Interjú

2018. 10. 14.

Lelki megújulás üldöztetések közepette – interjú Amos Elisha Gaya nigériai evangélikus püspökkel



Szeptember végén Magyarországra látogatott Amos Elisha Gaya nigériai evangélikus püspök, aki az Evangélikus Világszövetség által szervezett csereprogram keretében érkezett Magyarországra, viszonozva Fabinyi Tamás evangélikus püspök nigériai látogatását, melyre ez év nyarán kerített sort. Magyarországi tartózkodása során a Boko Haram terrorszervezetről, a keresztények helyzetéről és esélyeiről kérdeztük a püspököt. Interjú.

Hogy érezte magát a magyarországi látogatása során?

Első sorban Istennek vagyok hálás ezért a lehetőségért. Emellett szeretném megköszönni a magyar kormánynak, hogy megkaphattuk a vízumot és a repülőtéren is minden fennakadás nélkül tudtunk belépni az országba. Meg szeretném köszönni továbbá a Magyar Evangélikus Egyháznak, hogy a partnerprogramban a mi egyházunkat, a nigériai Evangélikus Egyházat választották.

Rendkívül izgalmas volt a magyarországi út, ugyanis rengeteget tanultunk. Sok történetet hallottunk, köztük olyanokat, amelyek még a kommunizmus időszakában történtek, és amiről mi még korábban, a szemináriumi tanulmányok alatt hallottunk. Felemelő érzés volt ennyi magyar emberrel találkozni, akiknek a szeretete és odaadása szívmelengető érzés volt.

Arra is volt lehetőségünk, hogy találkozzunk Azbej Tristan államtitkár úrral és ellátogassunk a Parlamentbe, ahol beszélhettünk a miniszterelnök úrral is néhány dologról. Mindez csodálatos volt, igazán nem számítottam ilyen fogadtatásra.

Sok dolgot elértünk, amit szerettünk volna és számos helyre ellátogattunk, ahol mentálisan sérült emberekkel találkozhattunk, valamint részt vettünk néhány konferencián is. Sikerült összehozni nemzetközi találkozókat is, de emellett sok templomot is megnéztünk, ahol megtiszteltetés volt felszólalni és tanítani különböző témákban. Jó volt látni, hogyan működik a lelkészi pasztoráció, amiből én magam is sokat tanultam.

Kérem, meséljen az egyházmegyéjéről, amely a Boko Haram terrorszervezet által leginkább sújtott Adamawa állam északi részén található.

Adamawa

Az egyházmegye 92 helyi gyülekezetből áll, amiben 46 lelkész teljesít jelenleg szolgálatot, nem számítva a már nem aktívakat. A közösségünk vezetőjeként nagy felelősséget érzek aziránt, hogy foglalkozzunk azokkal a testvérekkel, akik súlyos megrázkódtatásokon mentek keresztül, akiknek segítségre és gondoskodásra van szükségük. Újjá kell építenünk a házakat és a templomokat. A mi egyházmegyénkben azt lehet mondani, hogy már nem súlyos a helyzet, véget ért a válság és az emberek kezdenek hazatérni, a helyzet pedig sokat javult. A dolgok kezdenek visszatérni a normális kerékvágásba.

Érdekes, hogy ezt mondja, hiszen öt nappal a magyarországi látogatása előtt a Numan-i körzetben lévő falvakban a fulánik ismét rátámadtak a lakókra. Ez az önök egyházmegyéjéhez tartozik, vagy esetleg ismerte Gerison Ezekiel Killa lelkészt, aki szintén életét vesztette?

Igen, az eset szintén Adamawa államban történt, viszont a mi egyházmegyénken kívül. Én az északi részen lakom, nem a Numan-i körzetben, és megrendüléssel értesültem a történtekről, viszont a lelkészt valójában nem ismertem.

Múlt év júniusában a nigériai püspökök az egy közleményben fordultak az ENSZ-hez a nigériai keresztények helyzetével kapcsolatban. Az evangéliumi keresztény közösségek is a hallatták hangjukat ugyanezzel kapcsolatosan idén nyáron. Hogyan reagált erre a nemzetközi közösség?

Nos, azt nem mondom, hogy nem történt semmi, de azt sem mondhatnám, hogy nagy előrelépések történtek volna. Nigéria egy hatalmas ország egy rendkívül összetett társadalmi rendszerrel. Az öldöklés nem szűnt meg és az emberek elégedetlenek a kormányzati intézkedésekkel. Mindenhol ott vannak a hadsereg katonái, sőt, sokan életüket vesztették a terroristák elleni harcban. Ahogy Numanban is láthattuk, az embereknek segítségre van szükségük, ennek ellenére a támadások ezidáig sem szűntek meg. A kormány pedig próbál ez ellen fellépni, de rendkívül lassan reagál az eseményekre. Ennél többet kellene tenni, mert ez így kevés.

Sokan halnak meg és még többek veszítik el az otthonukat, ami a mostani esős időszakban különösen veszélyes. Az embereknek nincs fedél a fejük fölött, ki vannak téve a hidegnek, a szúnyogoknak és a fertőzéseknek… A kormány mindezek ellenére nem segít kellő mértékben. Ha azonban (a kormány) mégis a sarkára állna, biztos vagyok benne, hogy napokon belül rendeződne ez a probléma.

Ismerem a nigériai katonákat, tisztában vagyok a képességeikkel. Ha lenne mögöttük megfelelő kormányzati támogatás, az a véleményem, hogy ez az egész meg sem történt volna és a krízis igen rövid idő alatt véget is érne. De valamiért ez mégsincs így, nem tudom, hogy miért. A média felé azt kommunikálják, hogy próbálkoznak, de mégsem történik érdemi előrelépés. Ez az oka annak, hogy az egyházak vezetői felszólaltak az ügyben.

Nem sokkal ezelőtt az államunkban az egyik katolikus püspök, aki a helyi keresztény szövetség elnöke, egy békés demonstrációt szervezett és arra kérte a kormányzót, hogy tegyen valamit az ügy érdekében. A felhívást követően mégis falvakat égettek fel és többeket meggyilkoltak. Így az ember egyszerűen nem érti, hogy mi történik. Viszont azt el kell ismernünk, hogy az ország más részein volt érdemi javulás ebben a tekintetben.

Ott vannak például azok a fiatal lányok, akiket foglyul ejtett a Boko Haram. Az egyikük, Leah Sharibu a mi egyházmegyénkből származik, személyesen is ismerem őt is és a családját is. Egy héttel ezelőtt a terrorszervezet közzé tette azt a hangfelvételt, amin segítséget kér a szövetségi kormánytól, hogy szabadítsák ki őt, de fogalmam sincs, hogy történt-e valami érdemi előrelépés a kormány részéről.

A Nigériai Keresztény Szövetség kiadott egy közleményt, amelyben kritikát fogalmaztak meg a hatóságok fellépésével kapcsolatban. A híradásokban pedig arról lehet hallani, hogy kettős mércét alkalmaznak, mert a fulánik büntetlenül megússzák az elkövetett bűncselekményeket, ezzel szemben, ha egy keresztény követ el bármit is, akkor egyből bíróság elé kerül. Az igaz, hogy az elnök, Muhammadu Buhari is fuláni származású, ezért nem kerül sor érdemi cselekvésre?

Az emberek beszélnek ezt-azt. Nézze, ha mondjuk ön és a testvére bajba kerülnének, de az édesapjuk csak a testvérén segítene, akkor biztosan elgondolkozna azon, hogy miért részesült más elbánásban…

Amikor azt látjuk, hogy a keresztény közösségeket érik a támadások (cinkos módon akár a hadsereg részéről is), míg a fulánik ép bőrrel megússzák, akkor az ember elgondolkozik azon, hogy ez nem lehet puszta véletlen. A másik kérdés pedig az, hogy (a fulánik) honnan szerzik a fegyvereiket? A hatóságok mennyire komolyan látják el a határvédelmi feladatokat? Ha a terroristák képesek hozzájutni komoly harci eszközökhöz, míg az átlagember egy normális önvédelmi fegyverhez sem, ott felvetődik a kormány felelőssége.

Valóban, a keresztények isszák meg mindannak a levét, ami Nigériában történik. Joguk van azt mondani, hogy ennek az az oka, hogy az elnök maga is fuláni származású. Teszik nem minden alap nélkül, hiszen őket éri igazságtalanság, miközben a kormánynak határozottabban kellene fellépnie a terrorral szemben. Számos alkalommal a hadsereg nem is reagál a történésekre, ami márpedig elvárható lenne. Gond van a parancsnoklási rendszerrel is, mert anélkül nem avatkozhatnak közbe akkor, amikor valóban szükség lenne. Ha pedig megvan a felhatalmazás, amíg az „lecsorog” az alsóbb szintekre, addigra már késő…

Aktív még a Boko Haram az önök egyházmegyéjében?

Bizonyos részeken igen, de nem a városokban. Inkább vidéken, de nem olyan erősek már, mint amilyenek korábban voltak.

Egy korábbi interjúban arról beszélt, hogy az egyik támadás után, miközben temette a halottakat, ön is attól félt, hogy visszajönnek és önt is megölik. Mesélne arról, hogy milyen volt az, amikor a terrorszervezet aktív volt abban a térségben? Voltak barátai, családtagjai, akiket elvesztett?

Egy testvéremet és unokatestvéremet, valamint barátokat és a közösségünk több tagját is megölték. Nem tudok olyan embert mondani köztünk, aki ne lenne érintett ebben. Emellett azokról is gondoskodnunk kellett, akik elmenekültek a támadások után.

Templomromok a Banga nevű településen, közel a kameruni határhoz, amit a támadók szinte teljesen leromboltak több lakóházzal együtt. Miután Gaya püspök biztonságba helyezte a családját, visszament, hogy segítsen a közösség többi tagjának és elkezdjék az romok eltakarítását.

Emlékszem, egyszer 200 embert fogadtunk be a saját otthonunkba. Két hétig gondoskodtunk róluk, amíg el nem múlt a veszély és visszatérhettek a családjaikhoz. Voltak köztük muszlimok és keresztények egyaránt. A Boko Haram senkit sem kímélt a támadások során. Ezért azoknak a muszlimoknak is segítettünk, akiknek szintén menekülniük kellett. Így meg tudtuk nekik mutatni a krisztusi szeretetet. Nem mind gonoszak ők sem, nem mindannyian arrogánsak, vannak köztük jó és kedves emberek, akik nyitottan gondolkoznak és barátságosak.

Most úgy tűnik, hogy helyreáll a rend és a béke, és azért imádkozunk, hogy többé ne történjen hasonló. Bízunk benne, hogy az Úr meghallgatja az imáinkat.

 

„Bátornak kell lennünk, meg kell őriznünk a hitet és szilárdan ki kell tartanunk a szeretetben – tekintet nélkül arra, hogy ki a fekete és ki a fehér… bárki, bárhonnan is jön. Erősítsük a testvériséget, mert az üldöztetés minden keresztényt elér” – mondta Gaya püspök hozzánk és a világ keresztényeihez intézett videó üzenetében.

Az említett interjúban arról is beszélt, hogy van egyfajta „lelki megújulás, amelynek egy oka az üldöztetés”. Kifejtené ezt?

Mondok egy példát. Találkoztam egy idős muszlim nővel az egyik támadás után, aki odajött hozzám, mert kérdezni szeretett volna valamit. Azt mondta, hogy vajon ugyanaz az isten-e az, akit mi dicsőítünk, mint a támadók istene? Elmondta nekem, hogy (ezért) ő nem akar többé muszlimként élni. Mindaz, amit látott, azt mondatta vele, hogy aki valóban ismeri Istent, az nem tenne ilyen szörnyűségeket. Ezután az asszony megtért és megkeresztelkedett. De ott vannak azok, akik titokban lesznek keresztények, mert egyszerűen nem hiszik el, hogy amit a Boko Haram tanít, az valóban igaz lenne, mert semmilyen isten nem akarná, hogy ártatlanokat öljenek pusztán azért, mert más a hitük.

Ezért sokan térnek át a kereszténységre, még ha ezért komoly árat is fizetnek. Ez számunkra is nagy megerősítés és hitet ad az egyháznak.

Létrehoztunk egy új szolgálatot, amelyben segítünk ezeknek az embereknek, mert Afrikában, ha valaki muszlimként áttér a kereszténységre, azt üldözni fogják és ha megtalálják, megölik. Az egyháznak segítenie kell nekik, az első időkben biztosítani a megélhetésüket, egészen addig, hogy el tudják látni magukat, hogy együtt tudjanak élni az üldöztetéssel. Rengeteg ilyen esetünk van.

Mindezek a megtérések öröm a keresztényeknek. Mert így az áldozatuk, ahogy a korai mártíroké, akik Krisztusért ontották vérüket, nem volt hiába. Az áldozatok vére az új megtérőkben az örök élet forrásává válik.

A Boko Haram a mai napig fogva tart embereket, köztük Leah Sharibut is. Ön szerint hogyan alakulhat az elrablottak sorsa?

Nem tudjuk, hogy mi lesz, voltak, akiket elengedtek de Leah-t nem, mert nem volt hajlandó megtagadni a hitét és nem tért át az iszlámra. Most úgy tűnik, hogy a terrorszervezet váltságdíjat követel, de senki sem tudja, hogy a kormány mit fog tenni. Imádkozunk és reméljük, hogy szabadon fogják engedni.

Hogy lehetne megfelelően kezelni ezt a helyzetet és mit gondol, mire lenne szükség, hogy elejét vegyék az erőszaknak?

Sani Abacha tábornok, az ország egykori elnöke azt mondta, hogy ha Nigériában egy konfliktus több ideig tart, mint 24 óra, és a hadsereg képtelen megfékezni azt,

az azt jelenti, hogy valójában a kormány áll a konfliktus mögött. Bárkit megkérdez Nigériában, ismeri ezt a beszédet és beszámol róla, mert ez egy nagyon ismert és sokat idézett beszéd Sani Abacha elnöktől.

A Boko Haram körülbelül 2011 óta van jelen, ezért nehéz lenne meggyőzni engem arról, hogy ne lenne kormányzati szál a dologban. Övék a hatalom és hadsereg. Ők felügyelik a határokat, a partvidéket és a bevándorlást. Hogy is van akkor a fegyverek ellenőrizetlen beáramlása? Nekem az a véleményem, hogy öt nap alatt meg lehetne oldani ezt a problémát. Én megbízom a nigériai katonákban, mert jól képzettek és sikerrel harcoltak kemény helyzetekben, ahogy ezt tették ezt Libériában is. De miért nem védik meg a saját népüket és az országot, amire fölesküdtek? Ha sikerült békét teremteni Libériában, miért nem sikerül ez Nigériában is?

A kormány teljesen tisztában van ezzel, méghozzá nagyon is. Ezért őket terheli a felelősség, aminek talán politikai okai lehetnek.

Egy dologban biztos vagyok: ha meglenne a politikai akarat, akkor a helyzet rövid időn belül megoldódna.

Forrás. S4C.news Fotó: Lutheran.hu, Lutheranworld. org

, , , , , ,




<


Back to Top ↑

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com