Objektivitást vár Palesztina
2018. 12. 03.
Nem azért jöttem ide, hogy Magyarország bevándorláspolitikáját vagy a magyar miniszterelnök Izraellel való kapcsolatát bíráljam, azt viszont szeretném elérni, hogy Orbán Viktor és a magyarok objektívebbek, nyitottabbak legyenek a palesztinok ügyében – mondta Magyar Időknek adott interjújában Manuel Hassassian, a budapesti palesztin nagykövetség új misszióvezetője. A nemzetközileg elismert diplomata arról is beszélt, hogy szerinte Magyarország a kétállami megoldás politikai támogatása mellett mivel járulhatna még hozzá a palesztinok életfeltételeinek jobbá tételéhez.
– A vezetékneve örmény származásra utal.
– Valóban, bár a képlet ennél kicsit bonyolultabb. Etnikai származásomat tekintve örmény vagyok, vallásom szerint keresztény, a katolikus felekezethez tartozom, de palesztinnak születtem, tehát nemzetiség szerint a muszlim civilizációhoz tartozó arab vagyok. Egyébként Palesztinában is nőttem fel, egészen pontosan Jeruzsálem óvárosában, a keresztény negyed sarkán, méghozzá a Via Dolorosa, vagyis a keresztút nyolcadik stációjánál. Igazi szent helyen, ami belém is ivódott.
– A szent városból hosszabb-rövidebb libanoni és amerikai tanulmányi kitérők után végül Londonban kötött ki, az Egyesült Királyság palesztin missziójának vezetőjeként, ahol – az a hír járja – mély nyomot sikerült hagynia a közéletben.
– Bizonyára a londoni parlamentben 2013-ban elmondott beszédemre utal, amely valóban felrázta az izraeli–palesztin konfliktusról szóló diskurzust Nagy-Britanniában, számomra azonban emlékezetesebb az a beszéd, amelyet mindössze három nappal Londonba érkezésem után mondtam még 2005-ben egy rendezvényen, amely a nemzetközi szolidaritást hivatott kifejezni a palesztinok felé.
MANUEL HASSASSIAN NAGYKÖVET SZERINT CSAK TÁRGYALÁSOKKAL LEHET RENDEZNI A KONFLIKTUST IZRAELLEL
Kevesen tudják, de mindössze pár nappal az esemény előtt egy izraeli rakéta csapódott a házamba, és tulajdonképpen csak a szerencsének köszönhető, hogy a feleségemmel és három gyermekemmel túléltük a támadást. Ez volt az a pont, ahonnan teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az izraeli–palesztin konfliktusnak nincs katonai megoldása, az egyedüli stratégia a béke eléréséért a tárgyalások útján történő kölcsönös megértés. A legfőbb gond azonban az, hogy a tárgyalások aligha nevezhetők valódi egyezkedésnek, a palesztinok ugyanis mindvégig alárendelt szerepben vettek részt a folyamatokban, az egyeztetések tehát csak a hatalmi politika diktátumai voltak.
– Ön szerint mivel lehetne előrelépést elérni a több évtizede húzódó konfliktusban?
– Az Egyesült Államok jelenlegi politikája egyáltalán nem segíti a helyzetünket, de általánosságban elmondható, hogy a regionális káosz leginkább Washington Közel-Kelet-politikájának az eredménye. Én azt látom, hogy az izraeliek és a palesztinok között zajló konfliktus a képzetek háborúja, amely könnyen katasztrófába torkollhat. A béke elérésének egyetlen lehetséges útját tehát abban látom, hogy befejezzük végre egymás dehumanizálását, és elfogadjuk, hogy ez a konfliktus két pszichológiai problémából ered: a kölcsönös bizalmatlanságból és az egymástól való kölcsönös félelemből. Ha ezeken túl tudunk jutni, akkor képesek leszünk meggyőző feltételeket alkotni, keresve az egyenlőség és a kölcsönösség lehetőségeit. De erre Izrael és talán a nyilvánosság sincs felkészülve, hiszen a világ előtt a Közel-Kelet egyetlen demokráciájának szerepében tetszelgő Izraelben nincs meg az igény a békére való nevelésre vagy a közös realitás környezetének megteremtésére. Márpedig a háborút központba helyező képzeteket fel kellene váltaniuk az együttélésen, illetve a kölcsönös befogadáson és elfogadáson alapuló képzeteknek.
– Magyarország kapcsolata az elmúlt években kiemelkedően jó Izraellel, Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu pedig kölcsönösen fontos politikai szövetségesként tekint egymásra. Ilyen kontextusban milyen reményekkel vágott neki budapesti megbízatásának?
– Mielőtt Magyarországra jöttem, alaposan tanulmányoztam az ország történelmét, és csak annyit tudok mondani, hogy megértem Orbán Viktor miniszterelnöknek a bevándorlási válság következtében kialakult Közel-Kelet-politikáját, ahogyan megértem azt is, hogy jó, pragmatikus kapcsolatot ápol az izraeli kormányfővel. Ez az ő választása, ahogyan az is egy választás, hogy a magyarok úgy döntöttek, nem akarnak bevándorlókat befogadni az országba. Én pedig nem azért jöttem ide, hogy ezeket bíráljam vagy meg akarjam változtatni. Ezt elmondtam Áder Jánosnak is a megbízólevelem átadásakor, amin bizonyára meglepődött. „Idejön egy palesztin, és egyetért a magyar migrációs politikával” – gondolhatta magában. Az Európai Uniótól Magyarországra zúduló kritikákra való tekintet nélkül egyetértek önökkel, méghozzá azért, mert ez az önök választása. Tudja, miért gondolom így? Mert én is azt szeretném, hogy az a hétmillió palesztin, aki szülőföldje elhagyására kényszerült, és most szétszóródva él a világban, visszatérne Palesztinába. Nem akarom, hogy úgy éljenek, mint a beduinok, nem akarom, hogy nyomorogjanak, és azt sem, hogy segélyekre szorulva évtizedekig menekülttáborokban vegetáljanak.
– Akkor tulajdonképpen nem is lesz dolga a magyarországi nagykövetség vezetőjeként?
– Ezt nem mondanám. Azt ugyanis szeretném elérni, hogy Orbán Viktor kicsit objektívebb és nyitottabb legyen a palesztinkérdés tekintetében, és politikailag is kiálljon a hazám mellett, hiszen nem támogathat teljes mellszélességgel egy olyan országot, amely a kétállami megoldás ellen van, a palesztinok emberi jogainak folyamatos megsértéséről nem is beszélve. Egyébként biztos vagyok benne, hogy ha kicsit is beszélnék magyarul, és beszédet mondhatnék például egy egyetemen, akkor azzal megrengetném a magyar földet. Azt sosem állítanám, hogy a magyarok nem támogatják a palesztinok ügyét, nem is lenne igaz, de úgy vélem, hogy a népem mindennapi szenvedéseiről keveset tudnak itt Közép-Európában. Ezt úgy mondom, hogy tudatában vagyok Magyarország etnikai összetételének és történelmének, valamint annak is, hogy a holokauszt időszakát leszámítva jelentős zsidó kisebbség lelt itt nyugalomra Európán belül.
– Miben tudná Magyarország támogatni a palesztin ügyet?
– Mielőtt idejöttem, sokat olvastam arról, hogy Magyarország elkötelezett a vízgazdálkodás ügye mellett, és azt is tudom, hogy a fenntartható fejlődés megvalósításához szükséges vízügyi kérdéseknek Áder János elkötelezett híve. A magyar szakértelemre pedig aligha van nagyobb szükség bárhol a világban, mint az én hazámban, ahol az ivóvíz 97 százaléka szennyezett, tehát nem iható. Megbízólevelem átadásakor erről is beszéltünk a magyar köztársasági elnökkel, mert hiszem, hogy Magyarország ebben a palesztinok segítségére lehetne.
Magyar Idők – Tóth Loretta
Újabb súlyos vádak merültek fel Netanjahu katonáival szemben →
Népírtás Gázában – Az Amnesty sokkoló állítása felkavarta a nemzetközi vizeket →
Washington: a 18 éves fiatal ukránokat is a frontra küldené →
