Milyen hatással lehet Európára a növekvő feszültség Algéria és Marokkó között?
2021. 11. 06.
Augusztus 24-én Algéria megszakította amúgy is elenyésző bilaterális kapcsolatait Marokkóval, és azzal vádolta meg szomszédját, hogy az részt vett a kabil régiót nem sokkal korábban sújtó erdőtüzek előidézésében, valamint ezzel együtt egy marokkói lehallgatási botrány is borzolta a kedélyeket.
Algéria és Marokkó viszálya nem újkeletű, hiszen a XX. század második felétől kezdve viszonyrendszerüket az erősen negatív érzelmek, félreértések és a rossz hatásfokú kommunikáció határozza meg. A két ország közötti felfokozott hangulat fókuszba állítja a regionális bizonytalanságot, és az energiaszektorban folytatott korlátozott együttműködésük végét is jelentheti, ami adott esetben Európára is hatással lehet.
A két ország közötti feszült kapcsolatok hosszú múltra tekintenek vissza, amelyek mögött a határviták, a regionális befolyásért folytatott versengés és politikai ideológiai kérdések húzódnak meg. Algéria és Marokkó rövid háborút vívott a határok megállapítása idején, miután az előbbi 1963 őszén függetlenné vált Franciaországtól. A két ország közötti szárazföldi határt 1994-ben hivatalosan is lezárták. Ennek elsődleges oka, hogy a marokkói vezetés megvádolta keleti szomszédját, hogy annak katonasága áll egy marrákesi terrortámadás mögött. A közel 2000 km-es határ a függetlenség elnyerése, és főként az 1963-as „homokháború” óta mindkét fél számára feszültségforrás.
A marokkói vezetés sorozatos felhívásokat intézett a határ visszaállítását illetően, amelyeket az algériai vezetők következetesen elutasítottak. Az elmúlt néhány hónapban az Algéria és Marokkó közötti feszültség évek óta nem látott szintet ért el. Mindkét kormány megnövelte katonai jelenlétét a határ mentén, bár a fegyveres konfliktus kirobbanásának az esélye továbbra is alacsony.
A növekvő ellentét mindkét fél esetében elvonja a figyelmet a komolyabb belpolitikai kérdésekről. Valójában az algériai katonai vezetés számára a legnagyobb kihívás továbbra is az maradt, miképpen tudja meggyőzni az ország polgárait arról, hogy Marokkó nagyobb veszélyt jelent jólétükre, mint a belső gazdasági, politikai és biztonsági kihívások.
A regionális befolyásért folytatott versengés további konfliktust idézett elő a két ország viszonyában.
Algéria a politikai-katonai szövetség, a Polisario Front támogatása mellett döntött Marokkóval szemben a Nyugat-Szaharáért folytatott harcban, ami az 1975-1991-es nyugat-szaharai háborúhoz vezetett. Algériának a „Nagy-Marokkó” tervtől való félelme nem tűnik reálisnak, ennek ellenére katonai vezetői között továbbra is élnek a szomszédos ország terjeszkedési szándéka miatti aggodalmak. Marokkó növekvő ambíciói regionális politikai és gazdasági befolyásának növelésére továbbra is riasztóan hatnak az algériai elit körében.
Algéria és Marokkó között a politikai ideológiai kérdésekben sincs egyetértés, mely témának legújabb vetülete a 2020-ban megkötött Ábrahám-egyezmény, amelynek keretein belül Marokkó normalizálta kapcsolatait Izraellel, amiért az Egyesült Államok elismerte a Nyugat-Szahara feletti fennhatóságát. Algéria régóta támogatja a palesztin arabok törekvéseit, és Marokkónak az egyezményhez való csatlakozását az arabok hátbatámadásaként értékeli.
A közelmúlt hazai, regionális és globális eseményei tovább fokozták a két szomszéd közötti folytonos gyanakvást.
Az, hogy az Egyesült Államok elismerte Marokkó szuverenitását Nyugat-Szahara felett, csapást mért Algéria azon törekvéseire, hogy Marokkót elszigeteljék a kérdésben. Bár a konfliktus korántsem oldódott meg, az USA elismerése jelentős győzelem Rabat számára. Algéria felháborodását tovább növelte, hogy Marokkó állítólagosan részt vett a Pegasus kémprogram-botrányban, és azzal vádolták meg nyugati szomszédjukat, hogy algériai tisztviselők és katonai vezetők után kémkedtek.
Az eredeti, teljes írást itt olvashatják el.
Több száz brit jogász követeli Londontól az izraeli fegyverexport leállítását és szankciók bevezetését →
Nagy-Britannia tízezer drónt ad Ukrajnának →
Német információk szerint brit csapatok harcolnak Ukrajnában →
