Cadmus fordítás Cadmus
Afrika

2017. 11. 20.

Afrika megbízható vezetőkre szomjazik

2017. 11. 20.

A FEKETE KONTINENSEN JOBB A MOBILTELEFON-HÁLÓZAT LEFEDETTSÉGE, MINT AZ ELEKTROMOS ÁRAMÉ

Robert Mugabe várható távozásával az afrikai függetlenségi mozgalmak egyik ikonikus alakja tűnik el a fekete kontinens politikai színteréről. Mugabe egy jól működő országot vett át a britektől 1980-ban, és meg tudta alapozni saját népszerűségét ügyességével, éleslátásával, tehetségével. Ám Afrika jövőjét nem a szabadságharcosok fogják alakítani, hanem a független államokban felnőtt fiatalok, akik között ma még rendkívül kevés a komolyan vehető vezető.

Afrikában a hatvanas évektől kezdve szabadultak fel az egykori gyarmatok, a folyamat szélvészgyorsan ment végbe, ám egyes országokban tovább tartott az átmeneti állapot. Ilyen volt Zimbabwe, az akkori Dél-Rhodesia is, amelyet a britek saját maguknak építettek ki, majd Ian Smith miniszterelnök úgy döntött, nem is hajlandó átadni a hatalmat senkinek, még Londonnal is szembefordult, s tíz éven keresztül küzdött imádott országáért, míg végül át kellett adnia a hatalmat Mugabénak és a helyi lakosságnak.

A forradalmi lelkület mára azonban természetesen kifulladt, 2017-ben nemigen érdemes a gyarmati múlt során tanúsított hősiességgel kampányolni Afrikában, hiszen a lakosság hatalmas ütemben növekszik, a fiatalok pedig nem élték át a hősi időszakot, de munkát akarnak, élelmet, infrastruktúrát, üzleti lehetőségeket, stabil országot. Ehhez pedig szilárd kormányzat és megfelelő diplomáciai kapcsolatok kellenek egy olyan régió­ban, ahol egyik se jellemző.

Érdekes példa Afrikában Ruanda, ahol a kilencvenes évek népirtását követően meglepően gyorsan talpra állt az ország Paul Kagame vezetésével. Ma az országot Afrika Svájcának nevezik, minden területen fejlődik, ugyanakkor a népirtásban, majd az utána következő, a Kongói Demokratikus Köztársaság elleni háborúkban is érdemi szerepe volt, s országa ma sem demokratikus berendezkedéséről híres. Etiópia szintén kilábalt a nyolcvanas évek pusztító éhínségéből, s regionális hatalomnak tekinthető: Addisz-Abeba a kontinens egyik legfontosabb politikai központja, az Afrikai Unió székhelye.

Kenya az elnökválasztási visszásságok ellenére Kelet-Afrika motorja és megkerülhetetlen, fejlődő vidéke, de Ugandát és Tanzániát sem érdemes elfelejteni, hiszen az ottani gazdasági lehetőségek Magyarország számára is csábítóak lehetnek. Bár Afrika a fejlődés szempontjából jelentős lemaradásban van Ázsiához képest is, az egykori gyarmattartók pedig nem távoztak olyan messzire, mint azt gondolnánk, emellett új gigászok érkeztek a nyersanyagban gazdag, önvédelem területén pedig igencsak gyenge országokba, Közép-Európa számára is van keresnivaló a térségben.

Ennek lényeges eleme a személyes kapcsolat a vezetőkkel, akik közül sokan magyarországi egyetemekre jártak, esetleg beszélnek is valamilyen szinten magyarul, és hazánkkal kapcsolatban semmilyen negatív élményük nincs, ellentétben a britekkel vagy franciákkal, esetleg az újonnan jött kínaiakkal és indiaiakkal.

Persze Magyarország nem tud autósztrádát építeni a kikötőtől az új tanzániai fővárosig, és nem fogja megvásárolni a kongói aranybányákat sem, ám hatalmas lehetőségek vannak például az afrikai mobilhálózat fejlesztésében. Talán meglepő, de a kontinens szegényebb szegleteiben is teljesen általános a mobilok lefedettsége, Afrika nagyjából 80 százalékában elérhető a telefonhálózat, ami azt jelenti, hogy a rendszer kiépítettsége jobb, mint az elektromos áramé. Nigériában 2014 és 2016 között 394 százalékkal nőtt az okostelefonok eladása, a GSM Association nevű közösség előrejelzése szerint 2020-ra egymilliárd előfizetésre számíthatnak Afrikában.

Az afrikai demográfiai robbanás azt is hozhatja, hogy felerősödik a belső migráció a rendkívül széttagolt, rosszul meghúzott országhatároktól szenvedő térségekben: az erősebb államok vonzzák a szegényebb régiók fia­taljait, ahogy Európa is mindig vonzó marad számukra, de megfelelő vezetőkkel valóban nagyot fejlődhet Afrika. Csak a helyzetbe kódolt buktatókat kell elkerülniük az országoknak és a velük kereskedő hatalmaknak.

Orientalista.hu – Magyar Idők

Megosztom:

, , , , , , , ,




Back to Top ↑