Irak

2017. 10. 18.

Az Iszlám Állam még döglődik, de legyőzői már egymásnak estek



Az elmúlt napokban egészen meglepő dolgok történtek Irakban. A kurdok elkezdtek visszavonulni, és harc nélkül adják át a fontosabbnál fontosabb területeket a reguláris iraki hadsereg kötelékébe tartozó fegyveres milíciáknak. A miértre egyelőre csak bizonytalan válaszok vannak, a régió ügyeivel foglalkozó nemzetközi sajtó is a sötétben tapogatózik.

Elemzői közhely, hogy a 2003 óta tartó nagy közel-keleti konfliktusban a kurdok túlnyerték magukat, különösen azután, hogy 2014-től kezdve a kurd harcosok váltak az amerikaiak egyetlen igazán ütőképes szövetségeseivé Irakban és Szíriában. 

Irakban Moszul eleste után a reguláris hadsereg sokáig fabatkát sem ért a rettegett iszlamistákkal szemben, a kurdok viszont képesek voltak autonóm területeik határán megállítani az ISIS előretörését, majd szép lassan elkezdték lefaragni a terrorkalifátus „széleit”.

Szíriában az amerikaiaknak végképp nem volt más használható szárazföldi katonai erejük, mint az ország északi határvidékét biztonságosnak megőrző YPG kurd milícia. Amerikai támogatással annyira megerősödtek, hogy végül a kalifátus fővárosát, Rakkát is a kurdok foglalták vissza az ISIS-től, több hónapnyi véres ostrom után pont a mai napon.

2017 őszére a kurd fegyveres erők mindkét országban jóval nagyobb területet ellenőriztek, mint ahol kurd népesség élt. Az arab nemzetállamok válságából többet profitáltak, mint amit legvadabb álmaikban reméltek, bár mostanra mindkét ország külső segítséggel talpra állt. Szíria esetében a külső segítség az oroszokat, Iraknál viszont az amerikaiakat jelenti – ott ugyanis mind a síita vezetésű kormány, élén Haider al-Abadi miniszterelnökkel, mind a kurdok az Egyesült Államok szövetségesei.

Szeptember 25-én az iraki kurdok népszavazást tartottak a független Kurdisztán létrehozásáról. A szavazók 93%-a, 2,8 millió választó arra voksolt, hogy a 2005-ös iraki alkotmánnyal létrehozott Kurd Autonóm Régió váljon ki az országból, és legyen független állam. Az önálló Kurdisztán létrehozása a kurdok régi álma, de az ötlettől mind a leginkább érintett irakiakat, mind a szomszédos – nagy kurd népességgel rendelkező – Törökországot és Iránt kileli a hideg. A tervet az Egyesült Államok sem támogatja, egyrészt mert ellentétes a nemzetközi joggal, másrészt mert szeretne jó kapcsolatot fenntartani az iraki síita vezetéssel.

A Maszúd Barzani vezette kurd kormány a referendum után nem kiáltotta ki azonnal az önálló köztársaságot, hanem létrehozott egy politikai testületet, amelynek feladata a függetlenség előkészítése. A kurdok Katalóniához hasonlóan tárgyalásos úton szerettek volna leválni Irakról, az iraki kormány pedig a spanyolhoz hasonlóan hallani sem akar a régió elengedéséről.

A hasonlóságok azonban itt véget is érnek. Barcelonában egyelőre néhány szék tört el a kávézók teraszain, Irakban azonban Haider al-Abadi miniszterelnök parancsot adott a hadseregnek, hogy vonuljon be azokra a vitatott hovatartozású területekre, amelyek jogilag nem tartoznak a kurd autonóm régióhoz, de az elmúlt években kurd fegyveresek ellenőrzése alá kerültek.

Vagyis az Iszlám Állam még ki sem lehelte a lelkét, a két győztes, Amerika-barát szövetséges, az irakiak és a kurdok máris fegyveres konfliktusba kerültek.

Október 15-én az iraki hadsereg bevonult a legnagyobb vitatott státusú városba, Kirkukba. Megszállták a repülőteret, a K1 légibázist és az olajfinomítót, majd bevonultak a városközpontba, felvonták a főtéren az iraki zászlót, letépkedték a kurd posztereket, és mindenhol ellenőrzőpontokat állítottak fel.

A legendás kurd harcosok, a pesmergák, akikről annyi cikk, film és riport született az elmúlt években, közben sehol sem voltak. Egyes források szerint volt némi lövöldözés, tizen-huszan talán meg is haltak, de a kurdok gyakorlatilag harc nélkül adták fel Kirkukot, Észak-Irak második legfontosabb városát. És ez még nem a vége. Ma az iraki hadsereg megszállta a két legnagyobb olajmezőt is a várostól északra. A Bai Hassan és az Avana mezők kitermelési jogait az állami tulajdonú North Oil Company birtokolja, de eddig a kurdok végezték a kitermelést, és a tekintélyes bevételek is hozzájuk folytak be.

A kirkuki olajmezők jelentőségét mutatja, hogy Iraki Kurdisztán napi 600 ezer hordós olajkitermeléséből 280 ezer hordó ezekről a mezőkről származik. Ennek ellenére a pesmergák innen is harc nélkül visszavonultak.

Ugyancsak a mai nap fejleménye, hogy a kurdok feladták Szindzsár városát, amely 2014-ben arról vált világszerte ismertté, hogy az ISIS borzalmas népirtást követett el a jazidi lakosság ellen. Szindzsár a jazidi kisebbség kulturális és vallási központja az észak-iraki sivatag közepén, és a kurdok 2015-ben szabadították fel az iszlamisták uralma alól. Most egy kormánnyal szövetséges jazidi milíciának adták át a várost, egyetlen puskalövés nélkül.

Mi történik? Miért vonulnak vissza a kurdok? A Közel-Kelet egyáltalán nem olyan hely, ahol a fegyverrel megszerzett területeket szokás lenne harc nélkül feladni, ráadásul nem létezik semmilyen nyilvános megállapodás a kurd és az iraki kormány között, amelynek ez a visszavonulás részét képezné. Éppen ellenkezőleg, a függetlenségi népszavazás óta a felek egyre keményebb verbális háborút vívtak egymással, és az elemzők arra számítottak, hogy a szópárbaj hamarosan valódi háborúvá alakul át.

Noha semmi biztosat nem lehet tudni, háromféle értelmezés lehetséges:

  • A kurdok saját belső konfliktusaik áldozatai lettek. Az autonóm tartományt a függetlenségpárti Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) vezeti, amely hagyományosan a Barzani-klán ellenőrzése alatt áll. Fő politikai vetélytársuk a szociáldemokrata ideológiájú, a Talabani-klán vezette Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) Szulejmánijja székhellyel. Ők annyira gyűlölik egymást, hogy a 90-es években még polgárháborút is vívtak, de aztán amerikai közvetítéssel sikerült megosztozniuk a hatalmon. A PUK támogatta a függetlenségi referendumot, de a fegyveres konfliktust Bagdaddal mindenképpen szeretnék elkerülni. A hírek szerint Kirkukban a PUK-hoz köthető egységek állomásoztak, ők adták fel harc nélkül a várost. Ezt a párt tagadja.
  • Létezik egy titkos megállapodás az amerikaiakkal. Ez az elmélet azt feltételezi, hogy a szereplők racionálisan viselkednek. A kurdok feladják a vitatott területeket, cserébe megkapják végre az országukat, valamivel szűkebb határokkal, de háború nélkül. A megállapodást titokban az amerikaiak hozták tető alá, akik igyekeznek csökkenteni a feszültséget a szövetségeseik között. Az elképzelés szépséghibája, hogy meglehetősen életszerűtlen.
  • Ez csak a nyitány, mindjárt elszabadul a pokol. Lehet, hogy a kurdokat váratlanul érte az iraki hadsereg hadmozdulata, ezért taktikai visszavonulást hajtanak végre, de néhány napon belül befejezik a hátrálást, és kezdődik az igazi háború.

A három elmélet tetszés szerint kombinálható is, mindenesetre a washingtoni külügyminisztériumban most sokaknak főhet a feje, hogy a helyzetet hogyan lehetne megoldani. Vagy legalább addig elhúzni, hogy a kurdok és az arabok ölni kezdjék egymást, ameddig az Iszlám Állam kimúlik.

Orientalista.hu – Válasz.hu

Címkék: , , , , , , ,






Back to Top ↑