Cadmus fordítás Cadmus
Magyarország

2016. 11. 19.

1956: Szuez és Magyarország

2016. 11. 19.

1956 októberének és novemberének sorsdöntő napjai hosszú időre meghatározták a magyar és az egyiptomi nép történetét. A két nép sorsa néhány napra egymásba fonódott.  A Veritas Intézet és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának a magyar forradalom és a szuezi válság közti összefüggéseket vizsgáló konferenciáján jártunk.

A Nemzeti Múzeum dísztermében jelentős számú közönség jelent meg az előadások meghallgatására. Az elhangzott előadások közül a témába vágó részleteket közöljük. Rögtön a konferencia elején egy francia előadó közölte, hogy véleménye szerint a Szuezi-csatorna államosítása jogtalan volt és a nemzetközi bizottság felállításába Egyiptomnak bele kellett volna egyeznie.

Ez után kifejtette, hogy a szovjeteknek és az amerikaiaknak ekkor még nem voltak Egyiptomban érdekeik, de az október 29.-e után kezdődő harci cselekmények el tudták vonni a figyelmet a magyarországi eseményekről.

Jeszenszky Géza volt külügyminiszter szerint az USA nem volt felkészülve a magyar forradalomra az amerikai és a világsajtót Szuez jobban érdekelte.

A következő előadó Dr. Abdallah Abdel Ati Al-Naggar (így szerepeltette nevét a kivetítőn, a meghívón hosszabb névvel szerepelt) az Egyiptomi Tudományos Akadémia kutatója, felsőfokú tanulmányait Magyarországon végezte. Szép magyarsággal fejtette ki az egyiptomi szempontokat. Az egyiptomi tudományos vélekedések szerint a magyar szabadságharc leverésének oka a Szuez elleni nyugati támadásban keresendő. A szovjetek segítségére volt a nyugati támadás. Utalt az 1956. augusztusi magyar-egyiptomi megbeszélésekre, amikor az akkori magyar kormányzat diplomáciai támogatásáról biztosította Egyiptomot a Szuezi-csatorna államosításában. Felidézte, hogy a magyar-egyiptomi kapcsolatok a legjelentősebbek voltak Magyarország és az arab világ között.

szuez-3

Egyiptom, Szuez 1956

„Az Egyiptom elleni hármas agresszió elhomályosította a Budapest elleni szovjet támadást és döntő szerepet játszott be a szabadságharc kudarcában” idézett egy korabeli egyiptomi újságot. Egy másik korabeli vélemény szerint „a szuezi háborúba a magyar események bátorították Angliát, hogy rövid idő alatt legyőzzék Egyiptomot, a nyugatiakat meglepték, hogy a szovjetek egy nap alatt leverték a magyar forradalmat. A magyar forradalmat támogató nyugati tevékenység komolyan hozzájárult, hogy a szovjet vezetés Egyiptom mellett álljon ki.” Az akkori uralkodó egyiptomi vélemények szerint közölte, a Szovjetunió magyarországi agressziója semmiben sem különbözött a franciák elnyomó háborújától Algériában, de nem lehet összehasonlítani a palesztinok elleni népirtással, amit az USA támogatásával a cionisták hajtanak végre. „A nagyhatalmi küzdőtéren a kis országok ugyanolyanok, mint a labda, amit a focipályán ide-oda rugdosnak a játékosok” zárta az előadását.

1956. Nagy László történész, az arab világ történetének kutatója Nasszert idézve a Csatorna-ügyet nagyobb összefüggésbe helyezte: „A Csatorna államosításának ügye nem egyiptomi, hanem arab ügy, nem Egyiptom, hanem a fejlődő világ ügye.” A közel-keleti feszültségek miatt nem is kerültek az arab újságok címlapjaira az 1956. október 23.-i magyar események.

Ekkor rabolták el a franciák az algériai felszabadítási mozgalom vezetőit, a nyugati sajtó Izraelt bíztatta, hogy támadja meg a nyugati gazdasági érdekek védelmében Egyiptomot.

Október 25. és 27. között arab nyelvű sajtó szimpátiával írt a magyar forradalomról, de a hármas agresszió miatt gyorsan lekerült a magyar ügy az újságok napi rendjéről.

1956

Szovjet tankok Budapest 1956

„Magyarország drámájaként” értékelte egy tunéziai újság, hogy a nyugati agresszió bátorította a szovjet intervenciót.

Sáringer János, a Veritas kutatója szerint a kortársak is érezték a két válsággóc Szuez és Magyarország között az összefüggést. Amíg a magyar szabadságharc váratlanul tört ki addig a szuezi válság fokozatosan alakult ki. 1956 júliusában Nasszer, Tito és Nehru még el tudott utazni Jugoszláviába az el nem kötelezettek mozgalmának megalapítására. A következő hónapra tervezett kelet-európai körútját le kellett mondania az államosítás miatti válság miatt.

Pedig mint közölte Nasszer Moszkva és Prága mellett Budapestre is ellátogatott volna, levéltári források szerint Budapest mellett Visegrádra is elvitték volna a szinte kötelező gyárlátogatás mellett. 1956 októberének végén a két esemény párhuzamosan zajlott egymás mellett, de ok-okozati összefüggés nem volt köztük. A korabeli magyar sajtó is kiemelt figyelemmel kísérte a szuezi válságot és az egyiptomiakkal szimpatizált. Véleménye szerint a hidegháború logikája alapján a szovjet csapatokat bevetették volna Szuez nélkül is, de így kiváló ürügy lett a nyugati agresszió. Washington és Moszkva a fennálló rend védelmét és a Szuezi-csatorna hajózhatóságát tartotta fontosnak, amikor az angol-francia-izraeli agresszorokat leállította és az ENSZ csapatok megjelenhettek a Sínai-félszigeten.

Schmidt Mária az 1956-os emlékév kormánybiztosa és a Terror Háza Múzeum főigazgatója zárszavában két párhuzamos forradalomról és két megdöntött jelképről beszélt.

„Budapesten Sztálin szobrát és a szovjet szuperhatalom presztízsét döntötték meg, a Közel-Keleten az egyiptomiak Ferdinand Lesseps piramisát államosították. A magyarok a szovjet zsarnokság az egyiptomiak az angol imperializmus ellen lázadtak fel.”

Elmondhatjuk zárásul, hogy az 1956-os év két erkölcsi győztese a szabadságáért küzdő egyiptomi és magyar nép volt.

Orientalista.hu – NA

Megosztom:

, , ,




Back to Top ↑