Trump és Netanjahu végre elismerték: Izrael megszálló hatalom a palesztinok területein

2020. január 28-án, Washingtonban megtörtént az a lépés, amelytől Izraelben és általában a Közel-Keleten sok idő óta, és sokan tartottak. Donald J. Trump, és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök olyan „béketervet” jelentette be a zsidó állam és a Palesztin Területek viszonylatában, amely véglegesen, és hivatalosan is izraeli fennhatóság alá utalná vissza az ENSZ által egyértelműen palesztin területnek elismert földek egy nagyon jelentős részét.

A tervet a nemzetközi közösség nem támogatja, de ugyanakkor a térségben, ahol Tel Aviv mellett csak a Jordán Királyság lehet közvetlenül érdekelt, a gyakorlatban csupán az Egyesült Államok hivatalos beleegyezése is elég ahhoz, hogy bármilyen területet hivatalosan is elvegyenek a palesztin pszeudo-államtól.
Ez utóbbi területe eleve is eléggé képlékeny volt. Igaz, hogy az Izrael függetlenségi háborújának eredményeként megosztott, valamikori Palesztinai Brit Mandátum közel azonos porciókban, de egymást átszelve osztotta ki zsidó és arab többségű etnikai területekre a mai Palesztinát, ugyanakkor a gyakorlatban a függetlenségi háború, majd az 1967-es hatnapos háború eredményeképpen Izrael már hosszú-hosszú ideje jelen van a palesztin, arab (vallási értelemben muszlim és keresztény) többségű részeken is.

Mi sem mutatja ezt annál jobban, mint hogy az 1970-es években földtüntetésekkel lázadt a helyi földművelő lakosság az izraeli hadsereg ellen, majd 1987-ben az első „intifáda” felkelésével.

Még tovább bonyolította azonban a helyzetet, hogy a békefolyamat áttöréseként hirdetett 1993-ban megkötött „oslói megegyezés” nem regisztrálta azt a már akkor is egyértelmű tényt, hogy a Jordán-völgy melletti területek a nemzetközi jogi, és reálpolitikai értelemben is katonai megszállás alatt állnak, és a nem is állam, de nem is semmi megoldással létrehozta a Palesztin Autonóm Hatóságot, amelyet akkor a Jasszer Arafat vezette, félkatonai szervezet, a Fatah politikai hatáskörébe utalt – csakúgy, mint a mostani megegyezés által nem érintett Gázát, amelyet azonban éppen a terület jóval elkeserítőbb, politikai helyzete miatt az ott tartott első választáson a Fatahtól elhódított az iszlamista Hamasz.

Az autonóm terület létrehozásában éppen az volt a rossz, hogy elmosta a palesztin nemzeti önrendelkezés, és a fegyverszüneti állapotban lévő katonai függetlenségi mozgalom közötti éles határvonalat: A Palesztin Hatóság, de-facto Ramallah fővárossal olyan politikai képződménnyé vált, amelyet Izrael védelmi minisztériuma, hatóságai, vagy éppen a belső biztonságért, és terrorelhárításért felelős Sin Bét ha tetszik, félig önrendelkező palesztin autonómiának, ha pedig máshogy tetszik, megszállt „terroristafészeknek” tekinthetett az évek során.

Donald Trump az ominózus, keddi sajtótájékoztatón most, csakúgy, mint Bill Clinton 27 éve, ismét „az évszázad békekötéséről” beszélt. Míg – a sajtótájékoztatója közben otthon éppen korrupció miatt vád alá helyezett – Netanjahu vizenyős szemekkel arról beszélt:

„Izrael békét óhajtott palesztin szomszédaival egészen azóta, hogy 1948-ban megalakult.”

A Jordán-völgyben azonban a helyzet az, hogy míg a nacionalista ikon, Ariel Saron miniszterelnök ha kellett a Nyugati Parton és Gázában is zsidó telepeket számolt fel a békeszerződés fenntartása érdekében, addig Ehud Bárák baloldali kormányfő 2011-es kormányától kezdve az – általában nacionalista érzelmű, de emelkedő számban csupán kispénzű és fiatal – izraeliek tömegei költöztek át számukra létrehozott, zárt nyugati-parti telepekre, palesztin falvak és városok közvetlen közelébe.

A teljes cikket ITT olvashatják el.

Mérce.hu

Sharing is caring!

, , , , , , , , , ,




Back to Top ↑