, és Latinus halála után a Rómaiak vagy Latinok királyságát megszerezte. Ascanius1* pedig megalapította Albát és ezután megházasodott és fia született, akinek a neve Silvius. Silvius megházasodott és [gyereke] fogant és Aeneasnak bejelentette, hogy a menyecskéje terhes, aki elküldte a fiához, Ascaniushoz, hogy kérje meg a mágusát a feleség kivizsgálására, hogy2* megállapítsa mi van a hasában, fiú-e vagy lány. A varázsló megvizsgálta a nőt majd visszatért. Ezen jóslat miatt a varázsló megöletett Ascanius által, mert azt mondta Ascaniusnak, hogy fiú van a nő hasában és a fiú halál fia lesz, mivel meg fogja ölni az anyját és az apját és gyűlölve lesz minden ember által. Így is történt: az anyja meghalt a szüléskor, de a fiú nevelkedett és elnevezték őt Brutonak [vagy Britonak vagy Brutusnak]. Sok idő múltával a varázsló jóslata után, mialatt másokkal játszott, egy nyíl hegyével megölte az apját, nem szándékosan, hanem véletlenül. És így kiutasíttatott Itáliából és Armenilis3* volt (?) és eljutott a Tyrrhén tenger szigeteire, de kiutasíttatott a Görögöktől Turnus gyilkolása miatt, akit Aeneas ölt meg, majd elérkezett a Gallokig, és ott alapította a Turonok4* városát, amit Turnisnak nevezett. Később elérkezett erre a szigetre, ami a nevéről a Britannia elnevezést kapta és betöltötte azt saját utódaival és ott lakott. Azon naptól pedig Britannia lakottá vált egészen a mai napig.

(cap. 17): Találtam egy másik történetet erről a Brittoról [vagy Brutusról]5* az őseink ősi könyveiből. Három fia Noénak felosztotta a földet három részre az özönvíz után. Sem Ázsiába, Cham Afrikába, Iaphet Európába terjesztette ki határait. Az első ember, aki Iaphet törzséből Európába jött, Alanus volt három fiával, akiknek neve Hessition [vagy Hissicion], Armenon, Negue [vagy Neguius] volt. Hissitionnak pedig négy fia volt: Frankus, Romanus, Britto [vagy Brutus], Albanus. Armenonnak pedig öt fia volt: Gothus, Valagothus, Gebidus, Burgundus, Longobardus. Neguenek pedig három fia volt: Vandalus, Saxo, Boguarus. Hisitiontól pedig négy nemzet származott a Frankok, a Latinok, az Albánok, és a Britannok. Armenontól pedig öt a Gótok, a Valagótok, a Gebidák, a Burgundok, és a Longobárdok. Neguiustól négy a Boguárok, a Vandálok, a Szászok, és a Türingek. Ezekre a népekre lett felosztva egész Európa. Alanus pedig, mint mondják, Fetebirnek volt a fia, ő Ougomunnak, ő Thoinak, ő Boibusnak, ő Simeonnak, ő Mairnak, ő Ecthactusnak6*, ő Aurthachnak, ő Echthetnek6*, ő Othnak, ő Abirnek, ő R(e)anak, ő Ezranak, ő Izraunak, ő Baathnak, ő Iobaathnak, ő Iovannak, ő Iaphethnek, ő Noénak, ő Lamechnek, ő Matusalemnak, ő Enochnak, ő Iarethnek, ő Malale(h)elnek, ő Can(a)annak, ő Enosnak, ő Sethnek, ő Ádámnak, Ádám az élő istennek. Ezen ismereteket találtam a régiek hagyományaiból, 7*azokról akik első lakosai voltak Britanniának. (cap. 18): A Brittannok [így neveztettek] Brutusról: Brutus Hisition fia, Hisition Alaneusnak, 8* Alaneus Rheanak fia, ő Rea Silviának lánya, ő Numa Pamphiliusnak lánya, ő Ascaniusnak fia, Ascanius Aeneasnak fia, ő Anchisesnek, ő Troiusnak, ő Dardanusnak, ő Flisenek, ő Iuvannak, ő Iaphetnek; de Iaphetnek hét fia volt; az első Gómer akitől a Gallok, a második Magóg akitől a Scythák és a Gótok, a harmadik Madianus akitől a Médek, a negyedik Iuvan akitől a Görögök, az ötödik Tubal akitől a Héberek, a Hispánok, és az Itáliaiak, hatodik Mosoch akitől a Cappadochiaiak, hetedik Tiras akitől a Trákok származtak. Ezek Iaphet fiai, aki Noé fia, aki Lamech fia.

(Brutusról hasonló olvasható Galfridus Monemutensis [Geoffrey of Monmouth]: Historia regum Britanniae című művének első könyvében, Brutus: Guillaume le Breton: Gesta Philippi Augusti: (cap. 5, 6); kiadásbeli vagy értelmezésbeli eltérések: 1* némely kiadásban: Aeneas, 2* ut helyett et található, 3* Arminilis sokak szerint helységnév, 4* más írásban: Turonum helyett Turonorum, 5* némely kiadásban: Bruto, 6* Ecthactus és Echthet neve némely kiadásban nem szerepelnek, 7* ez a mondat néhány kiadásban nem a 17-es szakasz végén, hanem a 18-as szakasz elején szerepel, 8* másik variáció: Hisition Alaneusnak, Alaneus Rea Silviának fia, Rea Silvia Numa Pampiliusnak lánya, ő Ascaniusnak fia, etc.)

Tacitusnál azt találjuk, hogy Britannia vegyes lakosságának domináns népeként a Gallokat említi:
Tacitus: Agricola: (cap. 11): Egyébként, hogy Britanniát kezdetben miféle halandók lakták: bennszülöttek-e vagy bevándoroltak, mint afféle barbárok között, nem sikerült pontosan megtudnunk. Testük alkata különféle, és ebből következtethetünk. Mert Caledonia lakosainak vöröses haja, hatalmas termete a germán eredetet bizonyítja; a silurok sötét arcszíne, többnyire göndör haja, és az a tény, hogy Hispania átellenben fekszik, hihetővé teszi, hogy valamikor régen ibérek keltek át és szállták meg ezeket a helyeket; a gallokhoz legközelebb élők hasonlítanak is reájuk, akár mert tart eredetük ereje, akár mert szembenéző földjeik éghajlata formálta testük alkatát. Általánosságban vizsgálva mégis azt hisszük, hogy a gallok szállták meg a szomszédos szigetet. Az ő szertartásaikat találjuk, az ő babonás hiedelmeiket; a nyelv nem sokban különbözik; ugyanolyan merészen hívják ki a veszedelmet, majd ha már a nyakukon van, ugyanolyan riadtan visszakoznak.

(lásd még: Iulius Caesar: De bello Gallico: (libr. IV. 20), (libr. V. 12), (libr. V. 14), Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok: Iulius Caesar: (cap. 23), — A gall, galata, kelta elnevezések ugyanazt a népet jelölték: Iulius Caesar: De bello Gallico: (libr. I. cap.1): Gallia területe a maga egészében három részre oszlik: egyiket a belgák lakják, másikat az aquitanusok, harmadikat az a nép, amelynek anyanyelvén kelta, a miénken gall a neve. Plutarkhosz: Camillus: (cap. 15): A gallok népe kelta eredetű. — Plutarkhosz a Iulius Caesar című részben a belgákat a gallok törzseként említi: Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok: Iulius Caesar: (cap. 20): Mikor azonban meghallotta, hogy a leghatalmasabb gall néptörzs, a belgák, akik az ország területének mintegy harmadrésze fölött rendelkeznek, elpártoltak, és több tízezernyi hadsereget gyűjtöttek össze, nyomban visszafordult, és amilyen gyorsan csak tudott harcba sietett. — Strabon a gallokat vagy keltákat azonosnak véli a germánokkal: Strabon: (libr. VII. cap. I. 2): Mindjárt a Rhénoson túl a kelták mellett keleti irányban a germánok laknak, akik csak azzal a kevéssel különböznek a kelta fajtól, hogy vadabbak, termetük nagyobb és szőkébbek, egyébként azonban testalkat, erkölcsi felfogás és életmód tekintetében körülbelül olyanok, amilyeneknek a keltákat mondottuk. Véleményem szerint a rómaiak éppen azért adták nekik ezt a nevet, mivel tőrőlmetszett, valóságos galloknak akarták őket mondani; a germanus szó ugyanis a rómaiak nyelvén „tőrőlmetszett, valóságos” jelentésű. — A germán és gall szokások közti különbségekről lásd pl. Iulius Caesar: De bello Gallico: (libr. V. 11-25); Brit települések: Iulius Caesar: De bello Gallico: (libr. V. 21), Gall telkepülések: Iulius Caesar: De bello Gallico: (libr. VII. 23), Germán települések: Tacitus: Germánia: (cap. 16), Herodianos: (libr. VII. 2), stb.)

——-Francio:——-
Fredegar: Historia Francorum: (libr. II. cap. 4): A tíz éves Trójai háború egy alma miatt tört ki, ami jutalma volt három szépségükkel versenyző nőnek, s [amiért] az egyikük Helénát ajánlotta a pásztór-bírónak. Memnon és az Amazonok hoztak segítséget Priamusnak. Innentől következett a frankok eredete. Első királyuk Priamus volt; aztán le van történelmi könyvekben írva miként volt Frigas a királyuk. Aztán ők két részre szakadtak. Egyik csoport Makedóniába ment és Makedónoknak neveztetnek az emberek által, akiktől befogadtattak, és Makedónia területéről, melyet a szomszédos népek szorongattak, s ide lettek híva, hogy segítségükre legyenek. Aztán, amikor ezen emberek csatlakozásával nagyon elszaporodtak, Makedónia lakosaiból a legharcosabb nép lett; később Phyliphy [vagy Philippos] király és az ő fia Alexandros idejében hírnevük megerősíti, mily nagy erejük volt. (cap. 5): A másik csoport, ami kijött Phrygiából, Olexus [vagy Ulixes] cselszövénye miatt, bár rabságba nem ejtve, de száműzve lett onnan, sok területen át vándoroltak feleségeikkel és gyerekeikkel, s egy Francio [vagy Francion] nevű királyt választottak maguk közül, akiről Frankoknak neveztetnek. Idővel -mint mondják- Francio nagyon erős volt a háborúban és hosszú időn át harcolt sok néppel, majd Ázsia egy részét pusztítván belépett [a csoport] Európába és letelepedett a Rajna és a Duna között és a tengerparton.

Fredegar: Historia Francorum: (libr. III. cap. 2): A Frankok királyairól, akik egykor éltek, boldog Jeromos írt, melyet a korábbi Virgilius költő történetéből mesélt el: Első királyuk Priamus volt; amikor Trója Olexes [vagy Ulixes] cselszövénye miatt bevétetett, ők eljöttek onnan. Aztán Frigas volt a királyuk. Kettészakadtak s az egyik rész Makedóniába ment. A másik részt Frigasszal Frigeknek nevezik. Ázsiában vándoroltak majd letelepedtek a Duna partján és az óceán tengerénél. Újra kettő részbe szakadtak s egyik részük Francio királyukkal belépett Európa közepébe. Európában vándoroltak feleségeikkel és gyerekeikkel majd letelepedtek a Rajna partján, és arra törekedtek, hogy építsenek egy Trójáról elnevezett várost nem mesze a Rajnától. Ez a munka elkezdődött, de nem fejeződött be. Az a csoport, ami ott maradt a Dunánál, egy Torcoth nevű királyt választott maguk közül, akiről Turkoknak neveztetnek, míg a másik csoportot Francioról Frankoknak nevezik. Aztán hosszú időn át fejedelmeikkel mindig elutasították az idegenek uralmát.

(a frankok trójai eredete több más krónikában is fellelhető: pl: Liber historiae Francorum: (cap. 1-4), utalás Paulus Diaconusnál: A langobardok története: (libr. VI. 23), Dares Frigius, későbbi időből: Rigordus [Rigord]: Gesta Philippi Augusti: (cap. 37, 38), Guillelmus Armoricus / Guillelmus Brito [Guillaume le Breton]: Gesta Philippi Augusti: (cap. 2-4), /cap. 2: Hektór, Priamus fia, akinek volt egy Francio(n) nevű fia./, Philippidos: (libr. I), stb; Erisz almája illetve Párisz -más néven Alexandrosz- ítélete: Apollodoros: (ep. cap. III. 1-2), utalás Homérosznál: Iliász: (libr. XXIV. 22-30), Strabon: (libr. XIII. cap. I. 51), Pauszaniasz: (libr. V. cap. XIX. 5); Memnón és az amazónok segítsége: Apollodórosz: (ep. cap. V. 3), Diodoros: (libr. II. cap. 46), (libr. IV. cap. 75); Trójaiak Makedóniai jelenlétéről: Livius: Ab urbe condita: (libr. I. cap. 1), Strabon: (libr. XIII. cap. I. 53); Philippos és Alexandros po: Q. Curtius Rufus: Nagy Sándor, Plutarkhosz: Alexandrosz, Diodoros: (libr. XVI, XVII), F. Arrhianos: Anabasis, stb. Ulixész -vagy más néven Odüsszeusz- cselszövénye vagyis Ulixész Trója bevételében való részvétele: Vergilius: Aeneas: (libr. II. 250-267), Apollodórosz: (ep. cap. V. 14, 15), Homérosz: Odüsszeia: (libr. VIII. 492-495); Priamosz -más néven Podarkész- sok krónikában Trója -más néven Ilion- királya volt: Apollodoros: (libr. III. cap. XII. 5), Homérosz: Iliász: (libr. IV. 31-33), (libr. XII. 15), Homérosz: Odüsszeia: (libr. XIV. 240-243), (libr. XXII. 226-230), stb; Frigász és Aeneasz Fredegárnál a (libr. II. cap. 8)-ban testvérekként szerepelnek: Aeneas és Frigasz -mint mondják- testvérek voltak.)

A franciáknak uralkodójuk utáni elnevezése más írásokban is fellelhető: Ioannes Lydos: De Magistratibus reipublicae Romanae: (libr. III. 56): a Frankokat most vezetőjükről nevezik, akik a Rhajna és a Rhon folyó környékén laknak, Isidorus Hispalensis: Etymologiae: (libr. IX. cap. II. 101): A frankok úgy gondolják, hogy nevüket egy bizonyos vezérükről kapták. Mások úgy vélik, hogy nevüket erélyes viselkedésükről kapták, mivel viselkedésük vad, természetes lelki vadsággal. Az etimológia második hipotézise pl. a Liber historiae Francorum második szakaszában írottal hasonlatos: Liber historiae Francorum: (cap. 2): Aztán összegyűlvén a Trójaiak, csapdákat állítottak, ahogy tanulták és tudták, és bementek a Meotisz mocsarakba más Római emberekkel kiegészülve, és kilökték onnan az Alánokat és kardélre hányták őket. Majd elnevezte őket Valentinianus császár attikai nyelven Frankoknak, azaz vadaknak, kemény viselkedésük és szívük bátorsága miatt.

Napjainkban elterjedt nézet, hogy a Frankok északabbi eredetűek, mint ahogyan ez po. Freculphus Lexoviensisnél is -a Frankok Trójai eredete mellett- lejegyzésre került: Freculphus Lexoviensis: Chronica: (tom. I. libr. II. cap. 17): Mások ragaszkodnak ahhoz, hogy ők [a Frankok] Scanza szigetéről valók, a népek méhéből, amiből a Góthok és más Theotisca / Theotista [Germán] népek jöttek, amit tanúsít nyelvük hasonlósága is. /Scanza [Skandinávia] a népek méhe és a Gótok lakhelye: Iordanes: De o. a. Getarum: (IV. 25): Úgy tartja az emlékezet, hogy Scandza szigetéről, mint valamely nép-gyárból vagy mint nemzet-méhből jöttek ki egykor Berig királyukkal együtt a gótok./ Prokopiosnál pedig: Procopius: De bello Gotthico: (libr. I. cap. 11): a Frankok akik korábban Germánoknak neveztettek, (libr. I. cap. 12): Itt sok mocsár van, ahol korábban a Germánok laktak, barbár nép, és régebben nem nagyon voltak említésre méltók, őket most Frankoknak nevezik.

akik Rómaiakkal meg más népekkel összekeveredvén létrehozták a mai Francia népet: Aquae Sextiae [Aix-en-Provence] Massiliától [Marseille] nem messze: Strabon: (libr. IV. cap. I. 5): Sextus, aki leverte a sallysöket, Massaliától nem messze várost alapított, amelyet a saját nevéről és a meleg forrásokról nevezett el, amelyek közül azonban néhánynak állítólag kihűlt a vize, s oda római őrséget helyezett, továbbá: Livius: Ab urbe condita: (libr. LXI. periocha), /Massiliáról Strabonnál azt találjuk, hogy Phocaeaiak, vagyis Kis-Ázsiából való görög telepesek, alapítása: Strabon: (libr. IV. cap. I. 4): Massalia phókaiai alapítás/, Colonia Narbo Martius [Narbonne]: Velleius Paterculus: (libr. I. 15): Narbo Martius galliai coloniát százötvenhárom évvel ezelőtt alapították, Porcius és Martius consulok idején. továbbá: Velleius Paterculus: (libr. II. 7), Eutropius: (libr. IV. 23), Durikortora / Durocortorum [Reims]: Strabon: (libr. IV. cap. III. 5): Az itt lakó népek közt legjelentősebbek a rémosok, fővárosuk Durikortora nagyon népes és szállást ad a római helytartóknak. lásd még: Iulius Caesar: De bello Gallico: (libr. VIII. 46), etc.

Toursi Gergelynél pedig Pannoniába visszavezetve találni a Frankok eredetét:
Gregorius Turonensis: (libr. II. cap. 9): Sokan azt hagyományozták ránk, hogy a Frankok Pannóniából érkeztek, s először a Rajna folyó partján telepedtek le, majd átkeltek a Rajnán, átvonultak Türingián, s itt falvakban és városokban hosszú hajú királyokat választottak maguk fölé az első, és hogy így mondjam, nemesi családokból.

míg a Liber hostoriae Francorum szerint a Frankok Trójából Pannónián át érkeztek el a Rajna partjához:
Liber hostoriae Francorum: (cap. 1): Idézzük fel a Frankok királyainak kezdetét, származásukat és cselekedeteit azon népnek. Ázsiában van a Trójaiak vidéke, ahol az Ilium nevű város van, ahol Aeneas uralkodott. A nép merész és erős volt, a férfiak harcosok és nagyon bátrak voltak, végtelen csatákat vívtak és a környező területeket meghódították. Felkeltek azonban a görögök királyai Aeneasz ellen nagy hadsereggel és a harcban sok Trójai ember meghalt. Így hát Aeneas bemenekült Ilium városába és védte a várost velük szemben tíz éven át. Amikor pedig a város bevétetett, Aeneas tyrannos elmenekült Itáliába, hogy helyezze oda az embereket harcolni. Mások a vezetőkből, nevezetesen Priamus és Antenor, a Trójaiak maradék hadseregével, tizenkétezer [emberrel], hajókra szállt és elment [Trójából], és megérkeztek a Tanais folyó partjára. Beléptek a Meotisz mocsarakba, majd eljutottak Pannonia határai közé a Meotisz mocsarakhoz közel és elkezdtek építeni egy várost, és saját maguknak emléket állítva Sicambriának nevezték el; sok éven át laktak ott, és nagyszámúvá sokasodtak. (cap. 2): Ebben az időben az Alánok romlott és gonosz népe felkelt Valentinianus a Rómaiak és a népek császára ellen. Ő ezután szervezett Rómából egy nagy hadsereget, ellenük ment, csatázott velük, legyőzte és meghódította őket. Miután legyőzettek, a Dunán túlra menekültek és beléptek a Meotisz mocsarakba. Aztán a császár azt mondta: ’Bárki aki képes bejutni a mocsarakba és kilöki ezt a romlott népet, elengedem neki az adót tíz éven át’. Aztán összegyűlvén a Trójaiak, csapdákat állítottak, ahogy tanulták és tudták, és bementek a Meotisz mocsarakba más Római emberekkel kiegészülve, és kilökték onnan az Alánokat és kardélre hányták őket. Majd elnevezte őket Valentinianus császár attikai nyelven Frankoknak, azaz vadaknak, kemény viselkedésük és szívük bátorsága miatt. (cap. 3): Ezért tíz év elteltével, a fent említett császár adóbehajtókat küldött Primarius herceggel együtt a Római szenátusból annak érdekében, hogy megszerezze a szokásos adót a Frankok népétől. Ők azonban, mert vadak és civilizálatlanok voltak, tanácskozván a saját sérelmükről ezt mondták egymásnak: ’A császár a Római hadsereggel nem volt képes kilökni az Alánokat, egy erős és dacos népet, a mocsarakban lévő rejtekhelyeikről. Miért kellene akkor nekünk, akik meghódítottuk őket, adót fizetni nekik? Keljünk fel hát Primariusz és az adóbeszedők ellen, pusztítsuk el őket és vegyük el tőlük ami az övék és ne adjunk adót a Rómaiaknak és örökre szabadok leszünk’. És valóban csapdákat állítottak és megölték őket. (cap. 4): Meghallván ezt a császár nagyon dühös és haragos lett. Rendezett egy hadsereget Rómaiakból és más emberekből és Arestarcus [vagy Aristarcus] parancsnok vezetésével elküldte őket a Frankok ellen harcolni. Mind a két hadseregből nagy számban estek el ott. A Frankok, akik nagy számban leölettek, látván, hogy ily nagy hadseregnek ellenállni nem tudnak, feladták a harcot és elmenekültek, ott esett el Priamus is, aki a legkiválóbb volt közülük. Ezért aztán elhagyták Sicambriát és megérkeztek a Rajna folyó távoli részeihez Germánia erődjeibe, ahol letelepedtek az ő vezetőikkel Marchomirral, Priamus fiával, és Sunnoval, Antenor fiával, és ott éltek sok éven át. Amikor Sunno meghalt, tanácskoztak, hogy egy királyt válasszanak maguknak, miként más népek teszik. Marchomir adta nekik ezt a tanácsot és ők a fiát Pharamundot választották, és maguk fölé emelték őt, mint az ő hosszú hajú királyukat. Azután elkezdték betartani a törvényeket, amelyeket a nép vezetőivel egyeztettek nevezetesen: Wisowastussal, Wisogastussal, Arogastussal, Salegastussal a Rajnán túli lakhelyeiken, Bothgamban, Salechagmban és Widechagmban.

Orientalista.hu – Dany Roland

Megosztom:

, , , , , ,





Back to Top ↑