Interjú

2018. 12. 03.

Objektivitást vár Palesztina



Nem azért jöttem ide, hogy Magyarország bevándorláspolitikáját vagy a magyar miniszterelnök Izraellel való kapcsolatát bíráljam, azt viszont szeretném elérni, hogy Orbán Viktor és a magyarok objektívebbek, nyitottabbak legyenek a palesztinok ügyében – mondta Magyar Időknek adott interjújában Manuel Hassassian, a budapesti palesztin nagykövetség új misszióvezetője. A nemzetközileg elismert diplomata arról is beszélt, hogy szerinte Magyarország a kétállami megoldás politikai támogatása mellett mivel járulhatna még hozzá a palesztinok életfeltételeinek jobbá tételéhez.

– A vezetékneve örmény származásra utal.

– Valóban, bár a képlet ennél kicsit bonyolultabb. Etnikai származásomat tekintve örmény vagyok, vallásom szerint keresztény, a katolikus felekezethez tartozom, de palesztinnak születtem, tehát nemzetiség szerint a muszlim civilizációhoz tartozó arab vagyok. Egyébként Palesztinában is nőttem fel, egészen pontosan Jeruzsálem óvárosában, a keresztény negyed sarkán, méghozzá a Via Dolorosa, vagyis a keresztút nyolcadik stációjánál. Igazi szent helyen, ami belém is ivódott.

– A szent városból hosszabb-rövidebb libanoni és amerikai tanulmányi kitérők után végül Londonban kötött ki, az Egyesült Királyság palesztin missziójának vezetőjeként, ahol – az a hír járja – mély nyomot sikerült hagynia a közéletben.
– Bizonyára a londoni parlamentben 2013-ban elmondott beszédemre utal, amely valóban felrázta az izraeli–palesztin konfliktusról szóló diskurzust Nagy-Britanniában, számomra azonban emlékezetesebb az a beszéd, amelyet mindössze három nappal Londonba érkezésem után mondtam még 2005-ben egy rendezvényen, amely a nemzetközi szolidaritást hivatott kifejezni a palesztinok felé.

MANUEL HASSASSIAN NAGYKÖVET SZERINT CSAK TÁRGYALÁSOKKAL LEHET RENDEZNI A KONFLIKTUST IZRAELLEL

Kevesen tudják, de mindössze pár nappal az esemény előtt egy izraeli rakéta csapódott a házamba, és tulajdonképpen csak a szerencsének köszönhető, hogy a feleségemmel és három gyermekemmel túléltük a támadást. Ez volt az a pont, ahonnan teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az izraeli–palesztin konfliktusnak nincs katonai megoldása, az egyedüli stratégia a béke eléréséért a tárgyalások útján történő kölcsönös megértés. A legfőbb gond azonban az, hogy a tárgyalások aligha nevezhetők valódi egyezkedésnek, a palesztinok ugyanis mindvégig alárendelt szerepben vettek részt a folyamatokban, az egyeztetések tehát csak a hatalmi politika diktátumai voltak.

– Ön szerint mivel lehetne előrelépést elérni a több évtizede húzódó konfliktusban?

– Az Egyesült Államok jelenlegi politikája egyáltalán nem segíti a helyzetünket, de általánosságban elmondható, hogy a regionális káosz leginkább Washington Közel-Kelet-politikájának az eredménye. Én azt látom, hogy az izrae­liek és a palesztinok között zajló konfliktus a képzetek háborúja, amely könnyen katasztrófába torkollhat. A béke elérésének egyetlen lehetséges útját tehát abban látom, hogy befejezzük végre egymás dehumanizálását, és elfogadjuk, hogy ez a konfliktus két pszichológiai problémából ered: a kölcsönös bizalmatlanságból és az egymástól való kölcsönös félelemből. Ha ezeken túl tudunk jutni, akkor képesek leszünk meggyőző feltételeket alkotni, keresve az egyenlőség és a kölcsönösség lehetőségeit. De erre Izrael és talán a nyilvánosság sincs felkészülve, hiszen a világ előtt a Közel-Kelet egyetlen demokrá­ciájának szerepében tetszelgő Izraelben nincs meg az igény a békére való nevelésre vagy a közös realitás környezetének megteremtésére. Márpedig a háborút központba helyező képzeteket fel kellene váltaniuk az együttélésen, illetve a kölcsönös befogadáson és elfogadáson alapuló képzeteknek.

– Magyarország kapcsolata az elmúlt években kiemelkedően jó Izraellel, Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu pedig kölcsönösen fontos politikai szövetségesként tekint egymásra. Ilyen kontextusban milyen reményekkel vágott neki budapesti megbízatásának?

– Mielőtt Magyarországra jöttem, alaposan tanulmányoztam az ország történelmét, és csak annyit tudok mondani, hogy megértem Orbán Viktor miniszterelnöknek a bevándorlási válság következtében kialakult Közel-Kelet-politikáját, ahogyan megértem azt is, hogy jó, pragmatikus kapcsolatot ápol az izraeli kormányfővel. Ez az ő választása, ahogyan az is egy választás, hogy a magyarok úgy döntöttek, nem akarnak bevándorlókat befogadni az országba. Én pedig nem azért jöttem ide, hogy ezeket bíráljam vagy meg akarjam változtatni. Ezt elmondtam Áder Jánosnak is a megbízólevelem átadásakor, amin bizonyára meglepődött. „Idejön egy palesztin, és egyetért a magyar migrációs politikával” – gondolhatta magában. Az Euró­pai Uniótól Magyarországra zúduló kritikákra való tekintet nélkül egyetértek önökkel, méghozzá azért, mert ez az önök választása. Tudja, miért gondolom így? Mert én is azt szeretném, hogy az a hétmillió palesztin, aki szülőföldje elhagyására kényszerült, és most szétszóródva él a világban, visszatérne Palesztinába. Nem akarom, hogy úgy éljenek, mint a beduinok, nem akarom, hogy nyomorogjanak, és azt sem, hogy segélyekre szorulva évtizedekig menekülttáborokban vegetáljanak.

– Akkor tulajdonképpen nem is lesz dolga a magyarországi nagykövetség vezetőjeként?

– Ezt nem mondanám. Azt ugyanis szeretném elérni, hogy Orbán Viktor kicsit objektívebb és nyitottabb legyen a palesztinkérdés tekintetében, és politikailag is kiálljon a hazám mellett, hiszen nem támogathat teljes mellszélességgel egy olyan országot, amely a kétállami megoldás ellen van, a palesztinok emberi jogainak folyamatos megsértéséről nem is beszélve. Egyébként biztos vagyok benne, hogy ha kicsit is beszélnék magyarul, és beszédet mondhatnék például egy egyetemen, akkor azzal megrengetném a magyar földet. Azt sosem állítanám, hogy a magyarok nem támogatják a palesztinok ügyét, nem is lenne igaz, de úgy vélem, hogy a népem mindennapi szenvedéseiről keveset tudnak itt Közép-Európában. Ezt úgy mondom, hogy tudatában vagyok Magyarország etnikai összetételének és történelmének, valamint annak is, hogy a holokauszt időszakát leszámítva jelentős zsidó kisebbség lelt itt nyugalomra Európán belül.

– Miben tudná Magyarország támogatni a palesztin ügyet?

– Mielőtt idejöttem, sokat olvastam arról, hogy Magyarország elkötelezett a vízgazdálkodás ügye mellett, és azt is tudom, hogy a fenntartható fejlődés megvalósításához szükséges vízügyi kérdéseknek Áder János elkötelezett híve. A magyar szakértelemre pedig aligha van nagyobb szükség bárhol a világban, mint az én hazámban, ahol az ivóvíz 97 százaléka szennyezett, tehát nem iható. Megbízólevelem átadásakor erről is beszéltünk a magyar köztársasági elnökkel, mert hiszem, hogy Magyarország ebben a palesztinok segítségére lehetne.

Magyar Idők – Tóth Loretta

, , , , , , ,




<


Back to Top ↑

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com