Sok sebből vérzik a kvótarendszer

Hamarosan a gyakorlatban is véget ér az Európai Unió meglehetősen vitatott megítélésű áthelyezési mechanizmusa, amely két év alatt körülbelül 33 ezer bevándorlóval tehermentesítette Görögországot és Olaszországot. A kezdeményezés legalább arra jó volt, hogy előrevetítse a kvótarendszer biztos bukását.

Bár a bevándorlási válság csúcsán az uniós intézmények 160 ezres keretszámot jelöltek ki a menedékkérők befogadására, utólag túlzónak bizonyult az igyekezetük: a legfrissebb adatok szerint két év alatt „mindössze” 33 ezer, Olaszországba vagy Görögországba érkezett személyt sikerült áthelyezni más EU-tagállamba. A ­Deutsche Welle friss beszámolója szerint korántsem arról van szó, hogy a menedékkérők elfogytak volna, inkább a jogi kiskapuk hátráltatják a rendszer működését.

– Görögországban gyakorlatilag már nincs olyan menedékkérő, aki áthelyezhető lenne – írta a berlini belügyminisztériumra hivatkozva a portál, hozzátéve: fő szabályként azok a migránsok tartoznak az áthelyezendő kategóriába, akik az előző negyedéves EU-átlag alapján legalább 75 százalékos eséllyel pályáznak a menekültstátusra.

A mechanizmus elsősorban tehát a szíreknek, irakiaknak és eritreaiak­nak kedvez, ám ezen csoportok javát az elmúlt évek során áthelyezték. A számok magukért beszélnek: múlt hónapban Görögországban és Olaszországban már csak ötszáz bevándorló várt az áthelyezésre, írta a Deutsche Welle.

A megdöbbentően alacsony adatot a kvóták teljesítésére szánt idő lejárta is indokolja, hiszen tavaly szeptemberben volt két éve, hogy Brüsszel a válság sújtotta államok szerinte szolidáris megsegítéséről határozott. Jelenleg az egész európai kontinens arra vár, hogy döntés szülessen a tavaly szep­tember 26-a után érkezett menedékkérők sorsáról, vagyis arról, hogy ­bebetonozzák-e a kötelező menekültügyi kvótákat.

Az eddigi eredmények minden­esetre a rendszer ellen szólnak: az euró­pai menekültügy hőseként számontartott Németország is alig több mint tízezer menedékkérőt vett át az uniós áthelyezés keretében, és egyedül a miniállam Málta teljesítette a rá rótt – alig 130 fős – kötelezettséget. Franciaország és Svédország sem ért el szebb eredményt: előbbi kevesebb mint ötezer, utóbbi körülbelül háromezer görögországi és olaszországi menedékkérő előtt nyitott ajtót. Párizsnak több mint tízezres, Stockholmnak pedig közel ezerfős lemaradása van. Magyarország mellett Lengyelország, illetve az uniós bel- és igazságügyi együttműködésből kimaradó Dánia és az Egyesült Királyság nem fogadott be elosztási kulcs alapján migránsokat.

A nyilvánvaló működésképtelenség mellett az európai politikai folyamatok is a kvótarendszer elvetését irányozzák elő. Thomas de Maiziere német belügyminiszter a múlt héten úgy fogalmazott: észszerű megoldás lenne, ha egyelőre lezárnák a menekültek kvótákon alapuló elosztásáról folytatott vitát, és más ügyekre összpontosítanának.

A berlini hátraarc mögött a menekültügyi reform családegyesítési szempontjai állhatnak, amelyek egy újabb bevándorlási hullám esetén menedékkérők millióival sújtanák Németországot. Az Európai Parlament illetékes bizottsága tavaly novemberben elfogadott javaslata ugyanis többek között arról határoz: amennyiben az Európai Unió területére érkező menedékkérő azt állítja, hogy valamely tagállamban élnek rokonai, akkor ott kell elhelyezni, és annak az országnak a hatóságai felelősek az állítás ellenőrzéséért.

Németország tehát szintén a parlamenti javaslat elvetésében érdekelt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy máris jelezte az EU soros elnökségét betöltő Bulgáriának az erre vonatkozó igényét, amit sajtóértesülések szerint Szófia el is fogadott. Valentin Radev bolgár belügyminiszter legutóbb arra tett ígéretet, hogy a menekültügyi reform kérdéseit lépésről lépésre, a könnyebb területektől haladva fogják vizsgálni.

Az idő szorít: az uniós vezetők ígérete szerint június végéig kell megoldást találni a problémára, ráadásul a La Repubblica című olasz napilap tegnapi értesülése szerint mintegy egymillió ember áll készen Líbiában arra, hogy útra keljen Európába.

Magyar Idők – Judi Tamara

Sharing is caring!

, , ,




Back to Top ↑