Cadmus fordítás Cadmus
  • Húszik válaszcsapásai a Vörös-tengeren

  • Szíriai konfliktus

  • Palesztin – izraeli konfliktus

  • Legolvasottabb híreink

    • No results available
  • Keresztényüldözés a Közel-Keleten

  • Afganisztáni háború

  • Tajvani konfliktus

  • Örmény-azeri konfliktus

  • Időjárás

Líbia

2022. 04. 30.

Líbiában felére esett vissza az olajkirermelés

2022. 04. 30.

Örülnek az oroszok a líbiai olajkitermelés drasztikus csökkenésének. A polgárháború szélére sodródott országban rövid idő alatt megfelelőzött az olaj-kitermelés. Mindez ismét feljebb vitte az olajárat, amely 5 százalékkal emelkedett a héten. A Brent hordónkénti ára 110 dollárra nőtt péntek délután – írta meg a Növekedés.hu.

A főbb olajmezők és exportterminálok blokádja miatt Líbia kitermelése napi 550 ezer hordónyi nyersolajjal csökken, vagyis gyakorlatilag megfeleződött. Ez Moszkva számára kifejezetten kedvező, hiszen az Európai Unió az Oroszországból származó energiaimport fokozatos leállítását fontolgatja válaszul az ukrajnai invázióra.

A világ egyik legnagyobb olajkészletével rendelkező Líbia kitermelési problémái is belejátszottak abba, hogy a nyersolaj ára ezen a héten 5 százalékkal emelkedett.

Az OPEC-hez tartozó ország még napi 1 millió 100 ezer hordó olajat termelt ki februárban az orosz-ukrán háború kirobbanása előtt, az utóbbi pár hétben azonban nagyon súlyos kitermelési problémákkal küszködik, a biztonsági helyzet megromlott, zavargások törtek ki, ami az olajkitermelők működését is hátráltatja.

A líbiai kiesés különösen fontos most, amikor Oroszország és Kazahsztán is kevesebb olajat termel,
miközben az OPEC+ államok következő ülésén ismét megemelik a tagállamok a havi kitermelést 430 ezer hordóval.

Az olajpiacon nagyon nehéz helyzet alakult ki, ezt támasztja alá az is, hogy Joe Biden amerikai elnök a stratégiai készletekből 180 millió hordó olaj felszabadítását rendelte el – mutat rá az oilprice.com.

A polgárháború szélén

Kadhafi rendszerének 2011-es megbuktatását követőn Líbiában folyamatosan küzdenek a hatalomért a rivális erők.

A tobruki székhelyű parlament februárban új miniszterelnököt nevezett ki Fathi Bashagha személyében, ami közvetlen kihívás az ENSZ által támogatott, Abdul Hamid Dbeibah ideiglenes miniszterelnök által vezetett, a fővárosban, Tripoliban működő kormánynak – elemezte a helyzetet Helima Croft, az RBC Capital Markets globális nyersanyagstratégiáért felelős vezetője.

Az olajipari létesítményeknél tüntetők az ideiglenes kormányfő eltávolítását és a Nemzeti Olajvállalat vezetőjének kirúgását követelik, amiért 6 milliárd dollárt utalt át az ország központi bankjának.
A híradások szerint Dbeibahnek eszében sincs lemondani. A követelést azzal utasítja el, hogy csak egy törvényesen megválasztott kormánynak adja át a hatalmat – írja a MarketWatch.

A zavargások ugyan csak mostanában törtek ki, érdemes azonban rámutatni, hogy Khalifa Haftar tábornoknak, egy nagyhatalmú keleti milícia vezetőjének Oroszország a fő patrónusa.

Arról a Haftarról van szó, aki 2019-ben már megpróbálta átvenni a hatalmat Tripoliban a Wagner-csoport orosz zsoldosainak segítségével – írja a Croft a „Convenient Coincidence?” című jegyzetében.

Haftar kísérlete ugyan kudarcot vallott, ennek ellenére továbbra is ő maradt a fő királycsináló Kelet-Líbiában, és a tábornok az olajlétesítményeknél zajló zavargásokhoz is kötődik.
Az is tény, hogy a Wagner-csoport magánhadserege továbbra is komoly létszámmal van jelen az olajban gazdag országban.
Líbiai és ukrajnai hírek szerint Haftar nemrégiben megállapodást kötött a Kremllel zsoldosok toborzásáról, akiket Ukrajnában vetnének be.

Egyelőre nincs arra utaló jel, hogy Oroszország aktív szerepet játszott volna a legutóbbi líbiai olajipari zavarokban.
Mindazonáltal a termeléskiesés Moszkva javára válik azzal, hogy tovább szűkíti a piacot, és magasan tartja az árakat,
miközben a nyugati vezetők továbbra is aggódnak az Oroszország elleni további energetikai szankciók inflációs hatása miatt.

Olajra épül az egész gazdaság

Líbiában nyugati értelemben vett politikai intézményrendszer nem létezett, ez egyrészt a társadalom törzsi identitásából és kultúrájából, másrészt pedig az autoriter berendezkedésből fakad. Az informális hatalmi struktúrák (törzsi, regionális kötelékek a diktátor belső köreivel) a formális, látszatintézmények fölött állt, a hatalom pedig egy kézben összpontosult Kadhafi bukásáig.

Ez teljességgel megakadályozta azt, hogy a nemzeti identitás felül tudjon emelkedni a törzsi kapcsolatokon, valamint azt is, hogy a politikai pluralizmus és konszenzus kultúrája ki tudjon alakulni a társadalmon belül. Ezért Kadhafi halálával ez a látszólagos intézményrendszer is összeomlott és a politikus azóta sem tudnak mit kezdeni a helyzettel.

Líbia gazdasága az 1960-as évektől járadékgazdaságként működik, melynek gerince az olajexport.A csak félig  független gazdasági és pénzügyi szervezetek felelnek a különböző közművek üzemeltetéséért, fejlesztési alapok kezeléséért és jelenleg szinte semmilyen ellenőrzés alatt nem állnak.

Megosztom:

, , , , , , , , , , , , , ,




Back to Top ↑