Gondolatok Abdel Rahman sejktől (2.rész)
2015. 03. 11.
A vallást kiszelektálta, az egyházakat meghagyta
1996-ban lemondtam a Magyar Iszlám Közösség vezetéséről és továbbra sem akarok semmilyen vallási közösség élén állni. Ennek okai:
-Képtelenség egyszerre az Iszlámot és a muzulmánokat képviselni, mert a kettő teljesen más irányba megy. A muzulmánok jelenlegi hangadói egyre távolabb kerülnek az Iszlám szellemiségétől
-A mai Iszlám képviselete ugyanazokkal a hibákkal terhelt, mint az egyházak általában. A szervezet érdekei kerültek előtérbe és az EMBER képviselete alárendelt szerepet kap.
-A mai muzulmán vezetők politikai irányvonalakat képviselnek és nem vallást. A vallást csupán a politika becsomagolására használják. Amennyiben a vallás továbbra is politikai áramlatokhoz szegeződik, úgy azokkal együtt fog eltűnni a történelem süllyesztőjében. Merni kell minden politika felé emelkedni és annak hibáira rámutatni. Addig ez nem fog menni, ameddig az egyházak, vallási közösségek, beleértve az Iszlám vezetőket, pénzügyi függőségben állnak a politikát ma meghatározó tényezőkkel. Ide vezethető a mai művi terrorizmus előállítása is.
-Allah nem szabta az igazságot egy népre, nemzetre. Mindenkinek lehet igaza és tévedhet is. Az egyes tettek és a szándékok szerint lehet tévedni, vagy helyesen cselekedni. Olyan nem létezik, hogy mindig a muzulmánoknak van igaza és mindenki másnak nincs! Amíg nem tanulnak meg a muzulmánok mai hangadói objektíven ítélni, addig a világ sem fog objektíven ítélni az Iszlámról.
-Egy vallás sem privatizálhatja Istent! Ma Isten privatizálása és eladása történik politikai alapon. Ennek eredménye a hovatartozás, elkülönülés erősítése, elit csoportok létrehozása és konfrontációk szítása. Ez a pénzvilág érdekeit szolgálja és ellentétes minden vallás alapideológiájával. Tehát ma az egyházak a pénzvilágot szolgálják pontosan ellentétben alapküldetésükkel. A Sátánt szolgálni vallási köntösben a lehető legnagyobb bűn.
A valóságtól izolálva
Kezdődött valaha a szabadrablással, azaz a világ egyik része gyarmatosította erővel a másik részét. Amikor kialakultak az alá és fölérendeltségi rendszerek, ezt bebetonozták törvényekkel. Ettől kezdve ugyanazok a tettek, melyekkel a domináns alfák raboltak, mára bűn lett. A rabló társadalmak újjáélesztették az ókor rabszolgatartó rendszerének egyik formáját, a demokráciát, melyben a rabszolgák helyett az inputokat a kirabolt országok adják. A világ kirabolt részének esélye sem maradt lemaradásának behozására.
A következő lépés a kommunikáció, mellyel sikerült az emberi értelmet a valóságtól izolálni. Elérték, hogy még a kiraboltak is belátják, ez így jó nekik.
Mivel feszültségek, konfliktusok nélkül a bankvilág nem él meg, ezért harmadik lépésben létrehozták a fenntartható háborúk rendszerét, melyben a résztvevő feleknek ugyan semmi közük egymáshoz, de feladatuk a félelem állandósítása. A piszkos munkát itt is a kirabolt térségekkel végeztetik el.
A negyedik lépésben pedig létrehozták azt a tudatot, mellyel kétségbe sem lehet vonni a rablók erkölcsi tisztaságát és a kirablottak alantasságát. A bankok Bibliája lépett életbe, ahol a bármi módon szerzett gazdagság erény és a szegénység megvetendő bűn, melynek büntetése halál….
A reményt vesszük, nem többet
Könnyű az embereket becsapni. Ahhoz, hogy pénzükhöz jussunk, elég olyasmit ígérni, ami kézzel nem megfogható. Mint korábban taglaltuk, ilyen az idő eladása, a kamat, vagy a félelem eladása, amit ma az USA tesz.
A hétköznapok szintjén saját vezetőink is olyasmit adnak el, ami nem tárgyiasult. Ilyen a remény és a jövő. Az egyházaktól átvett gyakorlat a „majd egyszer lesz egy Mennyország” fordulat, mellyel sikerül állandó átverésben tartani a híveket, akik ezzel megfeledkeznek földi sorsuk gyatraságáról. A politikában hasonló szindróma a „majd ha én kerülök hatalomra” szólam… Aztán hatalomra kerül, és minden ugyanúgy megy tovább…
Afrikában nagyon megtanultam, hogy az élet ma van, nem holnap. Ott egy nyers gyémántért letett pár száz dollár ma többet jelent, mint a holnapra szóló többezres ígérvény. Ki tudja mi lesz holnap? Csak a mát látjuk.
Az emberek éhesek, kifosztottak, szabadságuk béklyóba zárt. Lassan már gondolataik sem ébrednek külső súgás-búgás, befolyásolás nélkül. Ennek ellenére is megveszik azt, ami a jövőben esedékes és sohasem jön el…
Orientalista.hu – Mihálffy Balázs
