Irak

2017. 08. 09.

Irak: Anya és fia az Iszlám Állam fogságában



Amikor az iszlámisták megtámadták Bartellát, Iszmail Ibrahim Matti és édesanyja, Jandark Benham Mansour már nem tudott elmenekülni. Moszulba hurcolták őket, ahol több mint két éven át muszlimként kellett élniük. A szélsőségesek a legkisebb vétséget is kegyetlenül megtorolták.

Az Iszlám Állam (IS) terrorhadserege 2014. augusztus elején rohanta le Bartellát. Iszmail (16) és Jandark (56) túl későn vette észre, hogy szomszédaik többsége már elmenekült. Az ott maradtak így súlyos veszélybe kerültek.

Áttérsz vagy meghalsz

Ekkor megpróbálták gyalogosan elhagyni Bartellát (amelynek a támadás előtt még 30 ezer lakosa volt), hogy a kurd Erbílbe jussanak, de a dzsihádisták föltartóztatták őket az IS-ellenőrzőponton.

„Moszulba vittek minket, ahol egy lakatlan házban helyeztek el”

– meséli Iszmail hosszú szenvedésük kezdetét a CSI munkatársainak, John Eibnernek és Hélène Reynek.

Három nap múlva ismét jöttek a dzsihádisták, és a két rettegő foglyot visszavitték Bartellába egy börtönbe.

„Ott az egyik terrorista megkérdezte, hogy akarunk-e iszlámra térni? Én nemet mondtam, mire nagyon megvert. Aztán végig kellett néznem, ahogy a szomszédos cellában agyonlő egy síitát, aki nem akart szunnita iszlámra térni. Megfenyegetett, hogy velem is így tesz. Így hát nem maradt más választásunk anyámmal, és el kellett mondanunk az iszlám hitvallást (saháda)” – meséli Iszmail.

A következő héten megismertették velük az iszlám tantételeket, majd Shiraykhanba, Moszul északnyugati negyedébe kellett menniük. Iszmail és Jandark nem nagyon mutatott érdeklődést a Korán versek megtanulása iránt, ami nem is kerülte el az őket szinte naponta látogató IS terroristák figyelmét.

„Ha hibát vétettünk, alaposan elvertek. Az édesanyámat még durvábban bántalmazták, hosszú tűkkel szurkálták a mellét és a hátát. Őt egyáltalán nem érdekelte a Korán.”

Dzsihádista őrök

Ezután gyötrelmes idők vártak rájuk Shiraykhanban. A házban sem áram, sem ivóvíz nem volt, és látogatót sem fogadhattak. A fegyveresek összetörték Iszmail mobilját. A tinédzser fiú azelőtt szabadon mozoghatott Moszulban, sőt az egyetemen informatikusként dolgozott. Most viszont a katonák már azért is megkorbácsolták, ha úgy találták, hogy a ruhája nem jól áll. Anya és fia halálra rémülten megadta magát a sorsának, amikor hét hónap elteltével váratlanul megjelent egy volt szomszédjuk, aki kimenekítette őket Bazwaiába (Moszul keleti része).

De a mindenütt megbújó IS harcosok hamar megtudták, hogy a gyanús két új jövevény „korábban keresztény volt”. Ezért megint naponta ellenőrizték őket. És amikor egyszer megtalálták Iszmail eldugott keresztjét, borzalmasan megverték, közben pedig azt kiabálták, hogy a fiú becsapta őket.

Bazwaiában az IS foglyoknak legalább volt áramuk, és nézhettek tv-t. Némi reménnyel töltötte el őket, amikor több mint két év börtönlét után megtudták, hogy az iraki hadsereg visszafoglalta Bartellát. És a remény tovább erősödött bennük, mert látták, hogy az iszlámisták fegyverüket eldobva menekülnek a frontról. Sokan kihasználták a káoszt a menekülésre. De Iszmail és Jandark nem kockáztathatott, mert túl nagy volt számukra a veszély.

A harcok hevében elmenekülnek

De az iszlámisták még most is fölényben voltak Bazwaiában. Aztán az egyik harcos fölismerte a két „volt keresztényt”, és továbbvitte őket Moszul nyugati részébe.

Ott meglepetésükre egy iszlámista fegyveres elmondta nekik, hogy juthatnak el az iraki hadsereg által ellenőrzött területre. Miközben a kormánycsapatok visszaszorították az IS terroristáit, Iszmail fehér ruhát emelt a magasba. „A dzsihádisták észrevettek, és lőttek ránk. De mégis sikerült átjutnunk a túloldalra, anélkül, hogy eltaláltak volna. Az iraki hadsereg katonái elvittek a Kurdisztán határán lévő Khazar város menekülttáborába.”

A borzalmas moszuli tapasztalatok ellenére Iszmail megjegyzi, hogy a muszlimok többsége mindig segítőkésznek mutatkozott. „A legtöbbjüknek semmi köze sincs az Iszlám Államhoz.”

Nekik épp olyan borzalmas volt, mint Iszmailnak, hogy végig kellett nézniük a dzsihádisták brutális mészárlásait. „Egyszer láttuk, amint a fegyveresek körbevesznek egy állítólagos házasságtöréssel vádolt nőt. A dzsihádisták kigúnyolták, és azt kiáltozták hogy ha férfi lenne, akkor életben hagynák, ha ki tudná szabadítani magát innen, különben megköveznék. Természetesen a nőt végül megkövezték.”

Iszmail és Jandark repes az örömtől, hogy kiszabadulhattak az Iszlám Állam fogságából.

„A legrosszabb az volt, amikor a fiamat a szemem láttára kínozták – mondja az édesanya.

– Boldog vagyok, hogy most újra elmehetek a templomba.” De a jövőjük még bizonytalan. Iszmail már soha többé nem akar visszatérni Bartellába. Inkább Erbílben akar maradni még akkor is, ha a tanulási lehetőségek nem jók itt.

Hogy a legnagyobb vágyuk teljesül valaha, és érvényes papírok nélkül kivándorolhatnak? Ez a kérdés megválaszolhatatlan…

CSI-Magyarország – Víz Péter

Címkék: , , , , ,






Back to Top ↑