Sok ezer áldozattal jártak a korábbi Intifadak
2018. 05. 20.
Hosszú évekig tartott az első (1987–1993) és a második (2000–2005) palesztin felkelés is, amelyek a mostani zavargásokkal szemben spontán robbantak ki, és a sok ezer áldozat mellett politikai eredményeket is hoztak. Az intifáda fogalma eredetileg nem a palesztinokhoz kötődik; a rengést jelentő kifejezést politikai értelemben akkor használták először az arab világban, amikor 1952-ben baloldali tömörülések fellázadtak az iraki hasemita királyság ellen.
Késes párizsi intifádáról beszélt a napokban Meyer Habib, a francia nemzetgyűlés zsidó származású képviselője a múlt szombaton elkövetett terrortámadás után. De az intifáda kifejezés ma már főleg a palesztin néphez kötődik. Az első intifáda spontán tört ki, amikor 1987-ben a Gázai övezet határán egy izraeli katonai jármű palesztin autókkal ütközött, és négy palesztin meghalt.
Az emiatti zavargásokból nőtt ki az az évekig tartó konfliktus, amelyben palesztinok és izraeliek először tapasztalhatták, mennyi kárt tudnak okozni a másik félnek, de saját maguknak is. Az erőszak mellett sztrájkokban, árubojkottban, az adófizetés megtagadásában is testet öltő intifáda több száz izraeli és mintegy kétezer palesztin életét követelte; több száz, kollaboránsként megbélyegzett palesztint a sajátjaik végeztek ki.
Izrael a tárgyalóasztalhoz kényszerült a Palesztin Felszabadítási Szervezettel, amely viszont elismerte Izraelt. A folyamat elvezetett az 1993-as oslói egyezményekig.
A második intifáda akkor vette kezdetét, amikor Ariel Saron izraeli miniszterelnök 2000-ben felment a jeruzsálemi Templom-hegyre, amit a muszlim szent helyek közelsége miatt a palesztinok szélsőségesen provokatívnak tartottak. Az ottani mecsetről al-Aksza intifádának is nevezik a konfliktust; ez mintegy ezer izraeli és több mint háromezer palesztin életét követelte.
Izraelben buszokon és pályaudvarokon, vendéglátóhelyeken rendszeressé váltak a robbantásos merényletek, Izrael pedig tisztogató műveleteket hajtott végre a palesztin városokban. Egyesek Jasszer Arafat háborújának is nevezték a felkelést, lázítónak tartva a palesztin vezetőt. Az intifádát Mahmúd Abbász (Arafat utóda) és Saron 2005-ös találkozója zárta le.
Magyar Idők
Ankara: Netanjahu lángba akarja borítani az egész Közel-Keletet hatalmon maradása érdekében →
Több száz brit jogász követeli Londontól az izraeli fegyverexport leállítását és szankciók bevezetését →
Izrael szisztematikusan, kocsiról kocsira támadta egy segélyszervezet munkatársait →
