Cadmus fordítás Cadmus
Interjú

2019. 01. 10.

Iráni alelnök: az EU nem képes önálló döntéshozóként fellépni

2019. 01. 10.

Iránnak mostanában sok belső és külső problémával kell szembenéznie. Az Egyesült Államok kilépése a nukleáris megállapodásból, és a belső gazdasági problémák most a legnagyobb kihívások az ország számára.

Az amerikai elnök döntése ellenére az európai országok továbbra is fenntartják vállalásaikat az atomalkuval kapcsolatban. Az iráni vezetés azt mondja, addig ők is teljesítik kötelezettségeiket, amíg az európai partnerek kielégítik a gazdasági igényeket.

Vajon Európa tudja tartani a szavát és a megállapodást, vagy újabb krízis jön a régióban? Ezekről beszélgetett az Euronews tudósítója, Dzsavad Montazeri az iráni alelnökkel, Esak Dzsahangirivel.

Az iráni atomalku jelene és jövője

Az első kérdésem az iráni atomegyezmény jelen állapotára vonatkozik. Úgy tűnik, hogy az irániaknak már elegük van az alku körüli vitákból. Önnek mi a válasza az Átfogó Közös Cselekvési Tervet ért kritikákra? Mivel védené meg az egyezményt?

Az Átfogó Közös Cselekvési terv az Iráni Iszlám Köztársaság egyik legfontosabb intézkedése volt. A megállapodás célja volt, hogy rendezze azokat az állításokat, amelyek alapján Iránra és az iráni emberekre nyomást gyakoroltak.

Már a tárgyalások alatt és most is igyekeztünk őszintén megosztani a népünkkel mindent ebben a témában. Sajnos az amerikai szankciókat újra életbe léptették, még komolyabban, miután Washington úgy döntött, hogy kilép a megállapodásból. Az újabb büntetőintézkedésekkel az Egyesült Államok igyekezett a lehető legszélesebb körben hatni, és más országokat is arra kényszerített, hogy szakítsák meg üzleti kapcsolataikat Iránnal.

Válaszul mi is bevezettünk intézkedéseket néhány területen. Például közöltük azt is, hogy ameddig a megállapodás aláírói tartják magukat a rájuk vonatkozó kötelezettségekhez, különösen ameddig az Európai Unió tesz ezirányban konkrét lépéseket, addig érdekeltek vagyunk abban, hogy ez az atomalku érvényben maradjon, és továbbra is meg fogjuk azt védeni.

Kiemelnék három országot: Németországot, Franciaországot és az Egyesült Királyságot. Mit tettek ezek az államok, hogy megmentsék az atomegyezményt?

Az Ön által említett három ország azok között van, amelyek vállalták, hogy végrehajtják az egyezményben vállalt kötelezettségeket, ha Irán is tartja magát az alkuhoz. Tőlük – akárcsak Oroszországtól, Kínától, vagyis a többi aláírótól – elvárjuk, hogy ragaszkodjanak a vállalásaikhoz.

Ezidáig az Európai Unió általánosságban, és ez a három ország, Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság jól teljesített, és amikor politikáról vagy diplomáciáról van szó, elégedettek vagyunk velük. Ugyanakkor, ha gyakorlatról beszélünk, konkrét intézkedésekről, nos olyanokat még nem láttunk ettől a három országtól, amely alapján arra használhatnánk az alkut, hogy a népünk és a gazdaságunk érdekeit képviseljük.

Szerintem a második világháború után, az Európai Unió most sorsdöntő próba előtt áll. Vajon képes-e az amerikai kormánytól független döntéseket hozni, különösen, ha egy Trump elnökéhez hasonló kormány van hivatalban? Meg tudják védeni az érdekeiket és a nemzetközi kötelezettségvállalásukat? Az tény, hogy egyelőre nem láttunk az EU részéről semmilyen hatékony fellépést.

Ön szerint az Európai Uniónak megvan a szükséges akarata vagy inkább a képessége, hogy kiálljon Trumppal szemben?

Mi azt feltételeztük, hogy az EU-nak megvan ez a képessége. Elméletben és hozzáállásban eddig bizonyítottak. Ugyanakkor a gyakorlatban az EU pénzügyi struktúrája és különösen a bankrendszere azt mutatta, hogy ez az Unió nem képes önálló döntéshozóként és erőteljes egységként képviseltetni magát, hogy megvédje elért eredményeit és teljesítse kötelezettségeit. De még mindig bízunk benne, hogy tartják magukat a megállapodáshoz.

Hol húzódik Ön szerint a határvonal?

Bármilyen nemzetközi döntésről legyen szó, mindig mérlegeljük annak árát és a nemzetünk érdekeit. Amikor több az előny, mint az áldozat, kiállunk a döntésünk mellett. Még akkor is, ha nagyon csalódottak vagyunk az EU hatékonyságával kapcsolatban a konkrét lépéseket illetően, még mindig van remény, hogy tesz valamit az atomalku érdekében.

Iránon belül, a kormány súlyos nyomásnak van kitéve azok által, akik azt gondolják, hogy az EU nem fogja teljesíteni a vállalásait, és nem szabad bízni benne. Tény, hogy ez a nyomás egyre erősödik, mióta az unió tétlenségét látjuk. De mi még bízunk abban, hogy az atomalkunak érvényben kell maradnia mindaddig, ameddig az az iráni emberek érdekét képviseli.

Lehetséges opció az iráni kormány számára, hogy önkéntes lépéseket tegyen az uniós ígéretekért cserébe? Úgy értem, az atomalku hatáskörén túl.

Nem, nem vállalunk semmilyen kötelezettséget az egyezmény hatáskörén kívül. Az atomalku most a mi ügyünk, amelynek keretében minden félnek tartania kell magát a saját vállalásaihoz.

Irán és az EP-választások

Májusban tartják az európai parlamenti választásokat, és lehet, hogy Federica Mogherini távozni kényszerül. Talán baloldaliak kerülnek a helyükre a parlamentben. Hogyan látja a Teherán-Brüsszel viszony jövőjét az unió mostani külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nélkül?

Kormányok jönnek és mennek. Az olyan személyek által tett vállalások, mint Mogherini asszony, aki az egész uniót képviseli, nem egyéni kötelezettségvállalások. Ezek egy olyan egységhez tartoznak, amelyet Európai Uniónak nevezünk, és Németországnak, Franciaországnak, Egyesült Királyságnak. Nem az a döntő, hogy ki van hivatalban és kinek a kezében van a hatalom. Elvárjuk, hogy az Európai Unió minden változástól függetlenül teljesítse az atomalkuban vállalt kötelezettségeit.

Továbbra is szó van egy Teheránban nyíló EU-képviseletről. Erről mik a legfrissebb hírek?

Az Iráni Iszlám Köztársaság Külügyminisztériuma figyelemmel követi az eseményeket. Reményeim szerint hamarosan valamilyen megállapodásra jutnak az Európai Unióval.

A “sárgamellényesek” és az iráni szakszervezetek

Mostanában elindult Franciaországban egy “sárgamellényeseknek” nevezett mozgalom. Biztosra veszem, hogy hallott erről, és követte a híreket. Lát esetleg bármilyen ponton hasonlóságot az ő követeléseik, és az iráni munkaközösség mostanában látott eseményei között?

Ez a két dolog teljesen más. Negyven évvel ezelőtt győzedelmeskedett az iráni forradalom, épp most fogjuk ünnepleni a győzelem évfordulóját. Az iráni forradalom legfontosabb célja az volt, hogy törődjön a társadalom szükségleteivel, hozzájáruljon az ország hátrányos helyzetű régióinak fejlődéséhez, és megvalósítsa a nép követeléseként a szabadságot és az igazságosságot. Az elmúlt negyven évben sok békés felvonulást és gyülekezést láttunk az ország nagyvárosaiban, Teheránban is. A gyülekezések szlogenjei nagyon hasonlóak voltak a forradalom egykori szlogenjeihez, és a követelések nagyon távol állnak attól, ami most Franciaországban és néhány más európai országban történik. Ezeket szakszervezeti követeléseknek tekinthetjük. Az Iráni Iszlám Köztársaság külföldi és belföldi ellenzéke egyaránt megpróbálta ezeket a követeléseket politikai célúnak feltüntetni. Persze, a munkaközösségnek lehetnek politikai követelései. Ugyanakkor ezeket nem lehet olyan tömegtüntetésnek beállítani, mint amilyen a sárgamellényeseké Franciaországban.

Az amerikai hadsereg kivonulása Szíriából

Hogyan értékei a legutóbbi szíriai fejleményeket és az amerikai csapatok kivonását az országból? Úgy tűnik, hogy Iránnak kevésbé hangsúlyos szerep jut Szíria jövőjében. Vagy Önnek nem úgy tűnik, hogy Oroszország és Törökország igyekszik kisebbíteni Irán szerepét?

Az egyetlen ország, amely mindig következetes volt a szíriai ügyekkel kapcsolatban, az az Iráni Iszlám Köztársaság. Néhány ország, még akár a barátaink is, ragaszkodtak ahhoz, hogy a tárgyalások feltétele a szír kormány leváltása és Aszad elnök menesztése.

Úgy tűnik, hogy a támogatással Aszad kormánya, a szíriai emberek és a hadsereg győzelmet aratott a fegyveres csoportok és a szélsőségesek felett, akik megpróbálták eltávolítani a kormányt, és a sajátjukat beiktatni helyette. Az amerikai jelenlét Szíriában mindig is jogszerűtlen volt. A szír kormány sosem hívta az Egyesült Államokat, még az Iszlám Állam ellen sem.

Nem titok, hogy az Iszlám Állam, és más, Irakban és Szíriában működő terroristaszervezetek olyan országok támogatásával és tevékenységével jöttek létre, mint az Egyesült Államok, a szaúdi királyság és a cionista rezsim. Amint szembesültek vele, hogy a szíriai kormány és a támogatói túljutottak a válságon, feleslegesnek érezték a jelenlétüket, és távoztak. Úgy hiszem, hogy az amerikai csapatok kivonása Szíriából azt jelenti, az amerikaiak végül rájöttek, hogy a jelenlétük drága volt, és nem szolgálta az érdekeiket.

És nem, nem gondolom, hogy a többiek korlátozni tudják az iráni jelenlétet Szíriában. Irán mindaddig segíteni fogja a szíriai kormányt, ameddig a szíriai kormánynak arra szüksége van.

Euronews

Megosztom:

, , , , , ,




Back to Top ↑